Gladiátrixok: Nemcsak a férfiaké volt az aréna az ókori Rómában
Az ókori Rómában a női harcosokat gladiátrix néven ismerték, és lényegében a férfi gladiátorok megfelelői voltak.
Viszont a fair play értelmében nem férfiakkal, hanem más gladiátrixokkal vagy vadállatokkal osztoztak a küzdőtéren, főként különleges eseményeken és fesztiválokon.
A római korból nem maradtak fenn olyan latin szavak, amelyek a gladiátrixra utaltak volna
A kifejezés inkább újabb keletű, amelyet kimondottan ezen a női harcosok a leírására használnak. A Heritage Daily szerint a létezésüket korlátozott történelmi bizonyítékokról és dokumentált beszámolókról tudunk a létezésükről. Az ókori rómaiak számára meglehetősen szokatlan és újszerű dolog volt női gladiátorokat látni a harcban, és nem mindig látták ezt pozitívan.
Decimus Iunius Iuvenalis ókori római költő feljegyzései szerint a női gladiátorok ugyanazokkal a módszerekkel és fegyverekkel készültek a harcra, mint a férfiak, azonban nem maradtak fenn feljegyzések olyan gladiátoriskoláról, amely a nők kiképzését szolgálta volna. Iuvenalis kifejtette, hogy a nők minden társadalmi osztályból – akár előkelők, vagyis feminae, akár közemberek, azaz mulieres tagjai – voltak, részt vettek a gladiátorképzésben.
A Greek Reporter szerint a történészek viszont kételkednek abban, hogy a magasabb társadalmi osztályból való nők valóban kiléptek volna az arénába harcolni, főként az ezzel járó társadalmi megbélyegzés miatt. A római társadalomban a mulieres tevékenységeire ritkán figyelt fel a nyilvánosság, így ha úgy döntöttek, hogy színpadra lépnek színésznőként, vagy részt vesznek a küzdelmekben, nem valószínű, hogy jelentős társadalmi kritikát váltott volna ki.
Pheidiasz ókori görög szobrász alkotása egy gladiátrixról. Wikimedia
Az ókori Róma gladiátrixai által vívott küzdelmeket alátámasztja például egy Ostia Anticában található felirat, amely a Kr. u. 2. században lezajlott arénajátékokat dokumentálja. A felirat megemlíti egy helyi elöljáró részvételét abban, hogy „kardot biztosítottak a nők számára”, kifejezetten mulieresnek és nem feminae-nek minősítve őket. Továbbá írott források, például Cassius Dio politikus és történész korabeli beszámolója egy fesztivált is megemlít, amelyet Néró római császár anyjának tiszteletére rendeztek, ahol a nők különböző tevékenységekben vettek részt, többek között lovaglásban, vadállatok elejtésében, és gladiátori harcokban is. Cassius Dio szerint egyes nők önként jelentkeztek, míg másokat akaratuk ellenére kényszeríthettek erre.
A régészek találtak egy lámpát egy elesett gladiátor képével, valamint más, a gladiátorjátékokhoz kapcsolódó isteneket ábrázoló lámpákat. E felfedezések mellett fenyőtobozokat is feltártak, amelyeket jellemzően tisztulási céllal égettek el az arénában – számolt be a Heritage Daily.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
