Szomorú vagy ok nélkül? Lehet, hogy a zene az oka, amit hallgatsz

Illusztráció / Kiemelt kép: Depositphotos.com

A zene kifejezi és befolyásolja érzelmeinket. Nincs semmi titok abban, hogy szomorúnak érezzük magunkat amikor csalódás, veszteség ér minket vagy stresszes helyzetekkel találkozunk. A COVID-19 járvány idején az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala hetente kérdőíveket küldött több mint egymillió háztartásnak, és arra a megállapításra jutott, hogy a lehangoltságot, depressziót vagy reménytelenséget gyakrabban tapasztalták, különösen a fiatal felnőttek körében. A járvány utáni helyreállítási időszakban, 2023 júniusa és 2024 márciusa között, ezek az érzések ritkábban jelentkeztek, de még nem tértek vissza a járvány előtti szintre.

Sokan időnként lehangoltak, de ha a szomorúság tartósan és intenzíven jelen van, az hatással van az ember életminőségére és jólétére. Ez a depresszióval is összefügghet írja a Psychology Today. A szomorúság és a depresszió előfordulásának növekedése már a járvány előtt is elkezdődött, de a depresszió előfordulásának aránya 2015 óta folyamatosan nő, és 2023-ra elérte a legmagasabb szintet. Nem tudni, miért érzik sokan egyre lehangoltabbnak magukat, még akkor is, ha nem élnek át konkrét nehézségeket.

Miért lett egyre szomorúbb a popzene?

A mai világ számos tényezője hozzájárulhat ahhoz, hogy egyre gyakrabban érezzük magunkat szomorúnak. Sok ember számol be arról, hogy magányosnak és szorongónak érzi magát a pénzügyi, munkahelyi problémái miatt vagy kapcsolati stressz következtében. A zene különösen erős hatással van érzelmeinkre. Friss kutatások a legnépszerűbb dalok tónusát és szövegét elemezték, és azt találták, hogy az elmúlt három évtizedben a dalok hangulata szomorúbbá vált. Egy, az Egyesült Királyságban 1985 és 2015 között megjelent félmillió dalt vizsgáló kutatás arra jutott, hogy csökkent a vidám dalok száma, miközben a szomorú hangvételűeké nőtt. Egy másik kutatás, amely az amerikai Billboard Hot 100 listáján szereplő Top 40 dalt vizsgálta 1965 és 2009 között, azt találta, hogy a dalok hosszabbá váltak, a moll hangnemek egyre inkább elterjedtek, és a tempó lassult. Az elemzett dalok szövegei is inkább negatív irányba mozdultak el: az olyan érzelmek mint például a szomorúság, a harag és a félelem jelentősen megnövekedtek, míg az öröm, a magabiztosság és a nyitottság csökkentek. Az ilyen megállapítások fontos kérdéseket vetnek fel a zene társadalmi érzelmeket kifejező szerepéről, valamint annak hatásáról a közérzetünkre. Vajon azért vált szomorúbbá a zene, mert az emberek is szomorúbbak lettek? Vagy a szomorú dalok hallgatása segít abban, hogy még szomorúbbá váljunk? Esetleg egy olyan ördögi körbe kerültünk, ahol a szomorúság szomorú zenét szül, ami viszont még nagyobb szomorúságot vált ki, és így tovább?

A szomorú zene paradox hatása: Nosztalgia, empátia és magányosabb világ

A zene erőteljes érzelmi hatást gyakorol a hallgatókra, függetlenül azok életkorától vagy nemétől. A zenére gyakorolt érzelmi hatásokat vizsgáló kutatások vegyes eredményeket hoztak, amelyek talán a zenei dinamikákban rejlő ellentmondásokat vagy az interaktív kognitív-érzelmi folyamatok hatásait tükrözik. Paradox módon, a kutatások arra is rámutattak, hogy sokan élvezik a szomorú zenét. A kutatások szerint a szomorúságot gyakran az váltja ki, amikor a hallgató empatikusan kapcsolódik a dal szövegéhez. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy nem maga a szomorúság mint érzelem, hanem inkább a nosztalgia az, amit az ilyen dalok leggyakrabban kiváltanak. A memória pedig kulcsszerepet játszik abban, hogy a szomorúságot előidézze. Összességében arra a következtetésre jutottak, hogy a zene által kiváltott nosztalgia erősíti a társadalmi kötelékeket, növeli az önbecsülést és segít megőrizni az önazonosságot.

Felvetődik a kérdés, hogy a zene egyre melankolikusabbá váló trendje hozzájárulhat-e a szomorúság terjedéséhez, különösen a fiatal felnőttek körében?

A zenehallgatás egyre inkább a virtuális térbe helyeződött át a személyes interakciók helyett. Ez felerősíti a magányt? Azok a dalok, amelyeket az ember át tud érezni, vigaszt és menedéket adhatnak a nehéz időszakokban. A vidám számok hagyományosan örömteli események kísérői a szomorút pedig inkább egyedül hallgatjuk. Nem véletlen, hogy napjaink magányosabb társadalmi környezetében a komor zene népszerűsége megnövekedett.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 2024 elején arról számolt be, hogy az emberek 30%-a tapasztalt már magányt hetente legalább egyszer, és a 18-34 évesek körében 30%-uk minden nap vagy akár hetente többször érezte magát magányosnak. A zene hatása szociokulturális kontextusban zajlik. Lehet társas élmény vagy magányos tapasztalás. A társas kapcsolatok növelésére irányuló lehetőségek fokozása segíthet abban, hogy a zene visszanyerje egyensúlyát.