1000 napig mérgezik magukat a furcsa szerzetesek, hogy múmiává váljanak

Vannak szerzeteseket, akik annyira elkötelezettek a spirituális útjuk iránt, hogy testüket időtlenné változtatták egy szörnyű, mégis hatásos szertartással.

A szokusinbucu, a buddhista önmumifikáció ősi japán gyakorlata bár sokadszorra is meghökkentőnek hangzik, egész Ázsiában elterjedt.

A Boing Boing összeszedett öt megdöbbentő tényt a szokusinbucu gyakorlatáról.

Haláli étrend

Vagány szemüveg! Fotó: Nick Steemans

A szokusinbucura készülő szerzetesek ezer napos, rendkívül szigorú diétába kezdtek, amely fakéregből, fenyőtűből, fenyőtobozból, magvakból, gesztenyéből, gombából, bambuszhajtásokból és ehető vadon termő növényekből állt.

Ezt a szélsőséges kúrát úgy tervezték, hogy megszabadítsa a testet a zsírtól, így kevésbé valószínű a halál utáni bomlás.

Az arzén sem maradhatott ki a szerzetesek menüjéből

Az önmagában is hajmeresztő étrendhez mérgező teát ittak, amelyet az lakkszömörce nevű fa nedvéből készítettek. Ugyanabból az anyagból, amelyet a japán tálak lakkozásához használnak.

Ennek az italnak kettős hatása van: a szervezetet kitisztítja a folyadékoktól hányás, izzadás és vizelés útján, miközben a gyomrot tartósító lakkal vonja be, hogy a szerzetes halála után is friss maradjon.

Emellett a forrásokból származó, arzénnel szennyezett vizet is itták, ami erős antimikrobiális tulajdonságokkal ruházta fel a testüket, így a holttestüket nem falták fel a baktériumok.

Élve temették el őket

A folyamat utolsó szakaszában a jelölteket egy kősírba zárták, amely éppen elég nagy volt ahhoz, hogy ott meditálhassanak.

Egy kis légcső és egy csengő volt az egyetlen kapcsolatuk a külvilággal, utóbbit pedig naponta megkongatták, hogy jelezzék, a szerzetes még életben van.

A végeredmény egy mumifikálódott szerzetes. Per Meistrup

Nem siették el

Amint a harang elhallgatott, a többiek, hogy a törekvő szerzetes elhunyt. Ezután eltávolították a légcsövet, és a sírt további ezer napra lepecsételték, hogy a test teljesen mumifikálódhasson ebben a meditatív pózban.

Buddha vagy semmi!

Nem minden buddhista pap kísérlete vált azonban be. Ha a testet a sír felnyitásakor bomlottnak találták, azt kudarcnak tekintették. A sikeres szerzetest (vagy azt, ami megmaradt belőle) azonban Buddhaként tisztelték, és templomokban helyezték el imádat céljából.

Érdemes elolvasni:

Ha szeretnéd segíteni a HellóMagyar munkatársainak munkáját és a független újságírást,
itt tudod támogatni az oldalunkat