Wojtek története 1942-ben kezdődött, amikor egy fiatal kurd pásztorfiú, egy hegyvidéki barangolás során, egy elárvult medvebocsra bukkant. A sors úgy hozta, hogy a fiú egy lengyel alakulattal találkozott egy vasútállomáson. A lengyeleknek megesett a szíve a sovány kis medvebocson, akit pár fejadagért és egy bicskáért megvásároltak, majd magukkal vittek.
Wojtek a Teherán melletti lengyel menekülttáborban élt, ahol gyümölcsökkel, mézzel, és még sörrel is kiegészítették étrendjét. A katonák először rejtegették a mackót, de hamarosan rájöttek, hogy a medve összekovácsolja a csapatot és erősíti a morált. Egy Peter Prendys nevű katonára bízták a medve gondozását, aki tisztelegni is megtanította.
Ezt követően a lengyel parancsnokok megengedték, hogy Wojtek maradhasson és még ki is nevezték a 22. tüzérségi ellátó század közlegényének. A medvének hivatalos besorozási papírokat is kiállítottak.
Wojteket később kivitték hajóval Olaszországba, ahol a Monte Cassinó-i csatában is részt vett. A hajóra nem engedték volna felvinni a medvét, ezért kellett közlegénnyé kinevezni a medvét, és így már kénytelenek voltak felengedni. Wojtek később a tüzérségi lövedékeket cipelte, segítve a hadsereg logisztikáját.
Wojtek közlegény
A medve egy idő után már a sört is megkedvelte, és egyszerre akár több üveggel is meg tudott inni belőle. A cigarettázással is megpróbálkozott, azonban egy-két slukk után inkább megette a cikkeket — a Honvédelem. Ezenkívül szívesen birkózott bajtársaival is.
Wojtek remek karriert futott be a lengyel hadseregnél. Későbbiekben szakaszvezetővé is előléptették, és remek lőszerhordozónak bizonyult. Bár eleinte rettegett a csatazajtól, a végére teljesen természetessé vált számára.
A háború után a lengyelek nem vihették magukkal Lengyelországba Wojteket, attól tartva, hogy a szovjetek valami szörnyűséget tennének vele. Így brit barátaikra bízták őt, akik Skóciában telepedtek le. Leszerelése után Wojtek az edinburgi állatkertbe került, ahol hűségesen látogatták a lengyel katonatársai. Elbeszélések szerint, akárhányszor meghallotta, hogy valaki lengyelül beszél, feléje fordult és tisztelgett. Wojtek 1963-ban 21 évesen halt meg, de emlékét szobrok és emlékművek őrzik.
2014-ben Krakkóban, 2015-ben pedig Edinburgh-ban állítottak neki szobrot, történetéről pedig több könyv is született.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
