Az erdélyi Versailles pusztulása és menekülése – Bonchidán jártunk

A Magyar Királyságtól elcsatolt területek kulturális viszonya a régebbi magyar berendezkedéshez fűződő viszonyában utódállamonként egészen eltérő képet mutat. Van aki tovább él vele, van aki átértelmezi a magyar múltat modern felfogással és hozzáigazítja azt jelenlegi igényeihez, van aki esetleg kisajátítja, és van aki tudomásul se veszi, egyszerűen meg sem említi.

Bonchida, a Bánffy-kastély főépülete, Fotó: Mayer Jácint

A román állam hozzáállása Erdély épített örökségéhez egészen katasztrofálisnak volt mondható a közelmúltig. A műemlékekre például a szlovákokkal ellentétben nem saját történelmük részeként tekintettek, hanem a magyar és szász jogfolytonosság megőrzését látták benne, melyek sorsa így a pusztulás, elsorvasztás és a lassú enyészet lett. Itt egy új történelem megalkotása volt a cél, ahol még a rendszerváltozás is inkább öregített stílusú vadonatúj ortodox templomokat emelt mindenhova, mintsem egy másik nép berendezkedésére emlékeztető régi értéket megmentsen.

Bonchida tornyai, Fotó: Mayer Jácint

A helyzet napjainkra végre konszolidálódott képet mutat, hiszen a turizmus felfuttatásával átértékelődött a történelmi épületek fontossága, és közel 100 évnyi elképesztő mennyiségű veszteség után végre megkezdődtek a helyreállítások, felújítások, rekonstrukciók.

A bonchidai várkastély

Erdély fővárosának számító Kolozsvár közelében északkeleti irányban található Bonchida. Tatárdúlta temploma mellett, a középkori erődítmény elomlott sáncai fölött emelkedik a tragikus sorsú Bánffy Dénes életének kőbefaragott monumentuma, a négybástyás reneszánsz várkastély.

A bonchidai udvar, Fotó: Mayer Jácint

A bonchidai várkastély története

A Bánffyak nemesi kúriája első ízben egy 1536-ban kelt oklevélben szerepel.

A kastély előzményéről egyébként meglehetősen kevés írásos adat áll rendelkezésre. Csak feltételezni lehet, hogy már a 14. században állnia kellett itt egy udvarháznak. Amikor a törökök Apafi Mihályt 1661-ben megtették Erdély fejedelmévé, a sógora, Bánffy Dénes az új fejedelem tanácsosa lett. A megnövekedett politikai jelentőségét megfelelően akarta reprezentálni, ezért a gyalui volt fejedelmi várkastély mintájára egy négy saroktornyos, kaputornyos, félkörívű előudvarral ellátott nagyobb várkastélyt kezdett el építtetni 1668-től a régi udvarház felhasználásával.

A díszudvar, Fotó: Mayer Jácint

A négy, méreteiben eltérő sarokbástya a már meglévő épületrészeket kötötte össze, amelyek egy része földszintes, a többi emeletes volt.

A Rákóczi-szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején is folytattak, azonban nagyobb volumenű átalakítás 1750 tájékán történt, amikor stílusát tekintve barokk kastéllyá építették át.

Az előző századok csatazajától s véráldozataitól kimerült ország lassan magához tért, az új uralom megszilárdult, a hitvallások között az egyenetlenkedések is elcsitultak. Ebben az időszakban már béke honolt Erdélyben, nem volt szükség erődítésekre, komor várakra; inkább a kastély kényelme, lakályossága, világiassága lett a fő szempont.

Bonchida, Miklós-szárny, Fotó: Mayer Jácint

A régi sáncok helyén melléképületek létesültek, a nagy kaputornyot díszkapu váltotta, az előudvar belső homlokzatát pedig harminchat kőszobor és urnák díszítették. A kastély pazar belső berendezéseinek, gazdag könyvtárának, az épületet környező hatalmas parknak nem volt párja az akkori Erdélyben. A későbbi örökösök klasszicista és romantikus jegyekkel gazdagították Bonchidát.

A kőtár, Fotó: Mayer Jácint

A bonchidai kastély leromlása

A dicsőség időszakát tragédiák évtizedei követték. 1944-ben a visszavonuló németek kirabolták és felgyújtották a kastélyt. A kommunista-nacionalista időkben a románok államosították az ismételten Romániához tartozó komplexumot, egy ideig termelőszövetkezet működött benne, majd legelőnek használták a kastélykertet. A karbantartás teljes hiánya miatt a főépület tető nélkül maradt, súlyos károsodásokat szenvedett, a falubeliek a falait építőanyagnak használták fel.

A híres bonchidai düledező óratorony, Fotó: Mayer Jácint

Bonchida új életre kelése

Bánffy Katalin pereskedést követően 2008-ban kapta vissza tulajdonát. A kastély helyreállítására 2000 tájékán nemzetközi program indult, mely folyamatában ma is tart. Belső tereket sikerült kiállítótérré alakítani, vendéglátásra hasznosítható épületrészeket létrehozni. A park területe kicsinosításra került, hosszabb korzókra várja a látogatókat. A rekonstrukció vége azonban még nagyon messzinek tűnik. A kastély és melléképületeinek java vakolatlan, az óratorony dőlésszöge erősen kritikus, a termek nagy része is helyreállításra vár még.

Az istálló, Fotó: Mayer Jácint

Az értékmentésben meg kell említeni a Transylvania Trust Alapítványt, akik helyreállítják és életre keltik a kastélyegyüttest, valamint a magyar Teleki László Alapítványt, akik a műszaki szervező munkákban segítenek. A látogatásból származó bevételeket szintén az épületegyüttes felújítására fordítják. Jó hír, hogy haladnak a munkák és gondos kezekben van a bonchidai Bánffy-kastély.

Forrás: Dr. Biró József: A bonczhidai Bánffy-kastély, banffycastle.ro