Hamarosan olyan csillagászati jelenséget láthatunk, amit először 1217-ben jegyeztek fel

A T Coronae Borealis csillagrendszer 3000 fényévre van tőlünk, és alapvetően teleszkóp nélkül nem is látható. Nemsokára azonban, mintegy nyolcvan év után újra láthatóvá válik szabad szemmel is. A jelenséget az elmúlt két alkalommal (1866-ban és 1946-ban) is alaposan megfigyelték és dokumentálták, de mint kiderült, sokkal korábbról is vannak erről szóló feljegyzések.

Egy 13. századi bajor szerzetes is szemtanúja lehetett az égi jelenségnek – derül ki az IFLScience írásából. A  kézirat szerint a férfi egyébként kifejezetten jó ómennek tartotta, amit látott.

Fehér törpe és vörös óriás

A T Coronae Borealis tulajdonképpen nem is egy égitestet, hanem egy kettős csillagrendszert takar, ami egy “fehér törpéből” és egy “vörös óriásból” áll. A vörös óriás növekvő hőmérséklete és nyomása következtében egyre instabilabbá válik, és az ezért a belőle kiszakadó darabok a nála sokkal sűrűbb fehér törpéhez vándorolnak. Egy idő után ez a fehér törpe annyi anyagot gyűjt magához, hogy tömege elér egy bizonyos kritikus pontot, elszabadul a belsejében lejátszódó láncreakció és vakító robbanás kíséretében nóvává válik. Ilyenkor, ciklikusan, a T Coronae Borealis körülbelül egy héten keresztül izzik fel fokozott mértékben.

Egy “fehér törpe”
Forrás: Depositphotos

BEZÁRÁS

“Csillagrobbanás” az évszázadok során

Ez az égi jelenség körülbelül nyolcvan évente ismétlődik – ezt az adatot a 1866-os és 1946-os megfigyelésekből tudtuk kikalkulálni. A elmúlt két alkalommal a csillagrendszer több ezerszeresére fényesedett, és szabad szemmel is láthatóvá vált. Könnyen elképzelhető azonban, sőt kifejezetten valószínű, hogy nem ezek voltak az első olyan alkalmak, amikor ezt a jelenséget megfigyelték. 1787 decemberében Francis Wollaston tiszteletes dokumentált egy csillagot a T Coronae Borealis helyén, amely valószínűleg az ismét “nóvává váló” csillagrendszer lehetett.

Szupernóva – Illusztráció
Forrás: Depositphotos

Ami azonban ennél is érdekesebb, az nem más, mint egy 13. századi, Bajorországból származó leírás. Az 1217-es eset szemtanúja egy bizonyos upsbergi Burchard apát, aki egy gyorsan felragyogó csillagról írt, ami “nagy fénnyel ragyogott, több napon át”. Ezt egyébként a szerzetes egy “csodálatos jelként” értékelte. Azt nagyjából kizárhatjuk, hogy Burchard egy üstököst láthatott, mivel kifejezetten “csillagról” írt. Nem feltétlen azért, mert a 13. századi apát tévedhetetlen volt, hanem azért is, mert az üstökösöket tipikusan rossz ómenként ítélték meg.

A T Coronae Borealisról, és arról, ami jelenleg érdekes lehet, angol nyelvű összefoglaló is készült, ami alább megtekinthető:

Ezeket is érdemes elolvasni:

Bámulatos bolygókatalógust tett közzé a NASA

Hihetetlen: 6 bolygó lesz egyvonalban az égen, szabad szemmel is láthatjuk majd!