Maga Viktória királynő is hallható ezeken a 135 éves hangfelvételeken

Több mint 120 évvel a viktoriánus korszak vége után joggal gondolhatjuk úgy, hogy többé-kevésbé pontos kulturális emlékeket őrzünk a viktoriánus korban élt emberekről, társadalmi erkölcseikről, esztétikai érzékenységükről, ambícióikról, vagy akár problémáikról.

Az előbb felsoroltak közül néhányat elsődleges forrásokból kaptunk, amelyek általában szövegek és képzőművészeti alkotások. Viktória királynő uralkodásának végén jelentek meg ugyanis a fényképek, és őfelsége talán még mozgóképet is látott. De hogyan lehetünk biztosak abban, hogy hogyan beszélt a kor embere?

Thomas Edison feltaláló és a fonográf (1877-78). Levin C. Handy

Hangfelvételeken a viktoriánus korszak

Az emberi hang mechanikus rögzítésének eljárása 1860-ra nyúlik vissza, amikor még felénél sem tartott a viktoriánus korszak. A technológia azonban ekkor még hosszú utat járt be, és csak az 1880-as években vált kereskedelmi szempontból életképessé Thomas Edison fonográfja és az általa lejátszott viaszhengerek segítségével, amelyek megnyitották az utat a hangrögzítés elterjedésének és a hangfelvételek által megnyitott legkorábbi lehetőségeket a ma már távoli múltnak tekintett hangok rögzítésére.

Ezek között hallható egy olyan férfi, akit úgy mutatnak be, mint „Anglia egyik leghíresebb vacsora utáni szónoka”, vagyis Edmund Yates író. Ez az adott hangfelvétel 1888-ban készült az egyik londoni estélyen, amelyet Edison egyik amerikai alkalmazottja, egy George Gouraud nevű férfi tartott. François Gouraud francia mérnök fia, aki az 1830-as években népszerűvé tette a dagerrotípiás fényképezést az Egyesült Államokban, magára vállalta, hogy elhozza a fonográfot Nagy-Britanniába.

Ötletét először a gazdagok körében vetette be, előkelő vendégeket hívott meg otthonába vacsorára, hogy azok izgatottan élvezhessék a gép által elmondott vacsora utáni beszédeket, majd rögzíthessék saját üzeneteiket magának Edisonnak. Gouraud egyik vendége, Sir Arthur Sullivan zeneszerző elmondása szerint „megdöbbent és kissé meg is rémült a ma esti kísérletek eredményeitől”.

Viktória királynő portréja (1887). Alexander Bassano/Wikimedia

A megdöbbenéstől eltekintve Sullivan azt is megosztotta a jelenlévőkkel és utókorral, hogy „megrémült a gondolatától, hogy ennyi pocsék zene örökre lemezre kerülhet”, de azt is megértette, hogy a fonográf csodákat fog produkálni, mint amilyenek az alábbi videón látható felvételek. Ezeken olyan neves személyiségek szerepelnek, mint William Gladstone, aki négyszer volt miniszterelnök, Florence Nightingale angol ápolónő és maga Viktória királynő is.

Legalábbis egyhangúan ezt állították a szakértők, akik megvizsgálták a szóban forgó, rendkívül rosszul hallható felvételt. De miért ilyen a felvétel? Talán már újkorában is csak ennyi tudott Edison találmánya? A válasz az, hogy nem, ugyanis az emberiség csak jóval Edison kora után fejlesztett ki olyan felvételi technológiát, amely képes volt arra, hogy újra és újra lejátszható legyen, anélkül, hogy annak minősége romlana.