Amikor Buda városa kiátkozta a pápát

Az Árpádok férfiágon történő kihalását követően csaknem egy évtizednyi zavaros időszak következett a Magyar Királyság történetében. Miközben a trónért Vencel és Anjou Károly, majd Ottó bajor herceg és Anjou Károly gyűrték egymást, közben a magyar egyházi hierarchia is bizonytalanságba süllyedt. Ráadásul az egyház életében egy olyan különös eset is előfordult, hogy egy város papjai kiátkozták a várost kiátkozó pápát. De hogy juthattak el odáig a felek, hogy megtörténjen ez a párját ritkitó esemény?

Buda a trónharcok árnyékában

Buda a középkori magyar városok között meglepően újnak számít, mai tudomásunk szerint a tatárjárás után alapították. A 13. század második felében az egyházi központ Esztergom, a koronázóváros Székesfehérvár és a korábbi székváros Óbuda mellett azonban egyre fontosabb szerepet töltött be. A jól védhető helyen lévő vár és város elindult azon az úton, hogy a királyság fővárosává váljon. A város felemelkedését azonban a magyar trón körüli válság szakította meg.

1301-ben kihalt az Árpádok dinasztiája. A magyar trónért két jelölt szállt harcba. Egyikük, Anjou Károly már III. András idején is a magyar trón örökösének tekintette magát és a Délvidéken épített ki magának erős támogatottságot. Másikuk a fiatalabb Vencel, akit az édesapja, II. Vencel cseh király, több magyarországi oligarcha és a magyar egyház vezetése is támogatott. Ez utóbbi érdekesnek tűnhet, hiszen a pápa, VIII. Bonifác határozottan Károly mellett foglalt állást. Csakhogy eközben a pápaságnak azt a jogát hangsúlyozta, hogy Magyarország a pápa hűbérese, tehát az uralkodót is jogában áll kinevezni. Ezzel azonban elidegenítette magától a magyar egyházvezetés és az oligarchák jelentős részét, akik nem ismerték el, hogy a pápa az ország hűbérura lenne. A választott esztergomi érsek, Bicskei Gergely ugyan megkoronázta Károlyt, de Buda birtokába Vencel jutott, akit szintén megkoronáztak.

Vencel a Thuróczi krónika ábrázolásán (Wikipédia)

Buda városa a két király közül Vencelt támogatta, mivel tudjuk, hogy a cseh királyhoz menesztett küldöttségben ott volt Peterman budai bíró is. A város és Károly viszonya még jobban elmérgesedett akkor, amikor 1302 szeptember elején Buda falai alatt termett és ostrom alá vette a várost. Károly célja a város rajtaütésszerű elfoglalása és rivális a foglyul ejtése lehetett. Ez a manőver azonban nem járt sikerrel, nem jutott be a falak közé, ostromra rendezkedett be. Az ostromot hamarosan félbe is kellett hagynia, az elégtelen felszerelés és a közeledő felmentő seregeg hírére, ám előtte még alaposan elpusztította Buda falakkal nem védett külvárosait és szőlőit. A fennmaradt források szerint szándékosan taposták össze a termést, a szőlőtőkéket nyeregkápákhoz kötözve húzták ki gyökerestül, az értelmetlennek tűnő pusztítás pedig aligha emelte Károly népszerűségét a budai polgárok között.

A pápa kiátkozza a várost, a város kiátkozza a pápát

Hogy nyomatékot adjon a szavainak, VIII. Bonifác pápa Magyarországra küldte a legátusát, Niccolo Boccasinit, aki 1301 október-november tájékán ért Budára. A legátus sebtében egy zsinatot is összehívott a városba és tárgyalásokat kezdeményezett, hogy érvényt szerezzen a pápai akaratnak. Az eredmény lehangoló lehetett, a Vencel-pártiak ugyanis kitartottak a király mellett. Boccasini rövid időt töltött Budán, utóbb Pozsonyba távozott, majd elhagyta Magyarországot. Tárgyalásaival annyit elért, hogy a magyarországi papságot ki tudta mozdítani Vencel-pártiságából, azzal az ígérettel, hogy Bicskei Gergely érsekségét Rómában felülvizsgálják. (A felülvizsgálatra már nem került sor, mert mind az érsek, mind a pápa életét vesztette 1303-ban egy francia rajtaütésben).

Vencel elhagyja Magyarországot a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

Emellett azonban Boccasini egyházi átok alá vette a várost a pápa nevében. Ez manapság nem tűnik egy súlyos eseménynek, ám ekkoriban polgári szertartások nem léteztek, az olyan események, mint az esküvő, a temetés, a keresztelés vagy éppen a gyónás, az egyházi átok miatt lehetetlenné vált. A budaiakat felháborította a pápai legátus döntése. (Az ellenszenvük alighanem szerepet játszott abban, hogy Boccasini csak nagyon rövid időt töltött Budán és ezt követően inkább Pozsonyban várakozott).

A Buda környéki egyházi intézmények rigorózusan betartották az átkot, ám a budaiak szemében ez egy újabb szálka volt, hiszen közülük többekkel, így például az óbudai klarisszákkal vagy a budai káptalannal haragban álltak az utóbbiaknak adott vámjogok és kötelezettségek megfizetése (vagy épp meg nem fizetése) miatt. Ezért az átkot támogató papokat elzavarták, majd Peterman bíró vezetésével gyűlést hívtak össze. (Petermant egyébként a pápai kiátkozás név szerint is említette).

Buda kiátkozza a pápát a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

Ott egy Lajos nevű pap vezetésével a város a pápát, Magyarország összes érsekét és püspökét, valamint az összes szerzetest kiátkozták. Ez a gyakorlatban elsősorban azt jelentette, hogy bár a pápa átok alá vette a várost, a fenti döntést támogató eretnek papok gond nélkül folytatták azokat a szertartásokat, amelyektől az egyházfő eltiltotta a várost.  (Az eretnekek vélhetően a korabeli valdensek lombardiai ágához álltak közel). A döntéssel nem mindenki érthetett egyet. Amikor 1304 augusztusában II. Vencel cseh király csellel elfoglalta a várost és elvitte a Szent Koronát, fogságra vetette Werner fia László akkori budai bírót, azt állítva, hogy az a fia ellen esküdött össze és Károly pártját fogja.

A kiátkozottak bukása

Ahogy említettük, VIII. Bonifác pápa egy francia támadás következményeként halt meg 1303-ban. Utóda éppen az a Niccolo Boccasini lett, aki Magyarországon járt, ám sokáig ő sem élvezhette a pápai tiarát, mert 1304-ben elhunyt. Nem jártak azonban jól a budaiak sem. Az új esztergomi érsek, Tamás, kitartott Károly mellett, hiába érkezett trónkövetelőként Ottó az országba. Sőt, Tamás 1307-ben újra megerősítette a budaiak korábbi kiátkozását.

Tamás esztergomi érsek (Wikipédia)

A katonai helyzet is jelentősen változott. 1306 során Károly lényegében elfoglalta az ország északi felét, megszerezte Esztergomot is, köszönhetően annak, hogy az érsek kezdetektől fogva a híve volt. Buda elszigetelt várossá vált. Amikor 1307-ben Werner fia László végül kiszabadult a csehek fogságából, Budára indult. Károly mellé adta az egyik hívét, Csák János nagyurat, akivel ketten véghez vitték azt a tervet, ami korábban Károlynak nem sikerült. A zsinagóga melletti kapun beszivárogva megtámadták és legyőzték az őrséget, a város pedig Károly kezére került.

Peterman bíró egy szál ingen menekült el a városból, további sorsa ismeretlen. A városi tanács két tagját Werner fia László elfogta és ló farkához kötve hurcolták végig a városon őket, utána pedig a holttestüket elégettette. Lajos papot és az eretnekmozgalom többi tagját bilincsbe verték és elküldték Tamás esztergomi érseknek. Ők az érsek börtönében maradtak és ott is haltak meg. Buda ezt követően nem lázadt fel Károly ellen, sőt 1309-ben itt történt meg Károly utolsó, immár esztergomi érsek által celebrált koronázása. A város akkor is hűséges maradt, amikor Csák Máté 1311-ben megtámadta és megpróbálta elfoglalni. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, mert a felvidéki oligarcha veszedelmesen közel volt, Károly Temesvárra költöztette a székhelyét és amikor visszatért az ország közepére, akkor is elsősorban Visegrádot és nem Budát választotta központjául.