Kevés olyan merész és rejtélyes öltözködési elem van a divattörténelem történetében, mint a reneszánsz fallikus díszpáncél. A reneszánsz idején kialakult anatómiai díszítés a férfias büszkeség szimbólumává, az intrika forrásává és időnként nevetség tárgyává vált. Michael Glover e feltűnő ruhadarab eredetét, fejlődését és kulturális jelentőségét vizsgálja, bepillantást nyújtva a népszerűség mögött meghúzódó összetett motivációkba.
A férfi nemi szerveket takaró, erszényszerű ruhadarab a tizenötödik században debütált. Kezdetben gyakorlati célt szolgált, egyes történészek szerint egyfajta személyes védőfelszerelésként szolgált a szifilisz terjedése ellen. Mások szerint szigetelést és védelmet nyújtott a különböző tevékenységeket folytató férfiak számára, a háborútól a mindennapi életig.
Grace Vicary elmélete szerint a díszpáncél a szifilisz megelőzésére használt szigetelőeszközként szolgált. Ezenkívül párnaként is működött az ütődések és a súrlódás ellen, ami a korszak férfijainak gyakori gondja volt, akik különféle kiegészítőkkel díszítették az övüket.
A praktikusságtól a páváskodásig
Az idő előrehaladtával a fallosz díszítés túllépett haszonelvű gyökerein, és a férfias büszkeség és férfiasság extravagáns jelképévé vált. A nadrágok nélküli társadalomban, ahol a szoros harisnyák és a hosszú ruhák elrejtették az intim területeket, a figyelemfelkeltő kiegészítő jelentős szerepet kapott. 1450-re a kabátok rövidebbé váltak, és ez megnyitotta az utat ahhoz, hogy a díszpáncél a rivaldafényben tündököljön — írja a New Yorker.
A reneszánsz divatban a fallikus díszek elérték csúcspontjukat. Minden társadalmi osztályból származó férfi felkarolta ezt a trendet, és brokátokkal, ékszerekkel, hímzésekkel és egyéb díszes díszítésekkel díszítette a szuszpenzort. Ezek a gyakran “állandó erekcióhoz” hasonlító kiemelkedések egyszerre váltak funkcionálissá és dekoratívvá, és apró tárgyak kényelmes tárolására szolgáltak.
Az egykor a szaporodási képesség szimbóluma, a szexuális hódítás performatív megjelenítését kezdte képviselni. A ruhadarab a teljesítménytől való szorongás megnyilvánulása lett, ahogy a férfiak a hagyományos családi elvárások és az újonnan felfedezett hivalkodás hangsúlyozása közötti ellentmondásban navigáltak.
Alonso Sánchez Coello Alessandro Farnese portréjától Tiziano V. Károly császárt kutyával ábrázoló képéig ezek a műalkotások betekintést nyújtanak a férfiasság sokrétű természetébe ebben az időszakban. Luca Signorelli “A világvége” című freskóján ábrázolt díszpáncélja még allegorikus jelentőséget is kap, összefonva a férfiasságot a csata káoszával.
A tizenhatodik század végére eltűnt az eszköz divat nőiesebbé válásával. A kritikusok “üresnek és haszontalannak” ítélték, és a férfi öltözködés inkább a fodrokat és a felsőruhákat vette át. Míg egyesek gyászolták a díszpáncél hanyatlását, mások üdvözölték a férfiasság eltúlzott fitogtatásától való eltávolodást.
Eldridge Cleaver 1960-as évekbeli tervétől kezdve Thom Browne és Gucci legutóbbi kifutó bemutatóiig. Ahogy a kortárs divat újra felidézi ezt a történelmi kiegészítőt.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
A MÁV vezérigazgatója cáfolja a Déli pályaudvarról szóló feltevéseket
„Felkészületlenek, mint ’41-ben” – kiszivárgott hangfelvétel Lukasenko és Prigozsin állítólagos telefonbeszélgetéséről
A Szex és New York titkai első kézből: Candace Bushnell Budapestre látogat
Egyedi módszerrel alkotják újra a dinoszaurusz hangját – így szól
Magyar fejlesztésű elektromos midibusz kerül ki az utakra
Az 1925-ös petricsi incidens: amikor egy kóbor kutya miatt tört ki a háború
