Seahenge: hallottál már a Stonehenge tengeri testvéréről?

A Seahenge legalább annyi rejtélyt tartogat, mint ismertebb hasonmása.

A Seahenge első ránézésre a Stonehenge vízi változata, de funkciójában eltér.

A Stonehenge őskori emlékmű, temető és régészeti lelőhely, amely a Salisbury-síkságon található, Angliában, írja a Britannica enciklopédia. Bár a Stonehenge rendeltetésére vonatkozóan nincs egyértelmű bizonyíték, feltehetően vallási hely volt, és az építtető főurak, arisztokraták és papok hatalmának és gazdagságának kifejezője – akik közül sokan a közeli számos sírboltba temetkeztek.

A Naphoz igazították, és valószínűleg a Nap és a Hold megfigyelésére, valamint a mezőgazdasági naptár kidolgozására használták. Vagy talán az ősök világának szentelték, elkülönítve az élők világától, vagy gyógyító központ volt. A napfelkelte felé nézve az északkeleti bejárat egy nagy, most ferdén hajló oszlop fölé mutat, amelyet sarokkőnek neveznek. A másik irányba nézve a tél közepi naplementére mutat. A nyári napfordulót is hatalmas látogatótömegek ünneplik itt.

A kevésbé ismert kistestvér

Mindenki ismeri a délnyugat-angliai Stonehenge halmozott szikláit, de az ország keleti partján van egy másik őskori emlékmű, amely nem kevésbé lenyűgöző. A Seahenge néven ismert kutató újra megvizsgálta, miért épült a titokzatos építmény több mint 4000 évvel ezelőtt.

A Seahenge-et, más néven Holme I-et csak 1998-ban fedezték fel, amikor a változó homok feltárta az emlékművet a Norfolk északi részén található Holme-next-the-Sea falu partján. 55 félig hasított tölgyfa törzsből állt, ovális alakban, 7 × 6 méter méretű. Középen egy nagyobb felfordított tölgyfa tuskót helyeztek el egy gödörben, írja az IFLScience.

Mindössze 100 méterrel arrébb egy másik hasonló építményt találtak, a Holme II néven, amely szintén a Seahenge-hez tartozik. A mindkét emlékműnél talált fagyűrűk arra utalnak, hogy egy időben, i.e. 2049 körül épültek – néhány száz évvel azután, hogy az ikonikus sarzen köveket elhelyezték Stonehenge-ben, körülbelül 250 kilométerre.

Mi lehetett a Seahenge rendeltetése?

Korábban felmerült, hogy a kettős építményeket egy prominens személy, például egy harcos vagy egy helyi törzsfőnök halálának megjelölésére hozták létre, míg mások azt feltételezték, hogy égi temetkezésekre használták őket, ahol a halottak holttestét helyezték el, hogy a dögevő madarak csipkedjék és vigyék el.

Dr. David Nance, az Aberdeeni Egyetem munkatársa egy új tanulmányban egy másik elmélettel állt elő: az éghajlati és környezeti adatok, csillagászati és biológiai bizonyítékok, valamint regionális folklór kombinációjával.

Azt állítja, hogy a Holme I-t egy csípősen hideg éghajlati időszakban építették fel, talán olyan rituálékhoz, amelyek a meleg időjárás visszatérését idézték elő.

Fagyos időszak

„A seahenge-i fák keltezése azt mutatta, hogy tavasszal kivágták őket, és a legvalószínűbbnek tartották, hogy ezek a fák a nyári napforduló napfelkeltéjéhez igazodtak” – mondta Dr. Nance, az Aberdeeni Egyetem Földrajzi és Környezettudományi Tanszékének kutatója nyilatkozatában.

„Tudjuk, hogy az az időszak, amikor 4000 évvel ezelőtt épültek, a légköri hőmérséklet csökkenése, a kemény tél és a késő tavaszi időszak hosszan tartó időszaka volt, ami stresszhelyzetbe hozta ezeket a korai part menti társadalmakat” – tette hozzá.

Madárkalitka

Mindkét emlékművet azért építették, hogy elhárítsák ezt az egzisztenciális fenyegetést, mégis úgy véli, kissé eltérő szerepük volt. Érvelése szerint a Holme I-et úgy tervezték, hogy hasonlítson a néphitben leírt madárkalitkához, amelynek célja, hogy megőrizze a kakukk éneklését, és így meghosszabbítsa a nyarat.

„A nyári napforduló volt az az időpont, amikor a néphit szerint a termékenységet jelképező kakukk hagyományosan abbahagyta az éneklést, visszatért a túlvilágra, és a nyár elment vele” – tette hozzá Dr. Nance.

„Az emlékmű formája a népi hitben emlegetett kakukk két feltételezett téli lakóhelyét imitálja: egy üreges fát vagy „a túlvilág lugasait”, amelyet a középen felfordított tölgycsonk képvisel. Erre a rituáléra emlékezik az „elzárt kakukk mítosza”, amikor a ki nem repült kakukkot tövisbokorba helyezték, és a madarat „befalazták”, hogy meghosszabbítsák a nyarat, de mindig elrepült” – magyarázta.

A másik emlékmű

Eközben Holmes II sírdombként épült fel. Nance rámutat azokra a bizonyítékokra, amelyek szerint a vaskori Írország és Nagy-Britannia „szent királyait” feláldozták, ha szerencsétlenség érte a közösséget Vénusz istennő megnyugtatása érdekében. A kemény tél és a nehéz idők hátterében a helyi király felajánlotta magát az istennek, és itt helyezték örök nyugalomra.

„A bizonyítékok arra utalnak, hogy nyolcévente rituálisan feláldozták őket Samhainkor (ma Halloweenkor), ami egybeesett a Vénusz nyolcéves ciklusával. A Holme II lámpatestei, amelyekről azt hitték, hogy koporsót tartanak, a 2049-es samhaini napfelkelte felé irányulnak, amikor a Vénusz még látható volt” – jegyezte meg.

Ez is érdekelhet:

• Hogyan lett a spanyol miniszterelnökből az ország első asztronautája?
• Franciaország királya, aki azt hitte üvegből van