A régi Erzsébet híd – 80 éve robbantották fel a világ egyik legszebb és legnagyobb lánchídját

A régi Erzsébet híd a hosszú idő után ismét ereje teljében pompázó modernkori magyarság egyik méltóságos szimbóluma, mely méretével és szépségével is világszenzációnak számított. A magyar főváros egyedülállóságát hirdette a többi gyönyörű Duna híddal, a Parlamenttel és a Budai Várral együtt. Azonban míg a többieknek igen, neki nem sikerült túlélni a történelem viharát.

A rekord nagy nyílású lánchíd, Forrás: Fortepan/TEHTUBE

A hídépítésre nemzetközi pályázatot írtak ki, amin egy német pályamű, Julius Kübler német mérnök, illetve Eisenlohr és Weigle építészek kábelhídterve lett az első. A terv ugyan nyert, de végül nem az a híd valósult meg, mert a hidat magyar anyagokból kívánták megépíteni, és ekkor itthon nem tudtak megfelelő kábelt gyártani.

Villamosok az Erzsébet hídon, Fotó. Fortepan/Korner Veronika

Az Erzsébet lánchíd

A kezdetben Eskü-téri hídként emlegetett okkersárga dunai átkelőhelyet 1903. október 10-én adták át a forgalomnak, amelyet még építése közben neveztek el az 1898-ban Genfben meggyilkolt, a magyarok körében rendkívül népszerű Erzsébet királynéról. Az Erzsébet hidat a világ legszebb hídjai között tartották számon. A 378,6 méter hosszú híd akkor a világ legnagyobb, 290 méteres nyílású lánchídja volt és 1926-ig az is maradt.

A híd építése miatt jelentősen át kellett szabni a belváros szerkezetét, mivel a mai Kossuth Lajos utca nem vitt el a Dunapartig. A hídtengelyt először a északabbra képzelték, ennek áldozatul esett volna a Belvárosi templom is. Ez végül megmenekült, de az új híd feljárója így is a közvetlen közelében haladt el. A legfájdalmasabb veszteség a gyönyörű Városháza olasz reneszánsz stílusú palotájának lebontása volt.

A Gellért-hegy lábánál, Foto: Fortepan/Erky-Nagy Tibor

Nem gondolná az ember, de az Erzsébet híd nagyméretű pilonjai nem szilárdan álltak, hanem az alapjuknál mozgó csuklókon a láncok maguk tartották, tehát nem is álltak feltétlenül függőlegesen. Méreteik a hídhoz látszólag hasonlatos, szomszédos Ferencz József hídéhoz képest sokkal nagyobbak voltak.

Budapest 1944-45-ös szovjet ostroma a II. világháború leghosszabb és legpusztítóbb városharcai között vonult be a történelembe. A Vörös Hadsereg Pest elleni offenzívája 1945 januárja közepén elérte célját és főváros keleti részét már nem tudták a német-magyar csapatok tartani. Pest katonai kiürítése után 1945. január 18-án a két utolsó megmaradt átkelő, a Lánchíd és az Erzsébet híd felrobbantásra került. Míg a Lánchíd Dunába omlásának több, némileg eltérő időpontja is szerepel a visszaemlékezésekben, addig az Erzsébet híd pusztulásának időpontja reggel 7 órára tehető. Ezzel véget értek a pesti oldalon a harcok és Budára tevődtek át.

A felrobbantott Erzsébet híd, Foto: Fortepan/Kurutz Márton

A Duna hidak megpróbáltatásai már az amerikai légierő 1944-es támadásaival megkezdődtek, így védelmükre külön légvédelmet kellett létesíteni. A főváros későbbi ostromakor pedig állandó szovjet légi és tüzérségi támadás próbálta a pesti védelem összeköttetését akadályozni vagy megszakítani a budai oldallal. A hidak már ekkor súlyos károkat szenvedtek, ezért az utászok folyamatos javítása alatt álltak, akiknek a feladata lett aztán a végső megsemmisítés is.

Kevéssé ismert tény, hogy a brutális pusztítást mégis a leghumánusabban igyekeztek végrehajtani a németek, amin azt kell érteni, hogy a hidakat úgy igyekeztek felrobbantani, hogy a leghamarabb helyreállíthatóak legyenek. Ezért a pályatestek szükséges megrongálását tűzték ki célul és nem a teljes megsemmisítést pillérestől. Az Erzsébet híd szerencsétlensége abban állt, hogy a híd négy lánckamrájából csak egyben történt meg a detonáció így a páratlan robbanás magával csavarta és rántotta a budai kapuzatot.

A megsemmisült budai kapuzat, Foto: Fortepan/Fortepan

Míg a többi hidat, kiegészülve az Árpád- és az ideiglenes Kossuth híddal, az 1950-es évek elejére átadták, az Erzsébet híd két évtizedre kiesett a forgalomból. Az Erzsébet híd kapcsán komoly dilemmát okozott a mérnököknek, hogy az egykori világszép átkelőhelyet milyen formában építsék újjá. Egészen 1958-ig hivatalosan az eredeti láncszerkezetű hidat kívánták visszaépíteni, ezért is hagyták állva a régi híd megmaradt pesti pillérét.

Korábban, a Lánchíd és a Szabadság híd munkálatai során a tervezők figyeltek rá, hogy a szóban forgó épületek műemlék jellegét is megőrizzék, ez azonban azt eredményezte, hogy az átkelők nem tartottak lépést Budapest forgalmának növekedésével. Ezt a terhet az új Erzsébet hídnak kellett átvállalnia, mindehhez azonban elengedhetetlen volt a híd kiszélesítése.

Végleg elbontják, Fotó: Fortepan/Horváth József

Mivel nyilvánvaló volt, hogy az új hídra szánt autópálya méretű terhelést az eredeti Erzsébet híd pillérjei nem bírnák megtartani, ezért úgy döntöttek, hogy visszatérnek a Kübler-féle elgondolásához, és egy kábelhidat építenek a Duna fölé. Így aztán 1959–1960-ban elbontották a régi híd torzóját, a megmaradt pesti pilont, és a mesés Erzsébet híd története véget ért.

A kapuzatok ingapilonos kialakítása és azok magassága nem változott az új hídon. Az új pilon ugyanazon az öntvényen áll, mint a régi, azokon a mai napig látszik a „Diósgyőr” 1898 felirat. A kábelek vonala is hasonlóan fut, mint a régi hídnál a láncoké, azok egymástól való távolsága is azonos a régi híd láncaival. Szélességbéli különbségét az okozza, hogy a régi szerkezetben a járdák a láncokon belül voltak, az új szerkezetnél ezek a kábeleken kívül kaptak helyet.

Épül az új Erzsébet híd, Fotó: Fortepan/UVATERV

A második világháborúban elpusztult dunai átkelőhelyek közül utolsóként – 1964. november 21-én adták át a forgalomnak az újjáépített Erzsébet hidat, mely a Gellért-hegy lába és a belváros között biztosít összeköttetést a budapesti forgalom számára. A méltóságot a célszerűség váltotta fel.

Budapest hídjairól itt írtunk még.

Forrás:

Domonkos Csaba: Az új Erzsébet hidat 55 évvel ezelőtt adták át, in: PestBuda

Tarján M. Tamás: Az új Erzsébet híd megnyitása Budapesten, in: Rubicon online

mult-kor: 100 éves az Erzsébet híd