Horrorisztikus vallomás: nem volt más választásuk, elkezdték megenni a barátaikat

Mi kell ahhoz, hogy egy egészséges, ép eszű emberek rávegyék magukat, hogy megegyék a saját barátaikat? Egy repülőgépszerencsétlenség, melyben az utasok nagy része meghal, durva mínuszok, ahol az életben maradás önmagában is kihívás, a világtól való teljes elszigeteltség valahol Argentína és Chile határán, egy több ezer méter magas hegyen és a reményvesztettség, hogy a keresés a szerencsétlenül járt repülő esetleges túlélői után befejeződött. Pontosan ez történt az 571-es járat esetében.

Az andoki légikatasztrófa

Az 1972-es andoki légi katasztrófáról az egész világ értesült azután, hogy 72 nappal a repülő lezuhanása és az azt követő, általunk fel nem fogható borzalmak után az egykori utasok 14 tagját sikerült kimenteni a hegyek, a jég és a hó fogságából és ezzel a biztos halálból. De hogyan élték túl ezeket a napokat egyáltalán? Erről vallott nemrég részletesen és a szörnyű igazságot is feltárva az egyik túlélő, Roberto Canessa a BBC-nek.

Az uruguayi légierő 571-es gépe 1972. október 13-án zuhant le a chilei-uruguayi határtól nem messze a tapasztalatlan pilóta, Dante Héctor Lagurara alezredes téves helyzetfelismerése és hibái miatt. Csak a repülőgép törzse maradt egyben, a zuhanásban elhunyt a 45 fedélzeten tartózkodóból 12-en azonnal, 13-an a következő napokban haltak meg sérüléseik és a brutális hideg, valamint egy lavina következtében, írja a Daily Star brit bulvárlap.

Azonnal a keresésükre indultak, de nem vették észre a keresőrepülők a túlélőket, a fehér repülőgéptörzs ugyanis beleolvadt a havas tájba. Nyolc nap múlva leállt a keresés, amiről a túlélők működő rádiójukon keresztül értesültek is. Ekkor hoztak szörnyű határozatot, ami nélkül viszont esélyük sem lett volna a túlélésre.

Tudta, hogy mi kell a túlélésükhöz: meg kell enniük a barátaikat

Roberto Canessa ekkor 19 éves volt és orvosnak tanult, pontosan tudta, mi szükséges a test túléléséhez ilyen extrém körülmények között. “Elmondom, hogy mire gondoltam akkor. A gondolataim a zsír és a fehérje körül jártak. A szénhidrátokat a mi szervezetünk a Krebs-cikluson keresztül kapja.” Canessa elmondása szerint a repülő betört szélvédőiből kiszedett üveggel vágták apró szeletekre meghalt társaik testét, hogy legyen mit enniük.

“Arra gondoltam, hogy ha én lennék az egyik halott, örömmel segítenék a testemmel túlélni a barátaimnak”, mondta a BBC-nek. “Tudtam, hogy nincs sok időnk. Darwin is kimondta, hogy az a faj él túl, amely a leggyorsabban tud alkalmazkodni”, tette hozzá.

Film is készült már a tragédiáról

A kannibalizmus ellenére is éheztek, így Roberto Cannesa és az egyik barátja, Nando Parrado elindultak arra, amerre a chilei határt sejtették, hogy segítséget kérjenek. Profi felszerelés híján, a gépről elhozott szegényes készletekkel keltek át a havas csúcsokon, hogy tíz nap elteltével és majdnem 55 km-t megtéve segítséget tudjanak vinni a tragédia helyszínére. A hatóságok végül 14 túlélőt tudtak kimenteni a jég és hó fogságából.

Roberto Cannesa és Nando Parrado (ülve). Forrás: Creative Commons

A Netflix “Society of the Snow” c. filmje ezt a történetet dolgozza fel Cannesa szerint hűen a megtörtént eseményekhez.

Olvass tovább itt hasonló hátborzongató történeteket:

• Halálos szelfi: saját halálát filmezte le ez a motoros – VIDEÓ és további részletek ITT
• Mutatjuk az űrhajós hátborzongató utolsó szavait, mielőtt szörnyethalt volna