Elképesztő eseményen ment keresztül egy galaxis, a csillagászok pedig lencsevégre kapták

Ha két galaxis összeütközik, a folyamat, csak úgy, mint egy vízbe dobott kő, fodrozódást hoz létre, és éppen ez történt a Bullseye-galaxissal, amely a NASA Hubble űrtávcsöve és a hawaii Keck Obszervatórium megfigyeléseinek középpontjában áll.

A Yale Egyetem kutatócsoportja Imad Pasha vezetésével kilenc látható gyűrű alakú fodrozódást azonosított a hivatalosan LEDA 1313424 néven ismert galaxis szerkezetében, amely nagyjából 567 millió fényévre van a Földtől, és a Halak csillagképben található. Az ütközésnek köszönhetően a Bullseye lett a legtöbb megfigyelt gyűrűvel rendelkező galaxis, ugyanis korábban az ilyen objektumok legfeljebb két vagy három gyűrűt produkáltak, írja a Universe Today.

Rekorder galaxis lett a Bullseye-ból

A Bullseye azonosított gyűrűi. Artwork NASA, ESA, Ralf Crawford (STScI)

Pasha sajtóközleményében leírja, hogy szerencsés felfedezésről van szó, mivel éppen egy földi képalkotó felmérést vizsgált, amikor meglátott egy galaxist több, tiszta gyűrűvel, ami azonnal elterelte a figyelmét. A Hubble Advanced Camera for Surveys kamerája által rögzített képen nyolc különálló gyűrűt lehetett felfedezni, a kilencediket pedig a Keck-obszervatórium adatai alapján azonosították. Az utólagos megfigyelések segítettek a csapatnak abban is, hogy kiderítsék, melyik objektum ment át a magján.

A Bullseye-galaxis mellett balra található kék paca a kisebb galaxis, amely áthatolt annak magján. NASA, ESA, Imad Pasha (Yale), Pieter van Dokkum (Yale)

A kutatók véletlenül találtak rá

A kutatók szerint a friss kép előtt 50 millió évvel a kék törpe áthatolt a magján. Bár a két galaxist 130 ezer fényév választja el egymástól, egy vékony gázcsík még mindig összeköti őket. Pieter G. van Dokkum, a tanulmány társszerzője szerint „nagyon különleges pillanatban kaptuk lencsevégre a két objektumok, mivel nagyon szűk az az ablak a becsapódás után, amikor egy ilyen galaxisnak ennyi gyűrűje van. A kék törpe becsapódása a galaktikus anyagot befelé és kifelé is mozgásba hozta, ami a hullámok vonalai mentén több csillagkeletkezési hullámot indított el, szinte pontosan úgy, ahogy a modellek megjósolták.

A Tejútrendszer és a Bullseye méretei. Artwork NASA, ESA, Ralf Crawford (STScI)

A modellek szerint a Bullseye első két gyűrűje gyorsan alakult ki, és szélesebb körökben terjedt el. A további gyűrűk kialakulásának időzítése eltolódott, ahogy a kék törpe végigszántotta a nagyobb galaxis magját. A kutatócsoport azt gyanítja, hogy a galaxisnak valaha volt egy tizedik gyűrűje is, de az kifelé nézett, és már nem észlelhető. Ez a gyűrű akár háromszor olyan messze is lehetett, mint a Hubble-képen látható legszélesebb gyűrű.

Mi sem fogjuk megúszni

A Tejútrendszerhez képest a Bullseye meglehetősen nagy “céltábla”, ugynanis szélessége körülbelül 250 ezer fényév, szemben a Tejútrendszer 100 ezer fényévével. Több milliárd év múlva azonban a Tejútrendszer és a szomszédos Androméda-galaxis is összeütközik, de a számítógépes szimulációk szerint ennek az ütközésnek a dinamikája sokkal összetettebb lesz, mint egy tóba dobott kavics.

Szerencsére a csillagászoknak nem kell évmilliárdokat várniuk arra, hogy újabb pontszerű galaktikus ütközéseket láthassanak. Dokkum szerint „amint a NASA Nancy Grace Roman űrtávcsöve megkezdi működését, sokkal könnyebben fognak érdekes objektumok előbukkanni.” „Megtudjuk majd, hogy valójában milyen ritkák ezek a látványos események.”

Érdemes elolvasni:

• Mars: négyzet alakú, rejtélyes képződmény tartja lázban a kutatókat
• A Marson is van tél, azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek képzelnénk
• Felválthatják az űrutazáshoz használt rakétákat a liftek és a ballonok?