Buda egy hétig se bírta az első, ágyúval végzett ostromát

A budai vár mai látképe (Wikipédia)

Buda városa a 14. században vált a középkori Magyar Királyság fővárosává, szerepét pedig a 15. századi magyar uralkodók megerősítették. Ebből kifolyólag viszont elsősorban székhelyként és nem katonai erődítményként szolgált. Arra aligha számítottak ezekben az évszázadokban, hogy az ország közepén lévő Buda katonai célponttá válik. Az Oszmán-Török Birodalom megerősödése, majd Magyarország felett aratott győzelme ahhoz vezetett, hogy az egykori fővárosnak több ostromot is ki kellett állnia.

Két király kezében

Az 1526. augusztus 29-én vívott mohácsi csatát követően Magyarországon nem maradt olyan katonai erő, amely érdemben ellen tudott volna állni a szultáni hadseregnek. Kisebb összecsapások természetesen akadtak, de a törökök lényegében akadálytalanul jutottak el Budáig. A helyi lakosság jelentős része, beleértve Mária királynét és a királyi udvart, szintén elhagyták a várost. Ostromra így nem került sor. Szulejmán szultán megtartani nem kívánta a várost, így “csak” kirabolta és felgyújttatta.

A mohácsi csata egy török miniatúrán (Wikipédia)

Ezt követően Szapolyai János kezére került a főváros, aki azonban harcba keveredett a magyar koronáért Habsburg Ferdinánddal. Előbb a saját földesúri csapataival, majd tokaji veresége után lengyel segítséggel igyekezett ellenállni, hasztalanul. Szinánál szintén alulmaradt a Habsburgokkal szemben. A háború során Ferdinánd csapatai akadálytalanul foglalták el Budát, miután Szapolyai kiüríttette azt.

Szapolyai János lényegében elveszítette az ország jelentős részét, Erdély nagyobbik fele és kiterjedt birtokai egy része maradt a kezén. Ezért külföldi segítségért kilincselt. Miután a lengyel támogatás nem bizonyult elégnek, V. Károly ellenfeleihez, a franciákhoz fordult. Tevőleges támogatást azonban ők nem biztosítottak, így egyedül a szultán maradt lehetséges szövetségesként a Habsburgok ellen.

Szulejmán átadja a Szent Koronát Szapolyainak. Forrás: Creative Commons

Szulejmán végül pozitív visszajelzést adott Szapolyai kéréseire. Az 1529-ben a Habsburgok ellen meginduló hadjárat során a török sereg elhaladt az egykori mohácsi csatatér mellett. Szapolyai János 1529. augusztus 18-án, a mohácsi csata után körülbelül három évvel hódolt meg a szultán előtt. Egyes források szerint megalázó módon, keleti szokás szerint meg kellett csókolnia a szultán palástját is. Más források csak kézcsókot említenek.

Buda ellenáll a törököknek?

Habsburg Ferdinánd nehéz helyzetbe került a török hadjárat elindításakor. Már a hadjárat előtt szélnek kellett eresztenie a zsoldosait, mivel nem tudta őket finanszírozni. V. Károlytól és a német rendektől nem kapott újabb segítséget. Ferdinánd ugyan elrendelte a vármegyéknek, hogy állítsanak fel katonaságot, ám a gyakorlatban ebből nem sok minden valósult meg. A kifizetetlen szerb naszádosok átálltak a törökök oldalára.

Ferdinánd Nádasdy Tamást állította a vár élére. Azonban ott alig állomásozott ember. A Habsburgok a szűkössé váló erőforrásaikat végől Bécsre koncentrálták, noha Buda is kapott utánpótlást, Christof Pesserer vezetésével ulmi, Johann Traubinger vezetésével tiroli katonák érkeztek. A néhány száz fős védősereg így legfeljebb kétezer főre duzzadt. A törökök szeptember 3-án érkeztek Buda alá. A szultán Kelenföldön, míg Ibrahim nagyvezír Óbudán táborozott le.

Nádasdy Tamás egy 17. századi festményen (Wikipédia)

A német zsoldosok nem lelkesedtek azért, hogy egy ekkora haderővel szemben kelljen tartaniuk a várat és már szeptember 4-én ötvenen kiszöktek a törökökhöz. Ugyanezen a napon a török támadás a Váralját érintette, és ekkor a védőknek fel kellett adniuk Buda Szent Péterről elnevezett külvárosát. (Ez a mai vízivárosi rész, a névadó templom a Csalogány utcában került elő). Buda történetében ez volt az első alkalom, hogy tüzérséggel lőtték a falait.

A védelemnek is rendelkezésére állt tüzérség és a beszámolók szerint ezt nem is használták eredménytelenül. Szeptember 5-től nagy szerepet játszottak abban, hogy a budai várat célzó rohamok eredménytelenek maradtak. Ugyanakkor a védőknek nem állt rendelkezésére elegendő lőpor és utánpótlás ahhoz, hogy huzamosabb ideig kitartsanak. Ezért amikor a törökök újabb megadási felhívást intéztek a védők felé, szeptember 8-án Pesserer és Traubinger elfogadták a feltételeket.

Törökök fogtak, mégis eresztenek?

Nádasdy Tamás természetesen tiltakozott a döntés ellen és parancsot adott az ellenállás folytatására. A német zsoldosok azonban megkötözték és elzárták őt. Szeptember 9-én megtörtént a vár feladása. A várban lakók fiait és lányait rabszolgavásárra hajtották és eladták. A zsákmánnyal azonban elégedetlenek lehettek, mert egy csapat janicsár rátámadt Ibrahim nagyvezírre, akinek egy templomba kellett menekülnie előlük. Talán ennek a haragnak lehetett a következménye, hogy az elvonuló zsoldosokat és a velük tartó polgárokat a törökök megtámadták és körülbelül egy tucatnyi túlélő kivételével lemészárolták.

Ibrahim nagyvezír egy 17. századi metszeten (Wikipédia)

A nagyvezír közben elővezetette a fogoly Nádasdy Tamást, akit alaposan megfeddett azért, mert ellenállt a török csapatoknak. Majd két csauszra és egy csapat janicsárra bízta őt, hogy kísérjék le a Duna partjára, mintha Szapolyaihoz vezetnék, de valójában azzal a paranccsal, hogy fojtsák őt a Dunába. Nádasdy azonban alighanem megneszelhetett valamit, mert a partra érve kitépte magát az üldözői kezei közül, akik még a ruházatát is letépték, és egy csónakba vetette magát. A sietségére jellemző, hogy még evezője sem volt. Körülbelül egy napba telt így neki, míg átjutott Pestre, ahol Szapolyai táborozott és jelentkezett a királynál. Szapolyai elfogadta a szolgálatát és kiharcolta a törököknél, hogy ne végezzék ki Nádasdyt.

A magyar királyra még várt némi szerep, ugyanis néhány nap múlva Óbudára ment, majd átkísértette Szapolyait Pestről Budára, ahol trónszékre ültetteti és átadta neki a budai várat. A török sereg ezt követően tovább folytatta az útját Bécs felé. A Habsburgok székvárosát azonban nem sikerült elfoglalnia. Buda török őrséget is kapott, amire nagy szükség is volt, hiszen a következő esztendőben a fővárosnak újabb ostromot kellett átvészelnie.

A megnövelt létszámú őrség, a jobb ellátás és természetesen a kisebb támadó sereg azonban lehetővé tette azt, hogy az 1530-as ostromot Szapolyai hívei visszaverjék. Mivel a budai várat ez alatt az egy év alatt jelentősen nem alakították át, ezért adódik a feltételezés, hogy a vár kortársak által is említett korszerűtlensége mellett más okok is közrejátszottak az elestéhez. Az egyik a megfelelő számú védősereg (és felszerelés) hiánya, a másik pedig a támadó sereg jelentős fölénye.