Athén utolsó királya, aki annyira nemes volt, hogy halála után megszüntették a királyi címet i.e. 1068-ban

Az ókori görög történelemkönyvekben kevés alak áll olyan magasan, mint Codrus, Athén utolsó mitikus királya. A páratlan bátorságáért, önzetlenségéért és népe iránti rendíthetetlen elkötelezettségéért tisztelt Codrus mind a mai napig a hazaszeretet és az önfeláldozás szimbóluma.

Codrus története a görög történelem viharos időszakában, a peloponnészoszi dór invázió idején (Kr. e. 1068 körül) bontakozik ki. Amikor a dóriaiak Hippótész fia, Alétész vezetésével hódítási szándékkal Görögországban szálltak partra, Athén sorsa megpecsételtnek tűnt. A delphoi jós megjósolta, hogy a megszállók csak akkor járnak sikerrel, ha az athéni királyt nem éri bántalom. Ez a jóslat nehéz helyzetbe hozta Codrust — írja az Ancient Greek Courses.

Az önfeláldozó Codrus király

A jóslatot megtudva Codrus olyan döntés előtt állt, amely évszázadokra meghatározta volna örökségét. Ahelyett, hogy elmenekült volna vagy menedéket keresett volna, a végső áldozatot hozta meg népéért. Szerény földművesnek álcázva magát Codrus a dór tábor szívébe merészkedett, ahol szándékosan összecsapást provokált az ellenséggel. Az ezt követő csetepatéban Codrus életét vesztette, de tettei biztosították Athén biztonságát és szuverenitását.

Codrus hősies tette nem maradt észrevétlen. A dóriaiak, felismerve, hogy az athéni király megölésével véletlenül beteljesítették a jóslatot, a megjósolt vereségtől való félelmükben visszavonultak. Az események után Codrus öröksége megmaradt, és nemzedékeken át alakította az athéni történelem menetét.

Codrus áldozatának hatása messze túlmutatott saját életén. Arisztotelész Az athéniak alkotmánya című művében Codrus érdemének tulajdonítja, hogy Athén eltörölte a királyi címet az arkhónátus javára – ez a kulcsfontosságú átmenet az athéni demokrácia hajnalát jelentette. Az athéniak úgy gondolták, hogy Codrus nemes tette után nem lesz még egy olyan ember, aki méltó lehetne a királyi címre. Codrus önzetlen cselekedete precedenst teremtett a nem születési jogon vagy isteni jogon, hanem érdemen és a közösség szolgálatán alapuló vezetésre.

Codrus legendája továbbra is generációkat inspirál az áldozatvállalás és a haza iránti odaadás időtálló üzenetével. Az ő neve egyet jelent a bátorsággal a megpróbáltatásokkal szemben, emlékeztetve bennünket az önzetlenség tartós erejére és az emberi lélek fékezhetetlen szellemére.

Egy bizonytalansággal és viszályokkal teli világban merítsünk erőt az ő példájából, és törekedjünk arra, hogy mi magunk is hozzájáruljunk a társadalom jobbá tételéhez. Jobb meghalni alattvalóink biztonságáért, mint élve látni, ahogy rabszolgasorba taszítják őket.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Nagy-Britannia kultúráját valójában nem is a britek hozták össze
• Bocskai István elfogadta a koronát a töröktől