Ilyen volt a rabszolgák élete a Római Birodalomban

Fölösleges is lenne tagadni, a rabszolgák élete mindenhol gyötrelmes volt, szabadság és emberi méltóság nélkül, és a Római Birodalom sem volt kivétel. Nagysága ellenére a birodalom alapja ezeknek az elnyomott embereknek a hátán nyugodott, akiknek a mindennapjait a megpróbáltatások és az elnyomás töltötte meg.

A rabszolgaság mindenütt jelen volt, a hadifoglyok, a kalózok áldozatai, az adósság vagy az elhagyatottság miatt szorult helyzetbe jutottak mind láncra verve találták magukat.

I. Gergely angol rabszolgákkal beszél Rómában. James William Edmund Doyle (1822–1892) festménye.

Rabszolgák a Római Birodalomban

Az Ancient Origins szerint a római társadalmi hierarchia sziklaszilárd volt, ahol a rabszolgák értelemszerűen a legalsó lépcsőfokot foglalták el, akiket nem embernek, hanem pusztán tulajdonnak tekintettek.

A rabszolgák rengeteg, különböző feladatkört láttak el a háztartási munkáktól a kőbányákban végzett kimerítő robotolásig. Életüket a kötelességek határozták meg, így, mint a társadalom legalsó rétege, a személyes vágyaknak vagy törekvéseknek nem volt helye.

Ezalól azok sem képeztek kivételt, akik előkelőbb szerepkörben szolgáltak, például a császári háztartásban vagy közszolgaként.

Néhány szerencsétlen fogvatartottat ráadásul az arénába küldtek, hogy gladiátorként harcoljanak. Egyeseknek sikerült hírnévre és szabadságra szert tenniük, de a legtöbben szörnyű halált haltak.

A rabszolgaság egy különös formája. Illusztráció: 155786/Pixabay

A legrosszabb sors a bányákban dolgozóknak jutott, ahol a legkeményebb munka zajlott, cserébe legalább a legrosszabb körülmények között.

A szabadságról mindenbizonnyal sokuk álmodozott, ám az a legtöbbrzör elérhetetlen volt.

Noha néhány rabszolga felszabadítás vagy házasság révén elnyerhette a hőn áhított szabad életet, ritkán voltak ilyen lehetőségeik, és még ezek után is gyakran korlátozásokkal kellett élniük.

A Spartacus által vezetett lázadásokat és szökési kísérleteket pedig brutális megtorlás követte, ami csak rontott az amúgy sem túl rózsás helyzetükön.

Érdemes elolvasni:

• A pogányok a keresztényektől vették lovaikat, amelyeket aztán fel is áldoztak
• 2000 embert öltek meg Dzsingisz kán temetésekor, hogy sírjának helyét titokban tartsák