Bemutatjuk a magyar történelem legalkalmatlanabb merénylőjét, Lékai Jánost, aki a pisztolyhoz sem értett

Tisza István az első világháború éveiben népszerűtlen politikusnak számított. A háború következményeitől szenvedő közvélemény jelentős része az ő nevéhez fűzte a háborús részvételt, ezért a radikálisok több merényletet kíséreltek meg ellene. Hiába mondott le, lemondása után is merényletek célpontjává vált. Ezek egyike Lékai János nevéhez fűződik, aki talán a legalkalmatlanabb merénylő volt a magyar történelemben. Ő ugyanis nem értett a fegyverekhez és az elkövetés idején sem állt a helyzet magaslatán.

Ideális célpont, alkalmatlan önkéntes

Tisza Istvánről köztudott, hogy eleinte ellenezte a háborút, de amikor a Monarchia más vezetői rábeszélték őt a részvételre, akkor minden erejével beleállt a háborús politikába. Bár 1917. május 23-án a király felszólítására lemondott a miniszterelnöki tisztségéről, a parlamenti többség birtokában továbbra is meghatározó szereplője volt a magyar politikának. Lemondása éppen ezért nem változtatott azon a tényen, hogy sokan felelősnek tartották és ezért több merénylet és tervezett merénylet célpontjává vált.

Tisza István miniszerelnök 1917-ben. Forrás: Wikipédia

Ezek egyike volt a magukat “forradalmi szocialistának” nevező csoport merényletterve. A csoportosulást ekkor Korvin Ottó vezette, aki azután vette át a csoport irányítását, hogy korábbi vezetőit letartóztatták. A háborúellenes röpiratokat terjesztő csoportban 1918 októberében született meg a gondolat, hogy ideje más akcióval is felhívni magukra a figyelmet, így kézenfekvő tettnek számított egy Tisza István ellen elkövetendő újabb merénylet.

A merényleg végrehajtására Lékai János jelentkezett azzal a gondolattal, hogy tüdőbeteg, nincs már sok neki hátra, vagyis ha elfogják, nem történik nagy veszteség. Miután a többiek elfogadták ezt az érvelést, Korvin Ottónak sem maradt kifogása. Az önkéntesnek azonban akadt egy komoly hátránya: nem értett a fegyverekhez, sosem használt korábban revolvert. A visszaemlékezések szerint egyébként a gyilkosnak szánt fegyvert Demény Pál és Mosolygó Antal szerezte Friedrich Istvántól, aki ekkor liftgyáros, később pedig Magyarország miniszterelnöke lett.

Cserny József és Korvin Ottó a börtönben (Wikipédia)

Korvin Ottó 1918. október 16-án megpróbálta betanítani Lékait a revolver használatára a Seeman kávéház hátsó helyiségében. (A kávéház a mai Bajcsy-Zsilinszky utca és az Alkotmány utca sarkán volt, közel a Parlamenthez). Miután ezt megtette, rámutatott egy idősebb nőre, akire azt mondta, hogy ő Tisza István felesége, őt érdemes majd követnie.

Lékai János elbénázott merénylete

Csakhogy Korvin Ottó rossz embert nézett Tisza István feleségének. Az önkéntes merénylő egy ideig követte, de hamar rájött, hogy így soha nem fog eljutni a célpontjához. Ezért a Parlamenthez sietett, ahol a “Hét” című hetilap újságírói igazolványával próbált meg bejutni az épületbe. A karzatra vezető bejáratnál a parlament ott szolgáló kapusa visszafordította, ám a főbejáratnál lévő kollégája már gond nélkül átengedte Lékait. Ott azonban tennivaló nélkül bolyongott egy darabig, majd kiment a Parlament elé.

Lékai János portréja (Wikipédia)

Előzetesen sikerült megjegyeznie Tisza kocsijának a rendszámát, és azt figyelte  a IV-es kapunál, hogy mikor csomagolja össze a holmiját a kinoriporter, ugyanis ezt tekintette jelnek arra, hogy az ülés véget ért. Azonban meghallotta, hogy az I-es kapunál kiabálják a volt miniszterelnök autójának a rendszámát, ezért odasietett. A kocsi mellett állt meg úgy, hogy a jármű az épület és közé került. A gépkocsi nyitott ablakán keresztül a beszállni készülő Tiszára irányította a fegyvert, ám a sofőr hátrafordult és észrevette a merénylőt. Akkorát ütött Lékai János kezére, hogy kiesett belőle a fegyver.

Az odasereglő parlamenti őrség lefogta a merénylőt és ideiglenesen az egyik kapusfülkében őrizték. Állítólag első látogatója maga Tisza István volt, aki arról érdeklődőtt, hogy miért akarta őt megölni. “Mert gyűlölöm a háborút.” – hangzott állítólag Lékai felelete. A merénylet kudarcának az egyik oka az elkövető bizonytalanságán kívül az is lehetett, hogy Korvin Ottó annyira nem bízott Lékai János képességeiben, hogy felhúzva adta oda neki a fegyvert, amit csak el kellett volna sütni. Az önként jelentkező merénylő azonban lövés előtt felhúzta a fegyvert, amivel voltaképpen hatástalanította azt. Családi hátteréről a rendőrség kiderítette, hogy ironikus módon édesapja Tisza István politikájának lelkes támogatója volt, bár fia merényletét nem érte meg, mert még az év tavaszán elhunyt spanyolnáthában. (A politikai nézetkülönbségek a fennmaradt beszámolók szerint tettlegességig is fajultak apa és fia között).

Akit meg sem büntettek

Lékai János a Gyűjtőfogházba került és alighanem hosszabb börtönbüntetés várt volna rá, ám a történelem közbeszólt. 1918. október 31-én az őszirózsás forradalom győzött és a Magyar Nemzeti Tanács küldötteket menesztett érte, akik kihozták a börtönből. Szabadulásáról fennmaradt egy korabeli filmhíradó felvétele is. A tömegben a kalapjával olykor bizonytalanul integető fiatalember alighanem a merénylet idején is hasonlóan bizonytalanul mozgott, így érthető, hogy a kivitelezése sem sikerült az ő szempontjából jól. Ugyanezen a napon egy nyolcfős különítmény behatolt Tisza István villájába és megölte az egykori miniszterelnököt.

Tisza István meggyilkolásának a helyszíne, a Róheim-villa (Wikipédia)

Lékai János aktív szerepet vállalt a további eseményekben. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja, valamint az Ifjúmunkások Országos Szövetségének a megalapításában, utóbbinak a titkára is lett. 1919 februárjában a kommunista vezetőkkel együtt letartóztatták, ám a Tanácsköztársaság a közoktatásügyi népbiztosságon dolgozott osztályvezetőként. A Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének elnökeként a Kommunista Ifjúsági Internacionálé alakuló ülésén tartózkodott Bécsben, amikor a Tanácsköztársaság megbukott, ezért elkerülte a letartóztatást.

E minőségében folytatta a munkát és a nemzetközi szervezet délkelet-európai irodájának vezetője lett Berlinben. 1922 végén az Egyesült Államokba utazott, ‘Új Előre’ néven újságot indított és John Lassen néven irodalmi munkássága is született. 1924 őszén letartóztatták és csak óvadék ellenében engedték el. New Yorkban teljesedett be végül az a halál, amit a merénylet idején megjósolt magának, 1925-ben ott hunyt el tuberkolózisban.

Lékai János sírja a Fiumei úti temetőben (Wikipédia)

A merénylet többi résztvevőjére változatos emberi sors várt. Korvin Ottót a Tanácsköztársaság bukása után elfogták és kivégezték. Mosolygó Antallal, az egyik fegyverszerzővel, tüdőbaj végzett 1927-ben a Szovjetunióban. A fegyver tulajdonosa, Friedrich István, ahogy említettük, rövid időre miniszterelnök lett, majd a hovédelmi tárcát szerezte meg. 1938-ig sikerült mandátumot nyernie az országgyűlésben. Elfeledett politikusnak számított, de 1951-ben elővették, koncepciós perben elítélték és még abban az évben meghalt a váci börtönben. Demény Pál, a fegyver másik beszerzője hosszabb életet élt, 1991-ben az első szabadon választott magyar parlamentbe is bekerült, egy ülésen lett rosszul és ekkor hunyt el 1991-ben.