Több mint két évszázaddal ezelőtt egy vulkánkitörés a világ egy távoli pontján az egész világot megrázta, megváltoztatta az éghajlati mintákat, innovációt indított el, és a 19. század legikonikusabb irodalmi műveit ihlette. Ez volt a Tambora-hegy 1815-ös kitörése, egy kataklizmikus esemény, amely 1816-ban a hírhedt „nyár nélküli évhez” vezetett. Bár a kitörés egy távoli indonéziai szigeten történt, hatásait egészen Európáig és Észak-Amerikáig érezni lehetett, ami drámai módon, a mai napig érezhető módon változtatta meg a történelmet.
1815 áprilisában a Tambora-hegy kitört, a feljegyzett történelem egyik legerősebb vulkáni eseménye során. A robbanás az indonéziai Sumbawa szigetének nagy részét elpusztította, és a becslések szerint 10 000 ember halt meg azonnal a piroklasztikus áramlatok és a szökőár következtében. A valódi halálos áldozatok száma azonban jóval magasabb volt – mintegy 80 000-en haltak meg a kitörés környezetre gyakorolt pusztító hatása miatt kialakult betegségek és éhínség következtében — írja a CNN.
A Tambora-hegy kitörése egy több mint 7 mérföld széles és fél mérföld mély kolosszális krátert hagyott maga után, amely átformálta a szigetet és örökre megváltoztatta a régiót. De amilyen félelmetes volt a helyi pusztítás, a kitörés globális következményei még ennél is mélyebbek voltak.
A nyár nélküli év
A légkörbe kilökött hatalmas mennyiségű vulkáni anyagnak messzemenő következményei voltak. Az Environmental Research Letters folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a Tambora-hegy kitörése hatalmas mennyiségű kén-dioxidot juttatott a sztratoszférába. Ez a kén-dioxid gyorsan szulfát aeroszollá oxidálódott, amely az egész világon elterjedt. Ezek az aeroszolok fényvisszaverő pajzsként viselkedtek, csökkentve a Föld felszínére jutó napfény mennyiségét, és drámai lehűlést okozva.
Ennek eredményeként 1816 „nyár nélküli év” néven vált ismertté. A globális hőmérséklet 1-3 Celsius-fokkal csökkent, így ez volt az elmúlt legalább 250 év leghidegebb éve. Ez különösen Európában és Észak-Amerikában volt nyilvánvaló, ahol 1816 nyarát szokatlanul hideg és csapadékos időjárás jellemezte.
Európában a hideg, esős időjárás széles körű terméskieséshez vezetett, és az ezt követő élelmiszerhiány éhínséget és nélkülözést okozott. Az állatállomány elpusztult a takarmányhiány miatt, mivel a széna- és gabonatermelés jelentősen visszaesett. Új-Angliában júniusban havazott, és a fagyos hőmérséklet a nyári hónapokban is megmaradt. A napfény és a meleg hiánya miatt a termés nem tudott megteremni, ami a nyugati világ „utolsó nagy megélhetési válságaként” maradt fenn.
Hatás a történelemre és a kultúrára
A Tambora-hegy kitörésének hatásai nemcsak a mezőgazdaságban és a gazdaságban, hanem a kultúrában és az innovációban is érezhetőek voltak. A nyár nélküli év egyik meglepő következménye a kerékpár feltalálása volt. Mivel az élelmiszerárak az egekbe szöktek, beleértve a lovaknak szánt zab árát is, alternatívákat kerestek a közlekedésre. 1817-ben Karl Drais feltalálta a Laufmaschine-t, a modern kerékpár korai előfutárát, mint praktikus, emberi erővel hajtott közlekedési eszközt.
Az 1816-os szokatlan időjárás az irodalom világában is meghatározó szerepet játszott. Az év nyarán Lord Byron, Mary Godwin (aki később Percy Shelley felesége lett), John Polidori és Claire Clairmont egy Genfi-tó melletti villában gyűltek össze. A borús és hideg időjárás bent tartotta őket, és az egyik közös éjszaka során Lord Byron kihívta a csoportot, hogy írjanak egy-egy kísértettörténetet.
Az irodalmi ihlet e pillanatában született meg Mary Shelley „Frankenstein” című műve, a gótikus remekmű, amely a romantikus korszak egyik legikonikusabb regénye lett. Maga Byron írta a „Sötétség” című kísérteties verset, míg Polidori a „Vámpír” című novellát, amely megalapozta a modern vámpírregényeket.
A hideg mögött álló tudomány megértése
A kutatók már régóta feltételezik, hogy az 1816-os hideg nyár a Tambora-hegy kitörésével függött össze, de a legújabb tanulmányok most megerősítették ezt a kapcsolatot. Korai éghajlati adatok és modern modellek segítségével a tudósok képesek voltak rekonstruálni az akkori légköri viszonyokat. Megállapították, hogy a Tamboráról származó vulkáni aeroszolok nélkül nem lett volna lehetséges az 1816-os extrém hideg hőmérséklet és a tartós esőzés.
A vulkáni aeroszolok csökkentették a Földre jutó napfény mennyiségét, lehűtve ezzel a felszínt és megváltoztatva az időjárási mintákat. A modellek azt mutatják, hogy a vulkáni kényszer – az aeroszolok bejutása – akár 100-szor valószínűbbé tette az ilyen szélsőséges hideg kialakulását. Ezen túlmenően a lehűlést súlyosbította a globális csapadékmennyiség csökkenése, valamint az óceáni és légköri keringési minták jelentős változásai.
A kitörés hatása túlmutat a lehűlési hőmérsékleteken. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az 1815-ös waterlooi csata alatti heves esőzések és sáros körülmények közvetetten hozzájárulhattak Napóleon vereségéhez azáltal, hogy lelassították a csapatok mozgását és csökkentették a tüzérség hatékonyságát.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Egyetlen apró trükkön múlott, hogy az Eiffel-torony a helyén maradhatott
Az 5. Nomád Világjátékokon is bizonyságot tettünk arról, hogy a steppei nomádok utódai vagyunk
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Űrhajó? Dehogy! Egy tanulmány szerint egy fejlett idegen civilizáció az egész csillagrendszerét terelheti
Létezett a természetben is nukleáris reaktor, és kevesebb, mint 2 milliárd éve még aktív volt
Eddig ismeretlen vulkánt fedeztek fel Magyarországon
Elképesztő: a gízai nagy piramisnak nem 4, hanem 8 oldala van
3200 évvel ezelőtt több civilizáció is egyszerre, rejtélyes módon hullott szét
Melyik régiókban és területeken található a legtöbb építkezési munka ma Magyarországon?