Most már mesterséges intelligenciával deríthetik fel a sivatagot a régészek

A régészet kapcsán gyakran eszünkbe sem jut, hogy már az mennyi energiába kerül, hogy a kutatók megtalálják a megfelelő helyszínt. Néhány találékony kutatónak hála azonban már a mesterséges intelligencia is bevonható a folyamatba, ami nagy mértékű előrelépés, különösen az olyan, szinte felderíthetetlennek vélt terepek esetén, mint a sivatagok.

Az Arab-félszigeten található hatalmas, 650 000 négyzetkilométeres Rab-el-Háli sivatagot „ üres negyed” néven ismerik, és a legtöbbek számára, eltekintve az okkerdűnék hullámaitól, valóban üresnek tűnik – de nem a mesterséges intelligenciának. Az Abu Dzabi-i Khalifa Egyetem kutatói egy régi problémát igyekeztek megoldani, a végeredmény pedig egy igazi csúcstechnológiai megoldás lett arra, hogy hatalmas, száraz területeken (mint a sivatag is) keressenek potenciális régészeti lelőhelyeket – derül ki a CNN tudósításából.

A Rab-el-Háli sivatagot már mesterséges intelligenciával derítik fel
Forrás: Depositphotos

Az új felderítési módszerek feltérképezésében azonban korántsem ők az egyedüliek. Amina Jambajanstsan, a Max Planck Intézet PhD-hallgatója gépi tanulással gyorsítja fel a a nagy felbontású drón- és műholdfelvételek átkutatását a potenciálisan érdekes helyszínek után. Projektje, amely Mongóliában található középkori temetkezési helyekre összpontosít, több ezer olyan potenciális lelőhelyet fedezett fel, amelyeket Jambajanstsan szerint ő és csapata a helyszínen soha nem talált volna meg.

A régészek általában különböző földi méréseket használnak a potenciális lelőhelyek felderítésére, de persze ez viszonylag időigényes és nehézkes az olyan zord terepeken, mint a sivatag. Az utóbbi években egyre népszerűbbé vált a távérzékelés, azaz az optikai műholdfelvételek használata, például a Google Earth-ről. Ezzel a módszerrel viszonylag nagy területeket lehet felderíteni, a sivatagban azonban a homok- és porviharok gyakran eltakarják a talajfelszínt a felvételeken, a dűnék mintázata pedig tovább nehezíti a folyamatot.

Ásatási terület
Forrás: Wikimedia Commons

Tényleg segítség a mesterséges intelligencia?

Hugh Thomas, a Sydney-i Egyetem régészeti tanára és a szaúd-arábiai AlUla és Khaybar őskori ásatási projekt társigazgatója szerint a szakemberek körében megoszlanak a véleményen. Az egyik oldalon azok állnak, akik hajlandóak a technológia, egyben a mesterséges intelligencia segítségét igénybe venni a lelőhelyek azonosítására; a másik oldalon pedig azok, akik úgy vélik, hogy mindenképpen „képzett régészszemre” van szükség az építmények azonosításához.

Bár a technológia segíthet a régészeti lelőhelyek azonosításában és megfigyelésében, különösen olyan térségekben, ahol extrém körülmények uralkodnak, Thomas is óvakodik attól, hogy túlzottan rájuk hagyatkozzunk. Mint a mesterséges intelligencia esetén oly sok mindenben, erre a kérdésre is csak az idő adja majd meg a választ.

Ezeket is érdemes elolvasni:

Gyorsan terjed az interneten a furcsa marsi szikla képe, amelyből az egész bolygón nem találtak még másikat

Ezek a 3600 éves múmiák a világ legrégebbi sajtjával vannak bekenve