Kacsintásra ölték meg a feleségét megverő magyar királyt

A magyar királyok személyéhez általában nem szoktunk olyan cselekedeteket kötni, amelyeket manapság nem nézünk jó szemmel. Ezek közé tartozik az asszonyverés is, amit nem igen kötünk egyetlen királyunkhoz sem. Azonban egy kivétel mégis akad: II. (Kis) Károly magyar királyról feljegyezték, hogy egy vita hevében megverte a feleségét. Azonban utóbb kiderült, hogy Kis Károly hallgathatott volna Margitra, a feleségére, aki nem tanácsolta neki azt, hogy tegyen eleget magyarországi hívei invitálásának, hogy megszerezze a magyar trónt.

Kis Károly, két trón várományosa

Kis Károly az Anjou-család durazzói ágához tartozott. Apját, Durazzói Lajost még Nagy Lajos börtönöztette be azon a hírhedt aversai lakomán, amelyen megvádolta és kivégeztette Durazzói Károlyt, Kis Károly nagybátyját. Durazzói Lajost 1352-ben engedte szabadon, aki Johanna királynő ellenfelévé vált a magyar csapatokra támaszkodva. Johanna végül békét kötött vele, ám Durazzói Lajost nem sokkal később bebörtönöztette, a börtönben pedig gyanús körülmények közepette elhunyt. (Vélhetően megmérgezték).

Nagy Lajos király a trónon ülve a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

A pápa támogatásával a termete miatt Kis melléknevet kapó Károly a magyar udvarba került, ahol felnevelték. A diplomácia sokáig szerencsésen alakult számára. Feleségül vette unokatestvérét, Durazzói Margitot. Ez a házasság azért vált lényegessé Károly számára, mert Margit Johanna húgának az egyetlen életben maradt gyermeke volt, ez pedig jogot biztosított Károlynak, hogy megszerezze a nápolyi trónt. Részt vett Nagy Lajos sikeres Velence elleni diplomáciai és katonai lépéseiben. A nápolyi trónt végül azért tudta megszerezni, mert a pápai szék körül viszály támadt, két pápát is megválasztottak, Johanna pedig az avignoni pápa oldalára állt a rómaival szemben. Utóbbi viszont mindent megtett azért, hogy Nápolyt megszerezze, így meghívta Károlyt Rómába, ahol megkoronázta, majd Nagy Lajos támogatásával az újdonsült király elfoglalta Nápolyt, Johannát pedig a börtönében magyar zsoldosok fojtották meg.

Johanna nápolyi királynő Giovanni Boccaccio miniatúráján (Wikipédia)

Kis Károly számára a következő kihívást Magyarország jelentette. 1382-ben elhunyt Nagy Lajos király. A Mária királynő uralkodásával elégedetlen délvidéki előkelők meghívták a magyar trónra. Durazzói Margit királyné határozottan ellenezte a vállalkozást. Thuróczy János krónikája szerint lankadatlanul és sírva könyörgött a férjének, hogy ne induljon el. Kis Károly egy ideig tűrte ezt, majd haragjában megütötte a királynét.

Magyarország bűvöletében

Hiába a királyné ellenállása, Károly nem tágított. Eleinte rendkívül sikeresnek bizonyult a vállalkozása. 1385. október 23-án hajózott el Nápolyból. Nemsokára partra szállt Zenggben, majd akadálytalanul vonult északkelet felé. Mária királynő és édesanyja, Erzsébet királyné elé sietett, a találkozásuk viszont békés maradt. A Kis Károly hívei köréhez sorolható beszámolók alapján Mária itt lemondott a trónról, máshol viszont azt olvashatjuk, hogy ezt valójában nem tette meg.

Molnár József – Mária és Erzsébet Kis Károly koronázásán (Wikipédia)

Bárhogyan is történt, a nápolyi király Magyarország királya is lett 1385. december 31-én. A budai várban berendezkedett, a magával hozott itáliai zsoldosok vették át az őrséget. Úgy tűnt, hogy minden megy a maga útján és az új uralkodót széleskörű támogatás övezi. Azonban Erzsébet királynénak esze ágában sem volt kiengedni a kezéből a hatalmat. Törekvését segítette, hogy Kis Károly szabad mozgást hagyott neki és híveinek.

Mellette állt Garai Miklós, akit az új kormányzat letett a nádori tisztségből és Erzsébet számos híve. Közülük is a legfontosabb szerepet a nagyerejű Forgách Balázsnak szánták, akinek a király megölését adták feladatul. 1386. február 7-én azzal az ürüggyel, hogy levelet kapott Mária férjétől, Luxemburgi Zsigmondtól, a saját lakosztályába csalta a királyt. Ott Forgách Balázs elhelyezkedett a király mögött, és amikor Erzsébet kacsintással jelet adott, lesújtott rá bicellusával. (Kétélű tőrével).

“Kis Károly nem került érettségi tételbe”

Károlyt csak az mentette meg az azonnali haláltól, hogy reflexszerűen felnézett. A leírások szerint így is elveszítette a bal szemét és súlyosan vérző sebbel, ingó járással tért vissza a szobájába. Erzsébet a látványra elvesztette az eszméletét. Forgách Balázsnak, Thuróczy krónikája szerint, véres rendet kellett vágnia a király olasz emberei között, hogy eljusson a szövetségeseihez. Utóbbit megkönnyítette, hogy Garai Miklós emberei elfoglalták a budai vár kulcsfontosságú pontjait és a kapuit. Károly hívei elveszítették a fővárost, vissza kellett vonulniuk.

A király sorsa, noha túlélte a merényletet, aligha lehetett kétséges. Haláláról több leírás maradt fent. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy Budáról a jobban védhető Visegrádra vitték. Ott pedig vagy tevőlegesen hozzájárultak a halálához (mérgezett orvossággal vagy megfojtással), vagy egyszerűen ellátatlanul hagyták az amúgy is rendkívül súlyos sérülését, ami a halálához vezetett. 1386. február 24-én Károly már nem volt az élők sorában.

Garai Miklós nádor védi Erzsébetet és Máriát (festmény) /Wikipédia/

Felesége, Durazzói Margit a történtekből okulva határozottan ellenállt annak a törekvésnek, hogy Kis Károly fiát, Nápolyi Lászlót Magyarországra vigyék. Ő csak mintegy két évtizeddel később tesz kísérletet arra, hogy visszaszerezze a magyar trónt. Kis Károly gyilkosai azonban nem úszták meg a merényletet. Néhány hónappal később, 1386. július 25-én Diakovárnál Károly hívei rajtaütöttek Erzsébet és Mária csekély kísérettel vonuló csapatán. Forgách Balázs és Garai Miklós életüket veszítették a küzdelemben. Erzsébetet, a merénylet értelmi szerzőjét bebörtönözték, de néhány hónappal később a cellájában megfojtották.

Read alsoLeszámolás a Lackfi családdal