Hiába bálványimádás, ismét gyönyörű középkori freskók hirdetik Isten dicsőségét az erdélyi protestáns templomokban

A bálványimádás értelmezése egy elég vehemens és örökzöld vitatéma a protestantizmus megjelenése óta a katolikusok és az újabb irányzatok között. Ennek keretében össztűz alá kerültek a templomépítészet és díszítés legfontosabb elemei: a szobrok, képek és freskók. Nem mintha a katolikusok bálványimádás szándékából használnák templomaikban előszeretettel ezeket a megjelenítéseket, azonban a protestáns irányzatok többsége egyöntetűen annak minősíti.

Bögözi református templom, Fotó: Mayer Jácint

Bálványimádást akar bárki is a történelmi felekezetek közül?

A lényeg természetesen a parancsolatok értelmezési különbözőségéből adódik, nem a rosszakarat miatt. A probléma megoldására mi sem vállalkozunk írásunkban, de az biztos, hogy ez a téma egy ateista ingerküszöbét el sem éri.

Templomaink állapota

A középkori magyar templomépítészet öröksége egyáltalán nincsen jó helyzetben, csakúgy, mint a magyar műemlékek összességükben. A katolikus egyház az államalapítást követő időben kiépül, országos lefedettséget valósít meg. De a folytonos hadi állapotok, aztán a 16. századtól megjelenő és történelmi beágyazottságot elérő evangélikus, református, unitárius egyházak, az iszlám jelenléte, majd az egymást váltó építészeti stílusok mind a katolikus egyház emlékeinek a rovására terjeszkedtek.

Oklándi unitárius templom, Fotó: Mayer Jácint

Az erdélyi terület azért érdekes, mert a mai ember számára nehezen elhihető, hogy akkoriban ez számított az európai határnak. A templomépítészet jól mutatja, meddig jutott például a gótika. Hát idáig. A Keleti-Kárpátokon túl nincs. Ennek megfelelően az itteni templomok eredetileg a katolikus erdélyi püspökség részét képezték, és a kialakításukban, díszítettségükben európai mintákat követtek. Faragványaik, freskóik, oltáraik az akkori egyházszervezet lelkületét mutatták. A 16. században aztán szakad az egyház, a Magyar Királyság területének a javát pedig elfoglalja a török.

Homoródkarácsonyfalvi unitárius templom, Fotó: Mayer J.

A hadi helyzet miatt hosszú időre török vazallussá vált Erdélyben az evangélikus egyház főleg a szászok világát jellemzi, míg a magyarok közt a reformárus, és az unitárius vallás terjed, a katolicizmus pedig perifériára tolódik.

A katolikus hívők átváltoznak, csakúgy, mint a templomaik. A lutheránusok a liturgikus terükben meghagyják az oltárt, de a többi felekezet már ezt sem. A református és unitárius templom erőteljesebben értelmezi újra a szakrális tereket, és ezzel lassanként eltűnnek a szobrok, és freskók is. A freskók egy része leverésre kerül, de általánosságban előszeretettel vakolták, vagy meszelték le őket, így a rétegek alatt átvészelhették a századokat.

Felsőboldogfalvi református templom, Fotó: Mayer Jácint

A modern műemlékvédelem 19. századi megjelenésével egy időben Erdély területén is megindultak a falkutatások, melyek meglepő eredménnyel szolgáltak, és hihetetlen gazdagságú falfestészetet jeleztek a protestáns templomok belső, de külső falain is.

A 20. század végére változott a protestáns történelmi egyházak hozzáállása, addigi elutasító szemlélete, így a nagyon magas művészettörténeti érték, valamint a magyar épített örökség fontossága került előtérbe a bálványimádás félelmével szemben.

Oklánd, Szent László-ciklus, Fotó: Mayer Jácint

A templomok belső terei sok településen megváltoztak. A középkori eredetű ajtókeretek, egyéb faragványok, nagyon értékes famunkák, csodás fakazetták, szószékek világához sok évszázadon keresztül párosuló fehér falakat több helyen már ismét középkori freskók, vagy részleteik színesítik.

Szent László lova lerúgta a vakolatot

A legismertebb freskótémák között kiemeljük a magyar Szent László-legenda ciklusának gyakran megtalálható eseménysorát. A jelenetsorozatnak fő motívuma az országba betörő kunok felett aratott győzelem a kerlési csatában és a rabságba kényszerített magyar leány megszabadítása. A történetben a leánynak le kell rántania a nyeregből a kunt, hogy László utol tudja érni őket.

A keresztényi üzenet, hogy Jézus egyetlen alattvalóját sem engedi elveszni. Ha mi is harcolunk a rabságot jelentő gonosz ellen, akkor bizony utolér minket a segítség és megment, mint László király a leányt.

Sepsikilyéni unitárius templom, Fotó: Mayer Jácint

A magyar közösségek templomai a 20. század elejétől jelentős mértékben estek át felújításokon, melyeknek részét képezte a fa- és falrészek festményeinek helyreállítása, restaurálása. Ha valaki 30 éve nem járt Székelyföldön, nagyon meglepődhet a változás mértékén. Ma ég és föld.

Az erdélyi evangélikus templomokról itt írtunk.