Miután Napóleon felrobbantotta, most a Rába is megostromolta: Győr váránál katasztrófa-turistáskodtunk

Győr a Magyar Királyság kezdeti időszakától fontos kereskedelmi és katonai stratégiai központnak számított. Az Árpádoktól Mátyás király koráig főleg a nyugati betörések elhárítására létrehozott erődítési rendszer része, a török-kortól pedig a Bécs elleni támadások védvonalához tartozott, mint kiemelt központ.

Itt torkollik a Rába a Mosoni-Dunába, Fotó: Szöllősi Gábor

A vár elhelyezkedését meghatározza a Mosoni-Duna, a Rába és Rábca folyók, melyek egykor vizeikkel körülölelték a győri erődítéseket. A város mai képe nem sokat enged felidézni az egykori erődváros hatalmas védműveiből és árokrendszeréből. A vár ma is látható fő nézetét a Rába legvégső szakaszán elhelyezkedő Sforza-, és a Püspökvárat körülölelő Kastély-bástya jelenti. A látvány a Kettős hídról a legátfogóbb, a falak előtti sétány pedig a Bécsi kapu tér felől közelíthető meg. Már amennyiben van sétány és nincs víz alatt, mint ahogy az az elmúlt időszakban is megtörtént, amikor az áradás miatt a folyót teljesen a vár falai tartják meg.

A győri székesegyház, Fotó: Szöllősi Gábor

Az államalapítással szinte párhuzamosan az ország egyik első püspökségét itt hozzák létre és a székesegyház építése is megkezdődik a nagy folyók által körülölelt, biztonságot nyújtó Káptalandombon és közvetlen környékén. Mellette pedig a püspök merősített rezidenciája kap helyet. Kereskedelmi központ lévén a város terebélyesedni kezd.

A Püspökvár, Fotó: Szöllősi Gábor

Az oszmán háborúk idején

Győr szerepe – katonai szempontból – Magyarország három részre szakadásával értékelődött fel igazán. Miután Buda 1541-ben török uralom alá került, Bécs kiszolgáltatottá vált a hódító seregeknek, így a császári hadvezetés számára különösen fontossá vált a Dunántúl védelmének megszervezése. Ferdinánd király már 1537-ben utasítást adott az erődítési munkálatok megkezdésére, amelyek aztán évtizedeken keresztül eltartottak. A vár itáliai építészek tervei, a legkorszerűbbnek számító erődítési elvek alapján korszerűsödött. A fal teljesen körbevette az egykori várost, a hadmérnökök hét bástyát és három kaput (Bécsi-, Fehérvári- és Vízi-kapu) alakítottak ki rajta. A várfalak körül húzódó kiszélesített vizesárkok, sáncok, illetve szigetszerű elővédművek fokozták a törökkel szembeni harcokban végvárrá vált Győr véderejét.

A győri vár, Fotó: Szöllősi Gábor

A várat 1594-ben mégis sikerült az oszmán haderőnek  birtokba venni, melynek 1598-as visszafoglalása Európa szerte ismert haditettnek számított. Az eredményes támadás híres megmozdulása a Fehérvári-kapu  petárdával történő berobbantása volt, melyet ugyanebben a hadjáratban Tata váránál már sikerrel alkalmazott a felszabadító haderő. Ez volt a híres patara. A visszafoglalás eseménye máig fontos szerepet tölt be a győriek lokális emlékezetében, melyre a megszólalt vaskakashoz fűződő hagyomány, illetve a városlakók által megőrzött berobbantott kapuszárny is emlékeztet. A vár ezt követően már nem került török fennhatóság alá, erejével a védelem további központjának számított a dunántúli térségben.

Győri székesegyház hátsó nézete, Fotó: Szöllősi Gábor

Rákóczi meg sem próbálta

A kuruc korszakban ilyen erejű erődítések ellen a kuruc haderő nem volt alkalmas, így Győr megtámadása szóba sem jöhetett, ahogy a többi komolyabb váré sem. A Rákóczi-szabadságharc főleg portyázásra alkalmazható katonasága sem a felállt haderők, sem a korszerűbb védművek megvívására nem volt igazán alkalmazható, komolyabb tüzérséggel a felkelés teljes ideje alatt nem is rendelkezett.

A győri vár maradványai a városban, Fotó: Szöllősi Gábor

A vár pusztulása

Győr utolsó ostroma a Napóleoni háborúkhoz kötődik, 1809. június 14-én a magyar nemesi felkelők csatát vesztettek a szomszédos Kismegyernél a túlerőben lévő és képzettebb francia csapatok ellen. Győr várát a franciák nem első szándékból, hanem többnapos tüzérségi előkészítést követően június 24-én szállták csak meg. Maga Napóleon augusztus 31-én eltöltött egy éjszakát a városban, mely egyébként kötelezően megünnepelte a császár 40. születésnapját is.  A bécsi béke után a franciák kivonultak, de előzőleg megsemmisítették a vár falait, mint tették ezt például Dévénnyel és Borostyánkővel is a térségben, mellyel Magyarország kapuja, melyet nem osztrákok, hanem franciák robbantottak fel c. cikkünkben foglalkoztunk. 1820-ban megkezdték a maradék várfalak és bástyák elhordását, az árkok betömését. A városiasodás 1898-ban a Fehérvári kapu lebontásával fejeződött be.

Győr vára (2013.), aztán lett itt egy mélygarázs, Fotó: Mayer Jácint

A megmaradt falakra utoljára a modern városépítészet jelentett be offenzív szándékot, amikor a Dunakapu tér falmaradványait vetette egy mélygarázs örök fogságába. Azóta csak a folyók ostromolnak, ha áradnak, de azok méltósággal, tisztelettel teszik, szépséget sugározva.