Nem úgy és nem akkor kellett volna a Hold felszínére lépnie az első embernek, az amerikai Neil Armstrongnak. Most kiderült, hogy mit kellett volna csinálnia a holdséta helyett.
1969. július 20-a nagy nap az emberiség történetében: Neil Armstrong ezen a napon szállt ki az Apollo 11 űrhajó “Eagle”-nek (azaz sasnak) nevezett holdkompjából és végrehajtotta az emberiség történetének első holdsétáját. Csakhogy nem ezt kellett volna tennie, írja az iflscience.com.
Egy űrhajó Holdra szállása mindig is veszélyes lesz és természetesen ez alól az első Holdra szálló űrhajós érkezése sem volt kivétel. A fedélzeti számítógép ugyanis egy autóméretű sziklákkal teli kráterben szeretett volna leszállni, így Armstrong kézi vezérlésre váltott. Amikor pedig “Holdat ért”, már csak nagyon kevés üzemanyaga volt a manőver végrehajtására. Nehéz 13 perc volt ez neki és társának, Buzz Aldrinnak, de Houstonban ülő szakembereknek is. Bár ha meghallgatjuk az erről szóló videót, akkor mindenki nyugodtnak tűnik, észnél kellett lenniük:
Pihennie kellett volna, de nem tudott
Ezért nem meglepő módon a protokoll szerint pihenniük kellett volna mielőtt kinyitják az Eagle ajtaját is kilép rajta Armstrong a Holdra. Ez a szünet ráadásul nem öt perc lett volna, hanem több óra, hogy mindenki lélekben és testben is felkészülhessen, illetve egyen valamit.
A holdraszálló egységen ülő két asztronauta azonban minden áron menni akart, amilyen gyorsan csak lehet. Ez érthető. Soha, senki sem lépett még Armstrong előtt a Hold felszínére, így nyilván tűkön ült és képtelen lett volna akár csak 5 percre lehunyni a szemét és relaxálni.
A NASA pedig beadta a derekát és feloldotta őket a korlátozás alól. Ez azt is jelentette, hogy nem Houston volt az adás elsődleges vevője, hanem az ausztráliai Honeysuckle Creek.
Kevesen tudják, de nemcsak Armstrong, hanem az Eagle pilótája, Buzz Aldrin is a Hold felszínére lépett 1969 júliusában, röviddel parancsnoka, Armstrong sétája után.
Fél évszázada senki sem lépett a Holdra
Armstrongék után az amerikaiak még öt holdmissziót küldtek a minket kísérő égitestre, mely által még további tíz asztronauta tapasztalhatta meg a Holdra szállás felemelő érzését, négyen közülük ma is élnek.
Az utolsó Holdra szállás időpontja 1972 december 11-én volt, az utolsó csapat pedig több mint három földi napot töltött égi kísérőnkön.
Azóta azonban senki sem járt a Holdon. Az ok egyszerű. Iszonyat pénzeket emésztett fel a Holdra szállás, ami a hidegháborúban fontos fegyverténye volt az Egyesült Államoknak. A szovjetek megverték őket az első műhol és az első űrbe kerülő ember kapcsán is, de a Holdra szállás nekik sikerült először. A költséges vállalkozás azonban a presztízsen túl sok előnnyel nem járt, így leállították 1972 után. Becslések szerint a program a ’60-as években így is elvitte az amerikai szövetségi költségvetés 4,5%-át, ami iszonyatos pénz.
An anyagi erőforrásokat azóta is másra fordítják, bár az Artemis-program keretében szeretnének visszajutni a Holdra, hisz a verseny újra elindult és más pályázók is vannak például magánvállalatok vagy Kína. Sőt, az aszteroidára lépésért és a Marsra való eljutásért is verseny folyik, az elkövetkező évek, évtizedek tehát ugrásszerű fejlődést hozhatnak e téren is.
Ez is érdekelhet:
