Lehet, hogy mégis van idegen élet a Naprendszerben?
Mi kell ahhoz, hogy életet találjunk egy másik bolygón? Az asztrobiológusok szerint vízre, melegre és tápanyagokra van szükség, és ha ezek jelen vannak, akkor szerves molekulák, például aminosavak formájában hagy nyomot maga után.
Most a NASA tudósai úgy vélik, hogy az élet ilyen jelei ott lehetnek közvetlenül az Europa és az Enceladus jeges borított felszíne alatt.
Ha a jövőbeli kutatások megtalálják ezeket, az hatalmas lépést jelent majd az élet keresésében a Naprendszerben és azon túl. Éppen ebből a célból fogja megkerülni a holdat az Europa Clipper, amely a távolból fogja az életre alkalmas területeket keresni.
Egy másik küldetés az Enceladus Orbilander, amely 2038-ban indulhatna és egy évet töltene a hold tanulmányozásával.
Az Enceladus Orbilander koncepciója. NASA, APL
A tudósok úgy vélik, hogy mind az Europa, mind az Enceladus jégtakarója alatt meleg, sós óceán található, amelyeket ráadásul a bolygót érő gravitációs hatások is melegíthetnek.
Kettő már kipipálható az élet követelményeiből, ráadásul az eddigi ismeretek alapján ezek a világok táplálékot is biztosíthatnak az élet számára.
Hogyan találhatunk életet egy hold felszíne alatt?
Ha létezik élet, az aminosavak és más szerves molekulák formájában hagyhat nyomot a felszíni jégben, de a sugárzás erőssége és a légkör hiánya miatt valószínűleg nem a felszínen létezne.
A Universe Today beszámolója szerint felszín alatti jég ideális helyszín lehet az élet bizonyítékainak keresésére, de a bizonyítékok megtalálásához ásásra lesz szükség. Alexander Pavlov, a NASA Goddard Űrkutatási Központ munkatársa elmondta, milyen mélyre kell ásni.
“Kísérleteink alapján az aminosavak mintavételi mélysége az Europán nagyjából 20 centiméter a magasabb szélességeken, ahol a felszínt nem bombázták a meteoritok. Az aminosavak kimutatásához nem szükséges a felszín alatti mintavétel az Enceladuson, mivel ezek a molekulák túlélhetik a sugárzás általi bomlást, így a felszín alatt néhány milliméterrel bárhol találhatunk belőlük.”
A Jupiter és holdja, az Europa. Forrás: depositphotos.com
Persze a tudósok nem rendelkeznek egyik holdról sem mintákkal, így Pavlov csapata szimulálta a körülményeket, hogy megnézzék, a roverek és leszállóegységek találhatnak-e szerves anyagokat, vagy akár életet rajtuk.
Ha ilyen élet létezett volna bármelyik világ felszín alatti óceánjaiban, már csak azt kell megtudniuk, hogy ezek az aminosavak hogyan jutnak a felszínhez közel.
Mindkét hold esetében vannak bizonyítékok arra, hogy az óceán vize a felszínre tör és ott megfagy. Az Europa felszínén egyes régiók sokkal fiatalabbak, mint mások, ami arra utal, hogy a víz a felszínre kerül és megfagy.
Az Enceladuson pedig gejzírek lövellik az anyagot az űrbe a felszín alól. Az aminosavak és más vegyületek a felszín alatti óceánokból a gejzíraktivitás vagy a kéreg lassú keveredése révén kerülhetnek a felszínre.
Úgy tűnik tehát, hogy a csapat kísérletei azt mutatják, hogy az aminosavak túlélhetik mindkét világ körülményeit, de különböző mértékben bomlanak le. Pavlov szerint ez a fejlemény még kulcsfontosságú lehet a jövőbeli küldetések szempontjából.
“Eredményeink azt mutatják, hogy a potenciális szerves biomolekulák bomlási sebességei a szilícium-dús régiókban mind az Europán, mind az Enceladuson magasabbak, mint a tiszta jégben, és ezért a lehetséges jövőbeli küldetéseknek óvatosnak kell lenniük a szilícium-dús helyek mintavételénél mindkét jeges holdon.”
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
