Ez a szupernóva 1181-ben őseink szeme láttára ragyogott fel. Így néz ki most

Az 1181-es szupernóva maradványa. Középen egy gömb alakú fényes köd található. (Chandra) NASA/CXC/U. Manitoba/C. Treturik, (XMM-Newton) ESA/C. Treturik; Optical: (Pan-STARRS) NOIRLab/MDM/Dartmouth/R. Fesen; Infrared: (WISE) NASA/JPL/Caltech/; Image Processing: Univ. of Manitoba/Gilles Ferrand and Jayanne English

A Kínából és Japánból származó történelmi csillagászati feljegyzések 1181-ben egy szupernóva-robbanást jegyeztek fel. Az eset a Cassiopeia csillagképben történt, és 185 napig ragyogott olyan fényesen, mint a Vega, amely a legfényesebb csillag az északi féltekéről nézve.

A modern csillagászok példát vettek elődjeikről, és kutatni kezdték a maradványát, kezdi beszámolóját a Universe Today. De időbe telt, mire megtalálták, mert rossz dolgot kerestek.

Majdnem 850 éve látták ragyogni

Amikor egy hatalmas csillag kifogy az üzemanyagból, magába omlik, majd felrobban. Sűrű magot hagy maga után, ahol a protonok és elektronok neutronokká zúzódnak össze. Ezt nevezik neutroncsillagnak, és a fekete lyukakon kívül ezek a legkisebb és legsűrűbb jelenségek az univerzumban.

Az SN 1181 maradványának megértéséhez a csillagászok évek óta tartó összehangolt erőfeszítéseire volt szükség. Eleinte ráadásul még csak meg sem találták.

Röntgenfelvétel a 3C58-as pulzárról. Ez volt a kutatók első ötlete arra, hogy hol lehet az 1181-ben észlelt csillag maradványa. Fotó: NASA

Egy ideig a kutatók azt hitték, hogy a 3C 58-as pulzár a maradvány. Az ősi kínai és japán feljegyzések nem voltak elég pontosak az SN 1181 pontos helyének meghatározásához, és a pulzár volt az egyetlen ismert szupernóva-maradvány a környéken.

A csillagászok azonban a 3C 58 tanulmányozása során megállapították, hogy túl öreg ahhoz, hogy a szóban forgó maradvány legyen.

2013-ban egy amerikai amatőr csillagász felfedezett egy ködöt, amelyet most Pa 30-nak neveztek el. Azon régió közelében helyezkedik el, ahol a japánok és a kínaiak látták a csaknem 850 éve a jelenséget. A csillagnak egy rendkívül kék központi csillaga van, és most a Pa 30 név a csillagra és a ködre is utal.

A képen látható ciánkék színű terület az, ahol a modern csillagászok szerint az SN 1181 maradványának kellene lennie az ősi japán és kínai dokumentumok alapján. Bradley E. Schaefer/Wikimedia Commons

Végül 2018-ban francia amatőr csillagászok egy nagyon forró kék csillagot észleltek a maradvány közepén. Más, szintén maradványokban fellelhető csillagokhoz képest nagyon furcsa spektrummal rendelkezett.

Aztán 2019-ben a csillagászok publikáltak egy tanulmányt, amelyben kimutatták, hogy a ködben heves, nagy sebességű csillagszél fújt. Ez erős bizonyíték volt arra, hogy amit láttak, az egy szupernóva-maradvány volt.

Különleges szupernóvával volt dolga a kutatóknak

De hol volt a neutroncsillag? Nem volt, helyette egy fehér törpe volt. Ez azt jelenti, hogy a csillagászok tévedtek azzal kapcsolatban, hogy milyen típusú szupernóva is volt az SN 1181.

Az SN 1181 nem magösszeomlásos szupernóva volt, amelyet egy hatalmas csillag okoz, amely magába omlik, majd felrobban, amikor elfogy az üzemanyaga. Ez egy Iax (1-ax) típusú szupernóva volt, amely két fehér törpe összeolvadásakor és felrobbanásakor keletkezik.

Ezek a robbanások általában nem hagynak maguk után maradványokat, ez az eset azonban kivételt képez. Az Iax típusú robbanás nem volt teljes, és ez a felelős az SN-maradvány szokatlan alakjáért, valamint azért, hogy a maradvány nem neutroncsillag, hanem zombi-csillag.