Furcsa dolog történt a csernobili békákkal, de pont ez menthette meg őket
Jogosan feltételezhetnénk, hogy az 1986-os csernobili atomkatasztrófa által besugárzott területen alig maradt élet. Az esélyek ellenére azonban néhány faj alkalmazkodott – köztük a keleti levelibéka is. Hogyan sikerült nekik ez? A kutatók úgy vélik, hogy a titok a gyors bőrszínváltoztatásban rejlik.
A keleti levelibékák (Hyla orientalis) általában élénkzöldek, de 2016-ban egy csernobili kutatócsoport több olyan példányra bukkant, amelyeknek fekete volt a bőrük, adta hírül az IFLScience. Később visszatértek, hogy részletesen megvizsgálják a populációt, és három éven át több mint 200 hím békát vizsgáltak, amelyeket az észak-ukrajnai csernobili elzárt zónán belüli és kívüli tavakból fogtak be.
A kutatócsoport felfedezte, hogy a zónán belül talált békáknak “feltűnően sötétebb volt a bőrük, mint a zónán kívülről származó békáké”. De miért lettek sötétebbek? A kutatók szerint azért, hogy megvédjék őket a sugárzástól.
A csernobili állatoknak nagyon rövid időn belül kellett szélsőséges körülményekhez alkalmazkodniuk
A sötétebb bőrű békák több melaninnal rendelkeznek. A több melanin sötétebb bőrt és hajat eredményezhet, de védelmet is nyújthat a sugárzás ellen, beleértve a csernobili ionizáló sugárzást is.
“A sötét színezetről ismert, hogy védelmet nyújt a különböző sugárforrásokkal szemben a szabad gyökök semlegesítése és a DNS-károsodás csökkentése révén, és különösen a melanin pigmentációját javasolták az ionizáló sugárzással szembeni puffermechanizmusnak” – írják a kutatók 2022-es tanulmányukban.
A békák bőrszíne azokon a területeken volt a legsötétebb, amelyek a robbanáshoz legközelebb voltak, és ahol a katasztrófa idején magas volt a sugárzás. A jelek szerint a jelenlegi sugárzási szintek nem voltak rájuk hatással. A kutatócsoport szerint ez azt jelenti, hogy “a magas ionizáló sugárzás szintje – valószínűleg a katasztrófa idején – kiválthattta a csernobili békák sötétebb színezetét”.
Más szóval, ez a gyors evolúció a gyakorlatban. Abban az időben a kevesebb melaninnal rendelkező békák sokkal sebezhetőbbek lettek volna a sugárzás DNS-károsító hatásával szemben, ami valószínűleg talán még azelőtt végzett volna velük, hogy szaporodni tudtak volna. Másrészt a sötétebb bőrű békák nagyobb valószínűséggel maradtak életben, és a védő melaninjuknak köszönhetően képesek voltak szaporodni. Ezt a tulajdonságukat pedig továbbadták az utódaiknak.
A nőstény keleti békák 2-3 éves korukban kezdenek szaporodni. A csernobili katasztrófa óta közel 40 év telt el, ami a vizsgálat idején a békák 10-15 generációjának felel meg. Röviden, még a kutatók azt mondják, hogy ez az evolúciós folyamat szokatlanul gyorsan zajlott le.
A kutatók remélik, hogy a jövőbeni vizsgálatok segítenek felgöngyölíteni a csernobili békák sötétebb színezetének genetikai mechanizmusait, valamint megállapítani a vadon élő állatok ionizáló sugárzásnak való hosszú távú kitettségének egyéb lehetséges következményeit.
A csernobili békák túlélése nagy szó, de vannak más állatok is, amelyeknek sikerült boldogulniuk a környéken.
Érdemes elolvasni:
