A csíkos tintahal az óceánok egyik legérdekesebb és legfurcsább lakója

Az Ausztrália déli, keleti és nyugati partjainál található sekély, part menti vizek egyik legjópofább lakója, a csíkos tintahal (Sepioloidea lineolata) valójában sokkal veszélyesebb, mint az elsőre tűnhet. A fejlábút sötétbarna vagy fekete csíkok borítják, és a minta már a frissen kikelt egyedeken is jól látható, szemben például a rákfélék lárváival, amelyek az esetek nagy részében átlátszók.

Bár ez a kontrasztos mintázat arra enged következtetni, hogy a csíkos tintahalat könnyű észrevenni, ez nem igazán állja meg a helyét. Egy kifejlett mindössze körülbelül 7 centiméter hosszú, ráadásul a nap nagy részét a homok alá bújva. Ezzel két legyet üt egy csapásra, ugyanis így ügyesen elrejtőzik a ragadozók elől, de közben szemmel is tartja a potenciális táplálékát is, írja az IFLScience.

Az apró tintahal talpraesettebb, mint gondolnánk

Csíkos tintahal (Sepioloidea lineolate). Scubagirl85/Wikimedia

Bár nagyon aranyosnak tűnik, nem tanácsos kézbe venni, pláne megpróbálni megenni, még ha az angol nyelvterületen “dumpling”, azaz gombóc becenevet is viseli. Ennek pedig az az oka, hogy a csíkos tintahal mérget használ a támadókkal és a prédáival szemben is. Az előbbi tulajdonság talán nem meglepő, mivel a jelenlegi ismeretek szerint szinte minden fejlábú mérgező, de közülük is csak kevesen használnak mérget védekezésre és támadásra egyaránt.

Dr. Amanda Reid, a puhatestűek szakértője a Yahoo-nak elmondta, hogy a mérget a tintahal nyálka formájában, nagy mennyiségben választja ki, amikor veszélyben van. Az, hogy a nyálka ártalmas-e az emberre, még nem derítették ki a kutatók, de valószínűleg nem sorakoznak az önkéntesek azért, hogy tesztelhessék magukon.

A színes csíkok jó eséllyel elég meggyőzőek a ragadozók számára, a kutatók ugyanis úgy gondolják, az élénk színek utalhatnak az adott állat mérgező természetére, mint ahogy az állatvilágban sok más esetben is, például a spix nyerges varangy, vagy a nyílméreg béka.