Az embereknek elképesztő kínhalált jelentett, de állatkínzással is felért a kivégzési mód, ami mára szerencsére a történelem homályába vész.
Talán a történelem legvisszataszítóbb kivégzési módszere volt az, amikor a halálraítéltet egy zsákba zárták egy majommal, egy csirkével és egy kígyóval együtt, írja a LADbible.
Bár a rómaiakat általában a világ meghódításáról ismerjük, valójában egészen más dolgokat is csináltak. Például brutális büntetéseket találtak ki. A legszigorúbban azokkal szemben jártak el, akik a saját szüleiket, esetleg más rokonukat ölték meg, a bosszú néha felfoghatatlan volt.
A legrosszabb római büntetés
A „Poena Cullei” néven és egyszerűen „legrosszabb római büntetésként” is ismert kivégzési módszer azért is különösen döbbenetes, mert nemcsak a megbüntetett személy szenvedett tőle, de a vele összezárt állatok is.
Az elkövetőt ugyanis egy zsákba helyezték az állatok mellé, amit aztán összevarrtak és a folyóba dobtak. Így tehát az ember és az állatok alig tudtak lélegezni, aztán egymásra támadtak, végül halálra marcangolták egymást, vagy pedig egyszerűen megfulladtak.
Egyre több állatra volt szükség
A történeti források szerint eleinte csak egy kígyót dobtak be az elítélt mellé, de ahogy teltek az évek, próbálták a kegyetlenséget még tovább fokozni, így további állatokat vetettek be.
A kiválasztott állatoknak egyébként szimbolikus jelentésük is volt. A majmot például olyan ösztönlénynek tekintették, aki sok emberhez hasonlóan képtelen kontrollálni azt, hogy mit csinál. A kakas vagy csirke a dolgokhoz való ragaszkodás hiányát szimbolizálta, a kígyó pedig természetesen a mitológiai Medúza jelképeként jelent meg.
A folyóban ért véget a kivégzés
A legfrissebb kutatások alapján a bűnözőt először meztelenre vetkőztetve megkorbácsolták, ezt követően varrták bele a zsákba, és eresztették a folyóba, azt jelképezve ezzel, hogy „visszaadták a természetnek”.
A tudományos érdekességekkel foglalkozó Amusing Planet szerint a történészek arra jutottak hogy a módszert a Krisztus előtti III. század végén találták ki, és olyan népszerűvé vált, hogy „több zsákot, mint keresztet” lehetett látni abban az időben.
Ennek ismeretében talán még megdöbbentőbb, hogy a módszernek a Római Birodalom bukása sem vetett véget, sőt, nem is gondolnánk, hogy milyen sokáig alkalmazták. A szászországi Zittau városában az utolsó ilyen kivégzés állítólag 1749-ben (!) történt, mielőtt 1761-ben végleg betiltották volna az embertelen és állatkínzó őrültséget.
Ez is érdekelhet:
