Guinefort: a kutya, akit katolikus szentként imádtak a középkorban

A középkori Franciaországban rendkívüli vallási kultusz alakult ki egy furcsa szerzet körül. A katolikus egyház arról értesült, hogy egy Guinefort nevű valakinek egyre nagyobb követőtábora van. Az átlagtól eltérően azonban ez a szent egy kutya volt. A szentélyéhez özönlő, csodákat remélő parasztok ezreiről szóló beszámolók felkeltették a csodálók, később pedig azok figyelmét is, akik a lehető leggyorsabban el akarták nyomni az új mozgalmat.

Hogyan vált egy kutya a gyógyítás szimbólumává?

A History Skills beszámolója szerint a 13. században a franciaországi Châlons-sur-Saône falu közelében elterjedt egy történet, miszerint egy helyi lovagnak volt egy Guinefort nevű agara. Egy nap a lovag a kutyára bízta csecsemő fiát, amíg ő vadászni ment, de amikor visszatért, felfordulás volt a házban, a csecsemő ágyát valami felborította, fiának pedig hűlt helye sem volt.

Mindössze a kutyát találta vérben úszva, dühében azt feltételezte, hogy hűséges társa támadta, ölte meg és fogyasztotta el a fiát, ezért a helyszínen megölte Guinefort-t. Csak ekkor hallotta meg a gyermek sírását a felborult bölcső alól. A történet szerint a lovag megvizsgálta fiát, majd megállapította, hogy a gyermek teljesen sértetlen.

Guinefort, akinek halála után gyógyító erejében bíztak. L. Bower/Wikimedia

A síró csecsemő mellett azonban egy döglött kígyó hevert, tele harapásnyomokkal. A lovag ekkor eszmélt rá, hogy Guinefort valójában megmentette a fia életét azzal, hogy megölte a kígyót. Megbánván tettét, egy kútba temette Guinefort-t, majd fákat ültetett köréje, hogy tisztelegjen áldozata előtt.

Hamar elterjedt a legenda

Nem sokkal később a falusi parasztok hamarosan értesültek a kutya bátor tettéről, és sorra felkeresték az állat temetkezési helyét, hogy leróják tiszteletüket. Ahogy azonban a történet elterjedt, a látogatók egy rögtönzött szentélyt emeltek, végül pedig a zarándokok arról kezdtek beszámolni, hogy imáik után csodaszámba menő gyógyulást tapasztaltak.

A csodás gyógyulásokról szóló beszámolók gyakran olyan betegségekre vonatkoztak, mint a láz, a fertőzések és a megmagyarázhatatlan nyavalyák. Az egyik ilyen feljegyzett esetben egy magas lázzal küzdő gyermek állítólag meggyógyult egy, a szentélynél tett látogatás során, amelyet persze Guinefort erejének tulajdonították, és a történetet elmesélték a szomszédaiknak.

Így kezdősött, és nagyon gyorsan terjedt a történet, amelyet hallva egyre többen kezdtek imádkozni csodákért és a bajtól való védelemért. Így nem volt meglepő, hogy az emberek hittek abban, hogy Guinefort szent erővel rendelkezik. A helyi feljegyzések szerint a 13. század végére évente több mint 200 ember látogatta a szentélyt, és szinte soha sem egyedül mentek. Az anyák beteg gyermekeiket, míg mások a csatában vagy balesetben megsérülteket hozták magukkal, bízván Guinefort gyógyító erejében.

De mit szólt ehhez az egyház?

Az egyház azonban nem igazán örült az új szent megjelenésének. Egy Domonkos-rendbeli szerzetes 1262-ben személyesen utazott el a történet helyszínére, hogy vizsgálódjon. Beszámolói szerint a falusiak ajándékokat hagytak Guinefort sírjánál és különféle szertartásokat folytattak, hogy a négylábú csodatevő közbenjárását kérjék.

Ez önmagában teljesen ártalmatlannak hangzik, azonban az egyház fenyegetve érezte magát, mivel a hívek szerintük átlépték a határt, mivel nem egy szentet tiszteltek, hanem bedőltek a néphiedelmeknek. A szerzetes maga is szektaszerűnek írta le az ott zajló eseményeket, emiatt pedig úgy döntöttek, hogy Guinefort kultuszának mennie kell.

Azonban minden erőfeszítésük ellenére képtelenek voltak végleg eltörölni a mozgalmat, sőt, az utolsó, feljegyzett zaraándokút Guinefort sírjához az 1940-es években történt.

Érdemes elolvasni:

• A valaha volt legősibb naptárat találták meg régészek, amely átírhatja azt, amit a civilizációk kialakulásáról tudunk
• Áttörést értek el a kutatók, kiderült, honnan érkezett a pestis Európába