A kódfejtők éveken át törték a fejüket, hogy mi lehet a titok nyitja, de senki sem jött rá semmire. Aztán egy kanadai kutató most végre megtalálta a megoldást, így kiderülhetett, hogy milyen meglepő üzenetet rejtett a viktoriánus selyemruhában talált papírdarab.
Rejtélyes papírgalacsin a ruha zsebében
A történet úgy kezdődött, hogy egy Sara Rivers-Cofield nevű amerikai régész Maine államban vásárolt mintegy tíz évvel ezelőtt egy viktoriánus kori selyemruhát. Amikor átnézte, talált benne egy titkos zsebet, amiből összegyűrt papírgalacsinokat bányászott elő.
Ezek két tucat sort tartalmaztak, valami teljesen érthetetlen halandszanyelven, de a latin ábécé betűivel. Olyan mondatok voltak mint például “Grub wrongful hug duck fagan each” és “Calgarry Cuba Unguard confute duck fagan egypt”. Azonnal fel is tette ezt a felfedezést a blogjára, a kódfejtők pedig rávetették magukat, de senki sem tudott semmi értelmessel előjönni. Néhányan azt mondták, hogy ez bizony benne van a világ 50 legmegfejthetetlenebb kódjában és rejtjelében.
Egyesek rögtön arra gyanakodtak, hogy ez valami nagyon titkos kémírás lehet, mások szerint illegális szerencsejátékhoz használták, írja a Science Alert.
Aztán jött Wayne Chan, a Manitobai Egyetem (Kanada) számítástechnikai elemzője és feloldotta a rejtélyt. Még azt is megállapította, hogy nagy valószínűséggel mikor írhatták: 1888. május 27-én.
Sokkal egyszerűbb a megoldás, mint azt gondolták
Ezt pedig onnan tudja, hogy a kód nem más, mint egy időjárás-jelentés. Ezt a fajta rejtjelezési formát az amerikai hadsereg és az időjárási csoport használta arra, hogy összeállítsanak egy aktuális időjárási térképet. Mivel annak idején a táviratok sokba kerültek (hisz szavanként számolták), pénzügyileg is hasznos volt egy ilyen típusú, rövidített üzenetváltási módot kitalálni. Az amerikai hadsere 1877-es kódkönyve pedig szerencsére fennmaradt, sőt online is elérhető.
Ergo még csak nem is titkosírás volt, amit megfejtettek, hanem egy kommunikációs mód az időjárási adatok továbbítására. Emiatt pedig meglehetősen ritkán archiválták az üzeneteket, ezért is volt nehéz a titok nyitjára akadni. A papírgalacsinban írt mondatok egyébként a keleti part időjárási viszonyaira vonatkoztak az adott napon úgy Kanadára, mint az Egyesült Államokra.
Az első szó mindig az adatfelvétel helyszínére utalt, a második pedig a hőmérsékletre és a nyomásra. Nem volt mindegy, hogy magánhangzóval vagy mássalhangzóval kezdődik-e az adott szó, a szó eleje pedig a hőmérsékletről, míg a második fele a légnyomásról tájékoztatta az olvasót.
A harmadik szó a napszakot és a harmatpontot, a negyedik a szélviszonyokat, az ötödik pedig a csapadékot adta meg. A hatodik szó utalt a szélsebességre és a maximális hőmérsékletre, míg az utolsó a folyók magasságát adta meg.
Minden adat Washingtonba futott be, mégpedig a védelmi minisztérium egyik irodájába. A távíróknál nők nem teljesíthettek szolgálatot, de másutt, például másolókként vagy titkárnőkként igen. Eltenni tehát nem volt nehéz egy ilyen üzenetet, az más kérdés, hogy miért egy nehezen hozzáférhető zsebet kellett erre használni.
Annyit tudunk még, hogy a ruhába az a név volt belevarrva: Bennet.
Ez is érdekelhet:
