1,5 millió évvel ezelőtt két különböző emberi faj találkozott egymással
Egy új kutatás szerint két, korábban egymástól elszigeteltnek hitt ősi emberi faj élhetett együtt 1,5 millió évvel ezelőtt Afrikában.
A kenyai Turkana-medencében talált lábnyomok új bizonyítékot nyújtanak arra, hogy a Paranthropus boisei és a Homo erectus egy helyen és időben osztozott.
A négy megkövesedett lábnyom a tóparti iszapban maradt fenn, és azt sugallja, hogy a két faj nemcsak találkozott, hanem akár hatással is volt egymásra, írja a Daily Mail.
A P. boisei, amely széles, lapos arcáról és hatalmas fogairól ismert, kisebb aggyal rendelkezett, míg a Homo erectus, amely a modern ember közvetlen őse, már fejlett lábszerkezettel bírt, ami hosszú távú futásra is alkalmas volt.
A Paranthropus boisei arcának rekonstrukciója. Dr. Moacir Elias Santos, Cicero Moraes
A kutatók úgy vélik, hogy a Homo erectus képes volt emberhez hasonló módon járni és futni, ami eltérő evolúciós irányba terelte őket. Kevin Hatala, a kutatás egyik szerzője szerint a két faj valószínűleg tudott egymás létezéséről, és kapcsolatba is kerülhetett.
A lábnyomokat modern 3D-s technológiával elemezték, ami lehetővé tette a bipedális járás különböző mintáinak felismerését.
A Homo erectus saroktól lábujjig gördülő lépései a mai emberi járáshoz hasonlítottak, míg a P. boisei más, eddig nem látott módon járt. Ez pedig igazolja azt az elképzelést, hogy a kétlábon járás különböző formákban alakult ki a mai ember előfutárainál.
A Homo erectus koponyája az angliai Natural History Museum-ban. Dénes Emőke/Wikimedia Commons
A P. boiseit más néven „diótörő embernek” is nevezik erős állkapcsa és hatalmas fogai miatt. Sajátos járása arra utal, hogy a kétlábon járás nem egyszeri evolúciós ugrás eredménye, hanem egy hosszú, fokozatos átalakulás része volt.
A kutatók szerint a P. boisei lábmérete férfi 41-42-es méretnek felelne meg, míg a Homo erectus kisebb, a férfi 38-as mérettel egyezhetett meg.
Ezek a lábnyomok nemcsak az emberi test és mozgás fejlődéséről árulkodnak, hanem arról is, hogy őseink miként alkalmazkodtak környezetükhöz és hogyan léptek kapcsolatba egymással.
A kutatók szerint az ilyen típusú bizonyítékok többet mondhatnak el őseink viselkedéséről, mint a csontok vagy kőeszközök.
Érdemes elolvasni:
