Északi rokonaink legnagyobb hősének sorsát egy cigányasszony jósolta meg

Magyarországon talán kevesen ismerik Carl Gustaf Emil von Mannerheim nevét. Pedig északi rokonaink, a finnek legnagyobb nemzeti hősüket tisztelik benne, aki kétszer is megmentette hazájukat a pusztulástól. Azt viszont még kevesebben tudják, hogy egy odesszai cigányasszony pontosan megjósolta ezt a jövőt neki még fiatal katonatiszt korában.

A cár bizalmasából finn nemzeti hős

1917 őszén járunk, Oroszország forrong, a németek (és az osztrák-magyar) csapatok egymás után mérik a vereségeket az orosz hadseregre. Nincs se elegendő élelem, sem pedig tüzelő a városokban. A svéd anyától és finn apától született Mannerheim az orosz hadsereg tisztjeként – lovasbaleset után – gyógyulgat a festői Odesszában, a Fekete-tenger partján, a mai Ukrajna területén.

Bálok és más társasági események követik egymást és bár a fess tiszt házas, felesége és lányai Párizsban élnek, házasságuk már évtizedekkel korábban megromlott, így Mannerheim szabadon jár el különféle rendezvényekre. A nemzetközi felső tízezer egyik angol hölgytagjának, Lady Muriel Pagetnek pedig az a hobbija, hogy vendégeit cigány jósnők jövendőmondásával mulattatja. Így keveredik maga Mannerheim is az egyik jósnőhöz.

Leül elé, a társaság tagjai körbeállják, ám a jövendőmondó egészen elképesztő jövőt jósol neki. Többek között azt, hogy egy hadsereget fog győzelemre vezetni, ám lemond posztjáról és rövid pihenő után két nagy országba utazik majd és sikeresen teljesíti megbízatását. Itt azonban még nincs vége. Küldetéséből még magasabb pozícióba emelkedik, ám ez sem tart sokáig. Sok év elteltével ismét nagyon magasra tör majd. Hitték is, nem is, az sem biztos, hogy igaz, hisz Mannerheim erről 1952-ben megjelent emlékirataiban számolt be, amit akár “színesíthetett” is ezzel az anekdotával.

A fenti életút viszont stimmel. A cár közeli gárdatisztjének számító Mannerheim, aki titkos küldetéssel küld II. Miklós Kínába és Japánba már Helsinkiben van, amikor Leninék átveszik a hatalmat Szentpéterváron.

Véres polgárháború és bevonulás lóháton

A kettészakadó Finnország polgárháborúba süllyed, a “vörösöket” (azaz az Szovjet-Oroszország által támogatott kommunistákat-szocialistákat) Mannerheim sebtében felállított fehér csapataival legyőzi. Helsinkibe lovon vonul be, ám lemond, amikor kiderül, hogy a kormány a németektől várja a modern finn hadsereg megszervezését.

Mannerheim bevonulása Helsinkibe. Forrás: Creative Commons

A német vereséget követően ismét aktivizálja magát, a britektől és a franciáktól (valamint az amerikaiaktól) szerez segítséget éhező hazájának, kormányzóvá is válsztják, de államelnökké már nem. Ahhoz kiegyensúlyozottabb értékelésű figurát akarnak az általános választójoggal 40%-nyi szociáldemokrata képviselőt parlamentbe juttató finnek. A szocdemek számára pedig ő a mészáros, a hóhér, hisz a polgárháború alatt csak a vörös hadifoglyok körül 12.500-an haltak meg ellátatlanság miatt.

Valóra vált a cigányasszony jóslata

Az 1930-as évek végére mégis fehér generálisból a nemzet tábornokává válik, amikor nemzeti egységre szólít fel és gesztusokat tesz a szociáldemokratáknak a fenyegető nemzetközi helyzetet figyelve. A szovjetek 1939-es téli offenzívája idején a finn hadsereg főparancsnoka és mint ilyen megállítja Moszkva offenzíváját. Ám percig sem gondolja, hogy az orosz gőzhengerrel szemben győzhet, így békét kér és kap, bár kemény feltételekkel (területvesztések, stb, de a finn államiság megmarad).

Hitler határozott kérései ellenére sem megy a németekkel Leningrád ostromára. Talán ezért, talán más okokból is, a szovjetek nem számolnak le vele a háborút követően. Békében halhat meg tudva, hogy Finnország független államisága tovább élhet 83 éves korában, 1951-ben.

Mannerheim és Hitler 1942-ben. Forrás: Creative Commons

Egy kisebbségtől eltekintve ma Finnország legnagyobb nemzeti hősének tartják, aki kétszer is megmentette a finn államiságot (de lehet az három is, ha a polgárháborút is idevesszük). Nevét iskolák, utcák, közintézmények viselik, szobrai szinte mindenhol megtalálhatók, hazaszeretete és harcban mutatott bátorsága (a téli háborúban is katonái között volt, pedig akkor már közeledett a 70-hez) viszont mindannyiunk számára példaként szolgálhat.

Ez is érdekelhet történelmi témáink közül:

• A történelem valaha volt leggazdagabb embere egy számunkra alig ismert helyről származott – Olvass tovább ITT
• Magyarország 100 éve a levegőben: egy évszázada indult a magyar repülés

A cikk elkészítéséhez nagyban támaszkodtunk Romsics Ignác: Honmentők/honvesztők c. munkájára (Helikon, 2021).