A 19. századi spiritualizmust a tudósok komolyan vették – miért?

Darwin, Maxwell és Hertz korában a szellemekkel beszélgető spiritualizmus kéz a kézben járt a tudománnyal.

A tudomány és a spiritualizmus mintha mindig is mélyen szemben állt volna egymással, de ez nem így van. A valóságban a 19. század közepének és végének spiritiszta mozgalmát sok tudós komolyan vette, néhányan közülük úgy vélték, hogy ez egy új tudományág, amely végre bebizonyítja a túlvilági élet létezését.

A felvilágosodás, a tudomány kora

A 19. századot gyakran nevezik a „tudomány korának”, írja a BBC. Ez volt az az időszak, amikor a kozmosz működését egyre inkább természeti törvényekkel írták le, amikor a technológia fejlődött, és amikor az orvostudomány egységes, haladó tudományággá vált. Ha azonban csak ezekre a fejleményekre összpontosítunk, szem elől tévesztünk valami különöset, ami a tágabb kultúrában zajlott.

Az 1840-es években három New York-i nővér állítólag elképedt közönség előtt kommunikált a halottakkal. Bár a Fox nővérek végül elismerték, hogy a szeánszaik hamisak voltak, már túl késő volt. Hőstetteik egy teljesen új vallási mozgalmat inspiráltak.

Az 1850-es évekre, amikor Darwin kiadta A fajok eredete című könyvét, a spiritualizmus elterjedt Amerikában és Nagy-Britanniában, majd Európában is. Az Atlanti-óceán mindkét partján a nagyközönségből, valamint tudósokból, filozófusokból és művészekből álló közönség foglalta el a szeánsztermeket, hogy saját szemükkel láthassák a médiumok állítólagos csodáit.

A spiritualizmus tudománya

A spiritualizmus nemhogy nem állt volna szemben a kor tudományos eszméivel, hanem inkább kiegészítette azokat. Bizonyos értelemben a szeánsz egy különleges laboratórium volt, ahol az érdeklődők megfigyelhették a láthatatlan erőkkel végzett „kísérleteket”.

A 19. században ráadásul sokkal képlékenyebb volt annak a természete, hogy mi számít „tudománynak”. Valójában számos, ma is keringő áltudományos elképzelés a 19. század elavult tudományos elképzeléseinek köszönheti keletkezését, például a homeopátia, a kriptozoológia és a fajelmélet.

„Sok 19. századi ember számára nagy vonzerőt jelentett a tudományos módszerek alkalmazása a tulajdonképpen vallási és filozófiai kérdésekre” – mondta az IFLScience-nek Richard Noakes, az Exeteri Egyetem tudomány- és technikatörténetének docense. „A keresztény teológia túl elvontnak, dogmatikusnak és sivárnak tűnt, a tudományok pedig túl nihilista és materialista.” A spiritualizmus tehát olyan lehetőséget kínált, amely a kor haladó eszméivel együtt működött, nem pedig ellene reagált.

Azt is fontos megjegyezni, hogy a spiritualizmust nem mindig úgy értelmezték, mint önmagában véve „természetfelettit”. Ahogy Noakes kifejtette, sok spiritiszta ellenállt annak az elképzelésnek, hogy az általuk vizsgált jelenségek valóban természetfeletti jelenségek lennének; ezek inkább egyszerűen a természeti rend még fel nem fedezett részei, amelyeket a tudományos módszerek fognak felszínre hozni.

Még nem tekintették a tudományok ellentétének

„Mint oly sok más 19. századi ember” – mondta Noakes – ”[a tudósok] számos álláspontot képviseltek a kérdésben. Néhányan, mint Alfred Russel Wallace és Cromwell Varley, önjelölt spiritiszták voltak, és fenntartották a szeánsz jelenségének bizonyítékait, valamint az emberi személyiség testi halált követő továbbélésének bizonyítékait”. A spektrum teljesen másik végén olyan nagy nevek álltak, mint T. H. Huxley és Edwin Ray Lankester, akik ellenségesen viszonyultak a spiritualizmushoz, és az egész mozgalmat „veszélyesen megtévesztőnek” találták, ahogy Noakes fogalmazott.

A spiritualizmus nem a kor tudományos szellemére adott reakció volt. Sokkal inkább a tudomány sikerei gyakoroltak jelentős hatást a lakosság képzeletére. 1837-ben William Fothergill Cooke és Charles Wheatstone szabadalmaztatott egy olyan rendszert, amely elektromágneses impulzusok segítségével tűket mozgatott egy tárcsán, amelyek az ábécé meghatározott betűire mutattak.

A történelemben először fordult elő, hogy az információkat hatalmas távolságokon keresztül, szinte azonnal lehetett közölni. Ha egy láthatatlan erő segítségével át lehetett küldeni egy üzenetet a világon (az első transzatlanti távírót 1858-ban küldték el), vajon ugyanezt meg lehetett-e tenni a világ feltételezett síkjai között is?

A szeánszterem árnyékos keretein belül a távírótárcsát úgy lehetett újragondolni, mint az asztallapon bemutatott ábécét. Valójában a Morse-kód 1837-es Samuel Morse általi feltalálása adhatott ihletet a médiumoknak, akik arra kérték szellemlátogatóikat, hogy „igen” és „nem” válaszokkal, kopogtatással vagy kopogtatással kommunikáljanak.

A spiritualizmus és a tudomány szétválása

A század előrehaladtával a spiritualizmus iránti lelkesedés kezdett alábbhagyni, de az általa felölelt elképzelések – a halál utáni élet bizonyítéka és egyes emberek feltételezett pszichikai képességei az elhunytakkal való kommunikációra – még a 20. század elején is hihetőek maradtak sok nagyra becsült tudományos elmének.

A spiritiszták és a médiumok azonban egyre inkább hiteltelenné váltak, és lelepleződtek csalásaik. Ezzel egyidejűleg a kulturális hozzáállás is változott, és az „ortodox” tudomány egyre óvatosabban kezelte a természetfeletti témáját.

Fokozatosan egyre kevesebben voltak hajlandóak megvédeni a spiritualizmust, és akik mégis megtették, azokat egyre kevésbé vették komolyan, ahogy a modern tudomány határai egyre szilárdabbá váltak. De mindig érdemes emlékezni arra, hogy a „tudomány korában” több évtizeden át neves tudósok hittek abban, hogy a tudomány képes a természetfelettit természetessé tenni.

Ez is érdekelhet:

• Pörgesd meg a 17. századi halál rulettkerekét, és tudd meg, mi végzett volna veled a múltban
• Gladiátrixok: Nemcsak a férfiaké volt az aréna az ókori Rómában

Kiemelt kép: depositphotos.com