83 évvel ezelőtt zárták le a civilizáció kriptáját, és 8113-ban nyílik ki legközelebb

Az első modern időkapszula, amelyet még évezredekig nem nyitunk ki. Fair Use via Wikimedia Commons

A civilizáció kriptáját 83 évvel ezelőtt zárták le. Újra kinyitni pedig csak 6090 év múlva, 8113-ban fogják.

Az ókori Egyiptom tanulmányozása során Dr. Thornwell Jacobsot zavarta, hogy milyen kevés pontos információ maradt fenn az ősi civilizációkról napjainkig. Rájött, hogy gyakorlatilag minden tudásunk az ókori Egyiptom életéről mindössze néhány forrásból származik. Ezek a piramisok és néhány feliratos tábla, amelyeket az ókori Asszíriában találtak.

Kitalálta, hogy hasznos, sőt, “régészeti kötelességünk” lenne, ha feljegyzéseket hagynánk hátra arról, hogyan éltünk, amit majd a jövő civilizációi tanulmányozhatnak. Megalkotta az első modern kori időkapszulát, egyúttal pedig a kifejezést is, derül ki az IFLScience beszámolójából.

A georgiai Oglethorpe Egyetem területén, amelynek egyébként elnöke is volt, Jacobs nekilátott az időkapszula létrehozásának. Lényegében egy hatalmas szobát az 1930-as évek életének és az elmúlt 6000 év tudásának tárgyi emlékeivel töltöttek meg, egy használaton kívüli úszómedencébe temetve.

Az akkori civilizáció számos emléke a kapszulában van

A sírboltot úgy tervezték, mintha egy ál-fáraó sírja lenne. Az 1930-as években népszerű Artie Shaw klarinétművész felvételeit, 1898-tól kezdve fényképezett eseményeket bemutató filmeket és 100 mikrofilmre rögzített könyvet tartalmazott. A mindennapi tárgyak közé tartozott Donald kacsa kis makettje is. Érdekes módon azonban arany, ékszerek vagy más értéktárgyak nem voltak benne.

Egy “feljegyzések könyve”, amely felsorolja és leírja az összes tárgyat és azok használatát, szintén megmaradt a jövő emberei számára. Érdemes megjegyezni, hogy Jacobs tárgyválasztása nagyon is a kor és előítéletes meggyőződésének tükörképe, és ezért nem feltétlenül az 1930-as évek Amerikájának tökéletes pillanatképe.

Paul Hudson, az Oglethorpe Egyetem Nemzetközi Időkapszula Társaságának társalapítója úgy jellemezte a kriptát, hogy

lüktet az élettől. Ez egy élő, lélegző dolog. Idősebb nálam, és nagyobb mindannyiunknál. El tudják képzelni, hogy egy antropológus 8113-ban kinyitja a kriptát? Olyan lenne, mint egy kincsesláda. Még az olyan dolgok is lenyűgözőek lennének, mint a fogselyem.

Rájött, hogy valószínűleg addigra nagy nyelvi akadály lesz köztünk és a megtalálók között, így a kapszulában lévő könyvek csak haszontalan papírnehezékek lesznek. A megoldást, amit választott, “nyelvi integrátornak” nevezte el. A kézzel tekergethető készülék tárgyak képeit, valamint az adott tárgy angolul írt nevét jelenítette meg. A fonográf hangja ugyanakkor hangosan, egyidejűleg mondta ki a nevet.

Az időkapszula felnyitásának dátumát Kr. u. 8113-ra határozták meg. Jacobs elmagyarázta, hogy 1936-ban, amikor az ötlet megszületett, 6177 év telt el az egyiptomi naptár megalkotása óta. Azt szerette volna, hogy bárki is nyitja ki a páncélkamrát, bepillantást nyerjen az ő napjaik és az ókori egyiptomiak közötti kronológiai középpontba.

Négy évvel az ötlete után elkezdődött a második világháború, a páncélszekrényt lezárták, és reménykedtek, hogy évezredek múlva újra előkerül. Az emberiség hosszú életére vonatkozó optimista nézetet Jacobs azonban nem igazán osztotta. Az ő kriptában hagyott feljegyzése meglehetősen vészjóslóan hangzik.