A Kurultaj idén is ezreket vonzott a világ minden tájáról

A Kurultáj (páratlan években Ősök Napja) idén is sok ezer ember vonzott. Az erős nyári meleg ellenére számos különböző hagyományőrző gyűlt össze. Őket a világ minden tájáról, de elsősorban Ázsiából érkező, a hagyományőrzés különböző ágaiban utazó külföldiek egészítették ki, valamint számtalan család, akik hétvégi programnak választották a folklorisztikai fesztivált. De bárhonnan is érkezzenek, a legfontosabb közös gondolatot talán úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a Kurultáj teremti meg azt a helyszínt, ahol az ember bátran megkísérelheti feltámasztani a keleti lovasnomád hagyományokat.

Nemzetközi kavalkád

A tavalyi Ősök napjához hasonlóan idén is már a leutazás alatt sikerült Bugacra tartó külföldiekbe botlanom. Egy kínai pár várakozott a kiskunfélegyházi vasút előtti megállóban a sárga buszra és már készültem arra, hogy segítek nekik a nyelvi nehézségek és az ismeretlen szakasz leküzdésében, mikor a pár női tagja kissé akadozó, ám de könnyen érthető magyarsággal jegyet kért a sofőrtől. (Az államvasutak nem könnyítette meg a résztvevők és a szervezők dolgát, mikor a a lajosmizsei vonal felújítását pont erre a hétvégére ütemezték, így a többséget a Volán járataira terelték).

Jurtbelső a Kurultájról (Fotó: Kanyó Ferenc)

A Kurultájon egyébként lépten-nyomon külföldiekbe botlott az ember, mintha csak Budapest belvárosában vagy egy felkapottabb egyetemvárosban sétálna. Ám az előbbivel ellentétben itt nem az olcsó szórakozásra került a hangsúly, hanem a közös gyökerekre. Ezért elsősorban Ázsiából érkeztek sokan, az avatottabb szeműek a népviseletek alapján még azt is meg tudták állapítani, hogy melyik országból érkeztek. De emellett más országokból is érkeztem, magam például francia és amerikai látogatókba is belebotlottam.

A küzdőtér lelátója (Fotó: Kanyó Ferenc)

A korábbiakhoz képest változást jelentett, hogy a rendezvény helyszínét gyakorlatilag teljes egészében az ún. “Keleti Bazár” épülete uralta, amelyben a hangulatot erősítendő, ázsiai szőnyegárusok mutatták be a portékáikat. Rajtuk kívül lehetett látni számos olyan jurtát, amelyen valamelyik török nyelvű ország vagy nemzetiség zászlaját lobogtatta a szél. Egyikük egy beszélgetésünkben meg is jegyezte, hogy azért szeret Magyarországra járni, mert az Egyesült Államokban a Japán és Vietnám elleni háborúk miatt nem szeretik az ázsiaiakat, Nyugat-Európában pedig a gyarmatosítás okán nézik le őket, addig itt mindig is valamiféle távoli, néha furcsa rokonként tekintettek rájuk. Ezt pedig üdítő érzés megtapasztalni.

(Fotó: Kató Alpár)

A Kurultáj csúcsa, a nomád vonulás

A Kurultáj leghatásosabb pillanatait kétségtelenül idén is a nomád vonulás szolgáltatta. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez a rendezvény csúcsa. A bemondó szerint ekkor több mint kétszáz lovas hagyományőrző vonult fel, akiket bivalyos szekér, tevék és egy-két gyalogos csapat egészített ki. Együtt, tömegben látni őket felvonulni, garantáltan felejthetetlen élményt jelent minden látogatónak. De Bíró András Zsolt, a Kurultaj főszervezője e régi ötletét egy másikkal is kiegészítette: a nomád vonulást követően egy nomád esküvő következett, leányrablással egybekötve. (A műsorközlő tréfásan meg is jegyezte, hogy Bíró András Zsolt eredeti, részletesen kidolgozott ötletét meg kellett húzni ahhoz, hogy ne töltse ki az egész délutánt a program).

Bíró András Zsolt, a Kurultáj fő szervezője (a kép közepén tarsollyal), a rendezvény létrejöttében és megszervezésében nagy szerepet játszó, elhunyt társakra való emlékezés alkalmával. (Fotó: Kanyó Ferenc)

A színpadon, amely távolabb állt a küzdőtértől, ahol a főbb programok zajlottak, jellemzően a különböző nemzetek néptánc*, vagy zenei együttesei mutatkoztak be, aki ízelítőt akart valamelyik steppei nép zenei kultúrájából, azoknak kiváló választást jelentett a színpad. A Kurultáj hátsó részét pedig egy vásár foglalta el, ahol mindenféle étel és ital mellett kézműves árusok próbálták eladni a portékáikat.

A Kurultáj vásártere (fotó: Kanyó Ferenc)

Az egyéb programok között a különféle sportversenyeket  érdemes még kiemelni. Idén is a Kurultáj adott otthont a köböre országos döntőjének, de láthattunk lovas gyorsasági vágtát és számtalan hagyományőrő harci versenyt. A hatalmas Attila-jurtában eközben egy tudományos kiállítás kapott helyet, amelyben a keleti rokonság jeleit igyekeztek bemutatni. A kiállításon a muzeális tárgyak mellett a megszokott koponyarekonstrukciók is helyet kaptak. Újdonságnak számított, hogy idén hozzákapcsoltak még további két jurtát is, az egyik oldalon a Magyar Történelmi Íjász Társaság jurtáját lehetett megtekinteni és a különbféle íj-, és más tárgyak replikáit megérinteni vagy kérdezni róluk. A másik oldalon pedig a Magyar Nemzeti Múzeum jelent meg, a tarsolylemezekről szóló kiállításuk kinagyított fotóival.

Éneklés a Kurultáj egyik jurtájában (Fotó: Kanyó Ferenc)

Nem sokkal a bejárat mellett pedig egy előadósátor várta az érdeklődőket. A tudományos élet legfrissebb eredményei iránt érdeklődők csaknem egész nap változatos témákban hallgathatták végig a különféle diszciplínákból érkező kutatókat. Egy részük ráadásul külföldi volt, kirgiz, kazak, üzbég és török szakemberek kutatásait is (magyar fordítással) megismerhették az érdeklődők. Az olykor kissé száraz címek megtévesztőek lehettek, Sántha István például nemcsak Diószegi István munkásságát és a szibériai kutatásainak tudományos és emberi hátterét mutatta be, de személyes példákon keresztül (a nyugati burjátok között kutatott) azt is elmesélte, hogy milyen nehéz kihalás szélére sodródott hagyományokat kutatóként megtekinteni, leírni és archiválni. Mivel az ő előadása után egy nagyobb szünet következett, ezért a hallgatóság el is árasztotta az előadót kérdésekkel.

A nomád bevonulás oldalnézetből. (Fotó: Kanyó Ferenc)

Kurultáj a forró mezőn

A Kurultájnak is meg kellett küzdenie a természeti nehézségekkel. Míg tavaly az Ősök Napján az eső jelentette a legnagyobb kihívást, idén a fokozódó hőség terhelte meg a látogatók szervezetét. A szervezők egy párakapu-sort állítottak fel, ahol mindenki lehűthette magát és számos ponton nyílt lehetőség vízvételre. A Keleti Bazárnál néhány napvitorlát is kifeszítettek, ami üdítően hatott a nagyon kevés árnyékkal rendelkező melegben. Az aszály azonban nem kímélte Bugac környékét sem, a forró szél gyakran kapta fel a port és a növényzet is sárgállott a vízhiánytól. A mentőket többször hívták rosszullétekhez. Aki jövőre kilátogat a Kurultájra, annak mindenképpen érdemes készülnie fejfedővel, sok vízzel. A szervezőket is alighanem kihívás elé fogják állítani az egyre melegebb nyári napok, miközben a látogatók száma egyre gyarapszik. Az idősebbek szervezetét alighanem megviseli a nagy meleg, ha családostul látogat el valaki ide, akkor erre érdemes felkészülnie.

Spontán zenélés az egyik jurta előtt. (Fotó: Kanyó Ferenc)

Az autóval érkezők közül is lehetett panaszt hallani a lassú bejutás és a távoli parkolás miatt, amit nehezen tudok megítélni, mivel a Kurultáj számomra nem autós program. A bejárat egy nagyjából tíz perces sétára volt a buszmegállótól, így komoly megerőltetést úgy hiszem, nem jelent. De a panaszok száma meglepően csekély maradt, a látogatók azért jöttek ki, hogy jól érezzék magukat, a nagy meleg ellenerée alapvetően türelem és segítőkészség jellemezte a szervezőket és a látogatókat is. A Kurultáj hangulatából alighanem a legtöbben ezt viszik haza.