Lenyűgöző mérnöki megoldásoknak köszönhetően állt 1000 évig egy kínai pagoda
Több mint ezer éven keresztül egy figyelemre méltó pagoda állt Jiaxingban, Csöcsiang tartományban, Kelet-Kínában, amely ősi építészetével vonzotta a turistákat.
A Dongta templom területe a Szung-dinasztia (960–1279) építészetének egyik legszebbje, melyet egy lenyűgöző torony koronázott meg, amely a közeli patak fölé emelkedett, írja a South China Morning Post.
Bár a pagoda több mint 1000 évig állt, az 1960-as években lebontották, az viszont nem ismert, hogy a bontás a kulturális forradalom (1966-1976) előtt vagy után történt-e.
Mi már nem láthattuk, mert a kínai állam sem akarta
Május közepén egy régészcsoport, amely tavaly szeptemberben tárta fel a helyszínt, megosztott némi információt arról, hogyan maradhatott fenn a torony ilyen sokáig.
Három pagoda Jiaxing tartományban, Kínában. Illusztráció: 钉钉/Wikimedia
Vizsgálatukat a lebontott házak törmelékei között talált régészeti elemek sarkallták, amelyek arra utaltak, hogy a torony alapja talán megőrződött.
A terület feltárásakor a régészek a Dongta templom maradványaira bukkantak. Sikerült rekonstruálniuk azt, amit a helyi média csak ősi mérnöki csodaként emlegetett.
A tornyot eredetileg a Szuj-dinasztia (581-618) idején építették, alapját azonban később a Szung-dinasztia (960-1127) alatt, különösen Sen-cung császár uralkodása alatt (1067-1085) újjáépítették.
Vang Meng, az egyik régész, a Global Times jelentésében elmagyarázta, hogy “a szerkezet zseniális tervezése volt az egyik fő oka annak, hogy a torony több mint 1000 évig fennállhatott.”
A stabilitása elsősorban annak alapjának köszönhető, amely egy háromrétegű ciprusfa keretet tartalmazott.
Bár a tornyot többször is újjáépítették, az alapja változatlan maradt, ami különösen figyelemre méltó tény, tekintve, hogy a fa évszázadokig viszonylag jó állapotban maradt.
Érdekesség, hogy az alap 52 nagy kerámiaedényt tartalmazott, amelyeket földdel töltöttek meg, és beépítettek az alapba, egy akkoriban meglehetősen elterjedt stabilizációs technika részeként. Azonban a régészek nem tudják pontosan, mit stabilizáltak ezek az edények.
Hasonló módszert alkalmaztak a sanghai Longping templomnál, de kisebb mértékben, mint a jiaxingi toronynál.
A torony alapját egy nagy gödör aljára építették, amelyet faborítással erősítettek meg, majd téglákból és fából építették fel. A tervezés célja az volt, hogy megakadályozzák a torony összeomlását a régió viszonylag puha talaja miatt.
Cseng Csie-li, a Keleti Pagoda Templom régészeti igazgatója a Hszinhuának elmondta, hogy “bár a Szung-dinasztia sok híres irodalmi alakjáról ismert, abban az időben számos ügyes kézművesük is volt.”
A régészek az egész területen feltártak és északi Szung-kori érméket is találtak. A pagoda építészeti szépségén túl népszerű hely volt, ahonnan a helyiek és a turisták is élvezhették a környék panorámáját. Sajnos a Dongta templom, amelyet a Liang-dinasztia (502-557) idején építettek, hasonló sorsra jutott.
Érdemes elolvasni:
