Erdély és Románia legszebb útja – rengeteg emberéletet követelt a Transzfogarasi út megépítése

A Transzfogarasi út a mai Románia két országrészét, Erdélyt és Havasalföldet köti össze, a Fogarasi-havasok magas vonulatán át. A magashegységen átívelő út szerpentinjeivel Románia leglátványosabb útvonala, de az egész világon is közismertek közé tartozik.

A Transzfogarasi út, Fotó: Mayer Jácint

Az némi cinizmussal elmondható, hogy nem sok külföldön is ismert dolgot tudunk felsorolni ebben a régióban, ami valahogy nem hozzánk magyarokhoz, vagy szászokhoz köthető, de akkor most itt az ellenpélda.

Az utat 1970-es évek elején kezdték építeni, 91 kilométer hosszú, összesen 830 hídja és 27 viaduktja van. Kialakításukhoz 6520 tonna dinamitot használtak fel. 2042 méter magasságig vezet fel, majd egy alagúton halad át a főgerinc alatt. Elhalad a 68 méteres Bilea-vízesés (itt kiváló székely kalácsot és nugátot lehet kapni), a fantasztikus Bilea-tó és a mesterséges Vidraru-tó mellett. Mindent beleszámolva 151 kilométer hosszú, a Kerc és Kercisóra községeket elválasztó 1-es főúttól indul, átvezet a Kárpátokon és a túloldalon a Pitestihez közeli Argyasudvarhely közelében ér véget.

Nicolae Ceausescu főtitkár és államfő 1974. szeptember 20-án avatta fel.

A Fogarasi-havasok, Fotó: Mayer Jácint

A Transzfogaras szükségessége

Az építkezés megkezdése egy kommunista blokkon belüli feszültebb időszakhoz köthető, aminek egyik jele volt, hogy Románia nem volt hajlandó az 1968-as csehszlovák bevonulásban részt venni.

A Fogarasi-havasokat átszelő útszakasz megépítésének ötlete is elvileg Nicolae Ceausescuhoz köthető. A Kárpátok ezen szakaszán ekkor még gépesített közlekedésre alkalmas átkelő nem létezett.

Az eredeti elképzelés tehát egy katonai használatra alkalmas út volt, mely megkönnyíti az  utánpótlást a hadsereg számára a hegységgel kettészelt országrészek közt, de egyben menekülési lehetőséget is biztosított volna az esetleges szovjet támadással szemben a védhetőbb Erdély irányában.

A Bilea-vízesés, Fotó: Mayer Jácint

Az építkezésbe elsősorban a katonákat vonták be, de dolgoztatták a kommunista börtönök foglyait, a vidéki férfiakat és civil építészeket is. A helybéliek szerint a bányászok, akik a robbanóanyag beüzemeléséért voltak felelősek, 20–30-asával kapaszkodtak egymásba, így szegültek szembe az erős széllel, ami egyébként a mélybe röpítette volna őket. Ilyen feltételek mellett persze a munkások közül sokan szörnyethaltak a Fogarasi-havasok meredek gerincein, melyek közül csak néhány tucatot ismertek be.

A már említett Bilea-tavon kívül érinti az út a Vidraru-tavat is, amit az Argyas folyó vizének felduzzasztásával hoztak létre egy kolosszális gát építésével. A gát maga impozáns méretekkel rendelkezik, 166 méter magas, 305 méter széles és 465 millió köbméter vizet képes tárolni a felduzzasztott tóban, ami 220 MW áramot fejleszt. Ceausescu mindent alárendelt az építkezésnek, a tó létrejöttével itt is víz alá került egy falu.

Szerpentin a Transzfogarason, Fotó: Mayer Jácint

Az építkezés ezen a szakaszon a vízierőművel párhuzamosan 1961-től 1966-ig tartott. Mindez szintén hatalmas munkaerővel, több tízezer munkaóra alatt, különösen nehéz körülmények között, rengeteg balesettel zajlott, melyek pontos számát ma se tudni. Nem hivatalosan csak itt 400 emberéletről beszélnek.

Mit érdemes tudni a kirándulásról?

A Transzfogarasi szerpentin egyike Románia legnépszerűbb és leggyönyörűbb útjainak, ezért sokan keresik fel. Érdemes figyelni, hogy bizony itt is létezik a csúcsidő fogalma. A Bilea-tónál iszonytatóan sok autó próbál a parkolóba ki- és beállni, mely a szuveníres bódék alkotta sorok között elég keservesnek hat. A nap közepén jó eséllyel dugóval találkozhatunk.
Érdemes a kocsit valahol a tó alatti szerpentin valamelyik csinos kanyarjában hagyni az út szélén és sétálva megtenni a felfelé vezető utat.

A kerci cisztercita kolostor, Fotó: Mayer Jácint

Mielőtt az ember nekifut a hegyi menetnek megemlítünk két fontos épített örökséget a hegy mindkét lábánál. Kercen található Erdély egyik legfontosabb kolostorának impozáns maradványa. Ismert állítás, hogy ameddig a gótika tart, addig terjed a középkori értelemben vett Nyugat-európai kultúra, és bizony itt vagyunk ennek határán.

A vonulat túloldalán áll a poenari vár. Ez végre tényleg elfogadható Dracula-várnak, nem úgy, mint a nagy turistaátvágás törcsvári kastély. Természetesen itt se hanyagolható el a magyar vonatkozású történelem, azonban ehhez valóban köthető Vlad Tepes személye is. Megmászásához 1480 lépcsőfokot szükséges megtenni, de fentről a környezet csodálatos látványa mindenkit kárpótol.

Patak a Kárpátokban, Fotó: Mayer Jácint

A Transzfogarasi út a lavinaveszély miatt csak nyáron van nyitva. Az időjárási viszonyoktól függően október-november környékén lezárják és csak következő év június-júliusában nyitják meg újra a forgalom számára. A Balea Cascada turistaház és a Bilea-tó között közlekedő felvonó viszont egész évben üzemel.

Dél-Erdéllyel utazással kapcsolatban Bemutatjuk Erdély egyik leghíresebb kulturális örökségét, az erődtemplomokat című írásunkban foglalkoztunk.