Íme Egyiptom kevésbé ismert piramisai a Középbirodalom korából
Az ókori egyiptomi civilizáció és építészet a mai napig tömegeket mozgat meg és nyűgöz le. Akár a képek alapján, akár személyes élményekkel kiegészítve, a gízai piramisok formáját a legtöbb ember valószínűleg egyből felismeri. Az azonban már csak keveseknek jut eszébe, hogy Egyiptom ezeken kívül még számos hasonló, monumentális építménnyel büszkélkedhet.
Ezeknek a piramisoknak egy jelentős része egyébként egy gyakran feledésbe merülő korszakból, a Középbirodalom időszakából származik – ezekből gyűjtött össze néhányat a The Collector is.
Egyiptomi kronológia
Az egyiptomi Középbirodalom kora (Kr.e. 21-18. század) éppen a gízai piramisok idejét is magában foglaló Óbirodalom és az Egyiptom népeit később egyesítő Újbirodalom közé esett. Ezeket két zűrzavarosabb korszak választotta el egymástól, amikre gyakran csupán átmeneti időszakokként hivatkoznak.
A Középbirodalom első uralkodója, aki piramist építtetett magának, I. Amenemhat volt, aki az óbirodalmi szokáshoz hasonlóan el is nevezte tervezett túlvilági nyughelyét, mégpedig “A felragyogó helyű piramisnak”. A 84 méter széles és 55 méter magas építmény a maga korában kifejezetten impozáns lehetett, mára már azonban (annak ellenére, hogy a gízai nagy piramisnál mintegy fél évezreddel fiatalabb) sajnos csak egy kisebb dombféleség maradt belőle.
A piramisépítésbe Amenemhat fia, I. Szenuszert is bekapcsolódott, aki élete végén nemcsak apjáénál nagyobb sírhellyel büszkélkedhetett (ez volt a több mint 100 méter széles, “A két országra tekintő piramis” névre keresztelt építmény), de piramisához egy hatalmas épületegyüttes is tartozott. Ez a komplexum adott otthont a papság tevékenysége mellett az úgynevezett szed-ünnepnek is, amit a legalább harminc éve regnáló fáraó tiszteletére és rituális megfiatalítására tartottak. Az uralkodó ebből az alkalomból még egy kört futott is a komplexum udvarán, hogy fizikai erőnlétét a nép számára bizonyítsa.
I. Szenuszert nem csak a névadásban követte az óbirodalmi fáraók szokásait, hanem piramisa mellé a korábbi hagyományokhoz hűen feleségeinek kilenc kisebb piramist is építtetett. Ez volt végül az utolsó olyan építkezés, ahol a fő piramis mellé ilyen mellékpiramisokat is építettek.
II. Szenuszert piramisa
Forrás: Wikimedia Commons
A trónon kicsivel később következő II. és III. Szenuszert is lelkesen fogott saját piramisának építésébe, ők azonban már egy új technikát használtak, és az építmény belsejét teljes egészében vályogtéglákból készítették. Ez az újítás a későbbiekben is népszerűnek bizonyult, egyes elméletek szerint már csak azért is, mert a korábbi megoldásoknál lényegesen olcsóbb volt.
A Középbirodalom talán legambíciózusabb piramisépítője III. Szenuszert utóda, III. Amenemhat volt, akinek nevéhez két piramis is kötődik. Ez azért alakult így, mert első tervezett sírhelye már építésekor majdnem összedőlt, a hosszú életű uralkodónak azonban még így is maradt ideje arra, hogy egy másikat építtessen.
III. Amenemhat piramisa
Forrás: Wikimedia Commons
Miért nem hallunk ezekről a piramisokról?
A Középbirodalom piramisai ma már csak azért is kevésbé ismertek, mert a sírrablóknak és a gyengébb építőanyagoknak köszönhetően legtöbbjük ma már nem is hasonlít piramisra, némelyikük alsó szintjeit pedig még a talajvíz is elárasztotta. Az ókori egyiptomi építészet remekművének számító Gízai Nagy Piramis ezzel szemben több mint 2500 éves kora ellenére is nagyszerű állapotban maradt ránk, arról pedig, hogy ezt az Óbirodalom építészei hogyan érték el, már több elmélet is napvilágot látott.
Ezeket is érdemes elolvasni:
