Jagelló Izabella királyné halálát magzatelhajtás okozta?

Jagelló Izabella királynéról a legtöbbünknek talán az Egri csillagokban játszott kisebb szerepe jut eszünkbe. Pedig a királyné fontos szereplőjévé vált a 16. századi magyar történelemnek. Élete Magyarország három részre szakadásának megszilárdulása idejére esik.  A magyar történelemben betöltött szerepe meglehetősen vitatott. Irodalmi alkotások inkább negatív képet festenek személyiségéről. A borúsabb képhez hozzájárul az is, hogy egyesek tudni vélik: szeretőt tartott és megfogant, a balul kivitelezett magzatelhajtásba pedig belehalt.

A szomszédból jött királyné

Izabella a Jagelló-ház utolsó tagja volt, aki valamilyen formában kormányozta Magyarországot, vagy legalábbis egy részét. Édesapja, I. Zsigmond, II. Ulászló magyar király testvére volt. Édesanyja pedig Bona Sforza, akitől alighanem sok mindent megtanulhatott az itáliai politikacsinálás mesterségéből. Bona Sforzát a lengyel udvarban hírhedt méregkeverőnek tartották és ez a hírnév némileg rávetült a lányára is, amikor Erdélyt kormányozta. De hogy került Magyarországra?

Jagelló Izabella királyné Barabás Miklós metszetén (Wikipédia)

Szapolyai János nem szándékozott megházasodni. Erre nem is nyílt alkalma, hiszen Mohács előtt erdélyi vajdaként rendszeresen háborúba kellett szállnia, amikor pedig Habsburg Ferdinánddal háborúzott, szintén kevés ideje akadt a lánykérésre. Végül az 1538-as váradi békekötés után udvarának előkelő tagjai, de főleg Fráter György, meggyőzték arról, hogy házasodjon meg. Így ment el a lánykérő küldöttség Krakkóba, Szapolyai János nevében.

Szapolyai János (Wikipédia)

Jagelló Izabella a reneszánsz lengyel udvarban alighanem jobb partira számított, mint a háború sújtotta ország királyára. Szapolyai János ugyanakkor jó kiállású, katonaviselt, bár gyengülő egészségű férfinak számított. Az 1539 márciusában kötött házasságból hamar gyermek született, 1540 júliusában. Szapolyai János azonban nem sokáig élvezhette az apaságot: a tejfakasztóként tartott ünnepség során egészsége végleg megroggyant és meghalt.

Jagelló Izabella útja Erdély élére

A török időközben elfoglalta Budát, így Jagelló Izabella és udvara Gyulafehérvárott rendezkedett be, az ottani püspöki palotában, amely később az erdélyi fejedelmek udvarává vált. Idegenből jött királynéként, megfelelő támogatók hiányában azonban eleinte ki volt szolgáltatva a befolyásos erdélyi politikusoknak. Ez elsősorban Fráter Györgyöt jelentette, aki sajátos módszereivel az ország egyesítésére törekedett és nem érdekelték Jagelló Izabella szempontjai. Leginkább a királyné pazarló udvartartása zavarta.

Jagelló Izabella és a csecsemő János Zsigmond II. Szulejmán táborában Buda elfoglalása alatt (Wikipédia)

Amikor 1549-ben Fráter György megkötötte a nyírbátori egyezményt az ország átadásáról, nem tájékoztatta Izabellát. A királyné nem akarta aláírni a szerződést, de Fráter György végül kiostromolta Gyulafehérvárról, így Jagelló Izabella bele kellett nyugodjon a feltételekbe. Száműzetése öt évig tartott. A Habsburg-uralom finoman szólva sem töltötte el elégedettséggel az erdélyi rendeket, Fráter Györgyöt pedig a Habsburgok zsoldosai meggyilkolták. Az erdélyi rendek ezért visszahívták Izabellát és fiát, János Zsigmondot.

Ekkor már több támogatóval a háta mögött, aktívabban beleszólt az erdélyi politikába. A gyulafehérvári udvarát a költekezésével igyekezett reneszánsz környezetté emelni. Az erdélyi rendek azonban inkább maguk szerették volna kézbe venni az irányítást és összeesküvést szőttek ellene. 1558. szeptember 2-án azonban lakomára került sor, ahol Bebek Ferenc, Kendi Ferenc és Kendi Antal is vendégek voltak, ők képezték a legfontosabb ellenlábasait. Balassa Menyhárt segítségével azonban meggyilkoltatta őket, bűneiket pedig utólag tárta az országgyűlés elé.

A szerető és az elhajtott magzat

Jagelló Izabella nem házasodott meg többet. A ránk maradt források szerint nem is állt szándékában. 21 évesen özvegyült meg, ami természetessé tette, hogy ne mondjon le a férfiakról. Forgách Ferenc váradi püspök fennmaradt írásaiban meglehetősen sötét képet fest le a királynéról, azt állítva, hogy több szeretőt is tartott. Egy valakiről talán valóban elmondhatjuk, hogy a pletykák igazak lehettek: Stanisław Nieżowskiról.

Stanisław Nieżowski először 1551-ben bukkant fel a királyné környezetében, amikor száműzetésbe vonult. Ekkor a királyné asztalnokaként szolgált. Később Jagelló Izabella kihasználta a tehetségét és diplomáciai missziókba küldte. Cserébe komoly javadalmakat kapott, ám ezeket sosem váltotta földbirtokokra, így nem tudott gyökeret verni az erdélyi udvarban a királyné, majd János Zsigmond halála után, pedig a későbbi győztes Báthory István pártjára állt.

Jagelló Izabella ifjabb Lucas Cranach festményén (Wikipédia)

Hogy pontosan mi történt, azt nem tudjuk. Bár a királyné gyakran betegeskedett, ezeknek a tünetei nem voltak súlyosak. 1558 végén azonban az állapota romlani kezdett. (Ez azon is látszott, hogy egyes rendelkezéseket már csak János Zsigmond írt alá, Jagelló Izabella nem). Külföldi orvosokat hívatott magához (például az őt korábban kezelő Giorgio Blandratát, az erdélyi unitarizmus egyik úttörőjét). Egészsége olykor helyreállt, de mindig csak átmenetileg. 1559 júliusában a források szerint vérömlést kapott és ágynak esett. Ekkor már ő maga is a halálát várta és elmondta végakaratát is. Azonban Blandrata kezelései átmenetileg eredményt hoztak. Ugyanebben az évben azonban szeptember 15-én egy hirtelen támadt lázroham végzett vele. Az egyre súlyosbodó, olykor könnyebb fázisokkal tarkított betegség mögött valószínűtlen, hogy egy rosszul sikerült magzatelhajtást kellene látnunk. Izabellát végül Gyulafehérvárott temették el, Fráter György majd később János Zsigmond mellé.