Milyen lenne az élet az első olyan exobolygón, amelyet lakhatósági zónában fedeztek fel?

635 fényévnyire otthonunktól található az első bolygó, amelyet egy Nap-szerű csillag lakhatósági zónájában fedeztek fel. A neve pedig Kepler-22b.

Ha egy bolygó egy csillag lakhatósági zónáján belül található, az azt jelenti, hogy van esély arra, hogy folyékony víz található a felszínén. Ahol pedig víz van, ott az élet lehetősége is fennáll. Hogyan találtunk rá, mennyi időbe telne eljutni oda, milyen lenne ott az időjárás? És miért kellene jó formába lendülni, ha ott akarnánk élni?

A Kepler-22b egy exobolygó, amelyeket gyakran nem könnyű kiszúrni. A csillaguk fénye általában elrejti őket a távcsöveink elől. A tudósoknak ezt úgy kerülik meg, hogy magukat a csillagokat vizsgálják meg, hátha találnak valami szokatlant. A Kepler-22b-t az úgynevezett tranzitmódszerrel szúrták ki. Megfigyelték a Kepler-22-t, a csillagot, amely körül a bolygó kering, és észrevették, hogy fényessége idővel változik, mivel a Kepler-22b eltakarta a csillag fényét. Ezzel a tudósok megismerték a bolygó méretét és keringését is. Az optimisták szerint pedig ez a távoli planéta lehet a következő otthonunk.

De mit tudunk a bolygóról?

A Kepler-22b illusztrációja. NASA/Ames/JPL-Caltech

Tömege 36-szorosa a Földének, sugara 2,5-szer nagyobb, mint otthonunké, emellett egy év 290 napig tart, és 15%-kal közelebb van a csillagához, mint mi a Naphoz, derül ki a What If beszámolójából. Ha a Föld ilyen közel kerülne a csillagunkhoz, ropogósra sülnénk, ez a világ viszont szerencsés, mert csillaga nagyban hasonlít a miénkhez, de kisebb és hidegebb is. A csillagához való közelsége ráadásul lehetővé teszi, hogy a bolygó körülbelül ugyanannyi napfényt kapjon, mint mi itt, így a hőmérséklete 15-22 °C körül lehet. Azonban nem minden fenékig tejfel, mivel egyes modellek szerint az Uránuszhoz hasonlóan “az oldalán gurul”.

Ez persze elsőre jelentéktelennek tűnhet, de potenciálisan halálos bonyodalmakat okozhat. Ez azt jelentené, hogy északi és déli pólusát fél éven át vagy napfény, vagy sötétség borítja. Emiatt egy olyan világ esetében, mint a Kepler-22b, azt is jelentheti, hogy a hőmérséklet forrástól fagypontig változhat, ami szintén nem sok jót tartogathat. Azonban lehet még remény, mivel új tanulmányok szerint a bolygót egy 50 méter mély óceán boríthatja, ami természetes klímakontrollként működni, visszafogva az ingadozó hőmérsékletet. Az óceán ugyanis képes nyáron hőt tárolni, télen pedig leadni, ami enyhe éghajlatot eredményez.

Ez mind bíztató lehet, de hogyan juthatna el oda az emberiség? Elvégre fénysebességgel is 635 évbe telne. A legjobb megoldás az lenne, ha az utazás alatt hibernálnánk magunkat. A NASA már kifejlesztett egy kriokamrát, amely akár 32°C-ra is le tudja csökkenteni egy űrhajós testhőmérsékletét. Ez természetes hibernációt váltana ki, amely során katéterek látnák el a szervezetet tápanyagokkal és távolítanák el a salakanyagokat. De még egy ilyenben is hosszú és kockázatos lenne az utazás.

Biztos, hogy oda akarunk menni?

A Föld mellett eddig felfedezett összes lakható zónában lévő bolygó relatív mérete. Balról jobbra: Kepler-22b, Kepler-69c, Kepler-62e, Kepler-62f és a Föld. NASA/Ames/JPL-Caltech

Ez elvezet minket az utazás legveszélyesebb részéhez. Minden, ami a Kepler-22b-ről még ismeretlen. Először is, még mindig nem tudjuk, milyen ott a gravitáció. Lehet, hogy kétszer olyan erős, mint a mi bolygónké. Ha ez így lenne, akkor egy 10 kg-os zsák krumpli most 20 kg-ot nyomna, ezért a telepeseknek egyszerre kellene vékonynak és izmosnak lenniük, csak azért, hogy legalább járni tudjanak a bolygón. Ráadásul meg kellene oldani valahogya, hogy megőrízzék ezt az izomtömeget a fénysebességgel is 635 éves út alatt.

De nem az ember az egyetlen életforma, amelyre hatással lenne az erősebb gravitáció. A Földről oxigén és táplálék miatt behozott növények nem biztos, hogy túlélnék a körülményeket, emellett pedig az állatokat evolúcióját is fel kellene gyorsítanunk. A nagyobb gravitáció ahhoz vezethet, hogy az élőlények további lábakat fejlesztenek ki a mozgáshoz.

Ha ez mind nem lenne elég, a tudósok még mindig nem tudják biztosan, hogy a Kepler-22b egyáltalán kőzetbolygó-e. Lehet, hogy jobban hasonlít a Neptunuszhoz, de lehet, hogy teljesen víz borítja. Emiatt nem lenne szilárd felszín, ahol landolhatnánk, nem is beszélve arról, hogy hol lehetne tábort verni. Sokkal nagyobb kihívást jelentene egy felhővárost építeni, vagy egy víz alatti települést. De ha kiderülne, hogy egy sziklás bolygó, akkor sem biztos, hogy a bátor felfedezők megütötték a főnyereményt.

A lakhatósági zóna nem jelent semmit

A Vénusz is kőzetből van, de az üvegházhatású gázokból álló sűrű légköre mégis lakhatatlanná teszi, a perzselő hőmérséklet túl forró ahhoz, hogy folyékony – vagy bármilyen halmazállapotú – víz legyen rajta. Ha a Kepler-22b esetében is ez a helyzet, akkor az egyetlen esélyünk arra, hogy ezen az exobolygón boldogulni tudjunk, az lenne, ha földalatti menedéket építő robotokat alkalmaznánk, ahol talán elég hűvös lehet. Ez csak azt mutatja, hogy egy elsőrangú helyszín nem garancia az emberi túlélésre. És bármennyire is izgalmasnak tűnik, hogy más lakható világokat találjunk, a saját Földünk továbbra is tökéletes élőhely az emberiség számára.