Így ünnepelte a középkor embere a karácsonyt

Manapság az év egyik legfontosabb ünnepének a karácsony számít. Ez a középkorban sem volt másképpen, ennél nagyobb ünnepnek lényegében csak a húsvétot tartották. Már a középkor embere megpróbálta különlegessé tenni ezeket a napokat, hasonlóan a maiakhoz. Azonban az ünneplés módja, néhány hasonlóságot leszámítva, természetesen egészen más maradt.

A középkor ünnepel az egyházzal

Természetesen amikor a nagybetűs középkorról beszélünk, mindig fontos leszögezni, hogy bármilyen általánosságot fogalmazunk meg, az ténylegesen csak korlátozottan lehetett igaz egy konkrét középkori csoportra. A középkor ugyanis egy nagyjából ezeréves időszak (476-1492), amelyben jelentős regionális eltérések adódtak. Nemcsak időben, hanem térben is különbözött az ünneplés módja, így egy arisztokrata vagy egy király más lehetőségekkel rendelkezett, mint valaki, aki semmilyen földet nem birtokolt, és eltértek a falusi vagy a városi szokások is.

V. Károly francia király lakomája (Wikipédia)

December 25-ét I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésnapjává. (A Bibliából leszűrhető adatok nem valószínűsítik a téli napforduló idején történő születést). Ez azt jelentette, hogy a középkor folyamán már végig ezt a dátumot tartották szem előtt, ekkor zajlottak le az ünnepségek. A középkor számára a karácsony elsősorban vallási ünnepnek számított. Ezért a misén való részvétel természetes hozzátartozója volt a karácsonyi ünneplésnek. A középkoron belül a karácsony jelentősége változott: míg a korai középkorban inkább “átlagos” egyházi ünnepnek számított, a későbbi századokban kiemelt jelentőséget kapott.

I. Gyula pápa a trasteverei Santa Maria templom mozaikján (Wikipédia)

Ami még jelentős befolyást gyakorolt a középkor emberének ünneplésére, az a böjt. A középkorban már létezett az adventi időszak gondolata, és ezt az időt böjtöléssel töltötték. A karácsonyt megelőző napok tehát inkább a visszafogottság jegyében teltek. Azonban a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap nem tartozott a böjti időszakhoz. Ezért ebben az időszakban rendszeresen kiadósan étkeztek, a tehetősebbek nagyobb lakomákat csaptak.

Ami ismerős lehet számunkra a középkor szokásai közül

A ma emberének ismerős szokás lehet az ajándékozás. Ez egyes területeken már a középkorban elterjedt. A hűbéresek megajándékozhatták a hűbérurukat értékesebb ruhákkal vagy ékszerekkel. Az ajándékok átadására általában december 25-én került sor. De szokássá vált egy “második ajándékozási kör”, január 1-én. Az ajándékokhoz olyan hiedelem is kapcsolódott, hogy amilyen lett az első ajándék, olyan lesz az ember szerencsére a következő egy évben. Szintén karácsony kapcsán terjedt el a középkorban, hogy a december 24. és január 6. közötti tizenkét nap során a földbirtokosok szabadnapot engedélyeztek a parasztjaik számára.

A házak dekorálása Európa egyes részein szintén elterjedt. Angolszász forrásaink már beszámolnak arról a 12. században, hogy nemcsak a paplakokat, hanem a házakat is feldíszítették karácsony alkalmából. Általában olyan zöld növényeket, tárgyakat használtak, amelyek elérhetőek voltak a decemberi időszakban is. A díszítéshez gyakran használtak borostyán. A házak ablakába mécsesek kerülhettek, hogy világosságot adjanak.

A karácsonyfa természetesen nem számít középkori eredetűnek, azt a német (és morvaországi) evangélikusok terjesztették el Európában a 16. századtól. Előzményei azért akadtak, mivel december 24-e Ádám és Éva napja, ezért több helyen állítottak “paradicsomfákat”, amelyek a Bibliában olvasható jó és rossz tudásának fáját szimbolizálták. Ezeket a fákat almákkal (a bibliai fa gyümölcsét reprezentálandó) és ostyákkal (mint az eucharisztiát szimbolizálandó) díszítették fel.

A középkor második felében kezdtel elterjedni a betlehemek. A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc állította az elsőt, ahol még élő szereplőkkel mutatta be Krisztus születésének eseményeit. Később faragott bábuk helyettesítették az élő szereplőket.

Boticelli – Jézus születése (Wikipédia)

Evés, ivás, ünneplés

Az érett középkorban a már említett szenteste és vízkereszt közötti tizenként nap kiemelt ünnepi események számított. Ekkor egymást követték a kiadós étkezések, az előkelők természetesen jóval többet fogyasztottak, mint azok, aki a hétköznapok során is nélkülöztek. Lakomákra pedig bőven akadt indok. Ünnepnapnak számított december 28., az aprószentek napja, amelyre szintén étkezéssel emlékeztek meg. De erre a tizenkét napra esett a bolondok lakomája is, január elseje, amely ekkor még nem az új év kezdetének számított. A fentebb említett ajándékokért általában a vendéglátók bőséges étkezést biztosítottak a vendégeik számára ezekben a napokban.

A karácsonyi énekek talán kevéssé meglepő módon szintén a középkorban gyökeredznek. Már a 13. századból ismerünk karácsonyi énekeket. Az angol “Christmas carol” kifejezésben a ‘carol’ eredetileg olyan énekekre utalt, amelyet egy valaki énekelt, a többiek viszont táncot jártak rá. Azonban ezeknek a szövegei főleg a középkor utáni időszakból erednek. Valójában jóval szomorúbb témájuk volt, például az aprószentek meggyilkolása Bethlehemben, így egyáltalán nem számítottak vidám daloknak.

A városi területeken gyakran esett egybe a karácsonyi időszak egy fesztivállal. Ezek olykor, mint a már említett bolondok lakomája, a szigorú középkori hierarchia megfordításával is járhattak, amikor az urak szolgálták ki a szolgáikat, vagy a püspökök az alsópapságot. Az egyház azonban idővel igyekezett száműzni ezeket az alkalmakat az ünnepek közül. Karácsony idején az időt gyakran töltötték különféle játékokkal, így például sakkal, ossal vagy dámával, de a kezdetlegesebb kártyajátékok is népszerűnek számítottak. Alapvetően a középkor embere számára is a karácsony azzá tudott válni, mint manapság nekünk: ki tudtak lépni néhány napra a hétköznapok adta szűk keretek közül.