Az egyik legnagyobb fekete lyukat rejti a furcsa kozmikus jelenség
Csillagászok egy elképesztően nagy fekete lyukat azonosítottak a „Kozmikus Patkó” nevű galaxisrendszerben, amely tömege 36 milliárd Napéval egyenlő. Ez az egyik legnagyobb fekete lyuk, amelyet valaha felfedeztek.
A Kozmikus Patkót még 2007-ben fedezték fel az Oroszlán csillagképben. A rendszer két galaxist foglal magába, amelyek közül az előtérben lévő, LRG 3-757 jelű galaxis körül egy fénygyűrű figyelhető meg. Ez az úgynevezett Einstein-gyűrű egy gravitációs lencsehatás következménye, ugyanis a galaxis tömege meghajlítja és felnagyítja a mögötte lévő, távolabbi galaxis fényét. Ezt a jelenséget Albert Einstein jósolta meg 1915-ben az általános relativitáselméletében, írja a Live Science.
Friss kutatások kimutatták, hogy az LRG 3-757 galaxis tömege egy hatalmas fekete lyuk jelenlétéből ered. Einstein elmélete szerint a tömgggel rendelkező objektumok meggörbítik a téridőt, ami meghatározza az anyag és az energia mozgását. Még a fény is eltérül, ha a téridő egy erősen görbült szakaszán halad át, így alakulhatnak ki az Einstein-gyűrűk.
A fekete lyuk jelenlétének bizonyításához a kutatók a chilei Atacama-sivatagban található Multi Unit Spectroscopic Explorer (MUSE) spektrográfjának adatait és a Hubble űrtávcső képeit elemezték. A csillagászok az arXivban megjelent tanulmányukban leírták, hogy az LRG 3-757 óriási tömegéből és a körülötte keringő csillagok mozgásából arra a következtetésre jutottak, hogy csak egy ultramasszív fekete lyuk magyarázhatja az észlelt gravitációs lencsehatást.
Ez a fekete lyuk a valaha felfedezett legnagyobbak közé tartozik. A jelenlegi rekorder a Phoenix A, amely 100 milliárd napnyi tömegével utasította maga mögé a korábbi csúcstartót, a Ton 618 nevű fekete lyukat, amely 66 milliárd naptömeggel rendelkezik, míg a Holm 15A galaxishalmaz közepén található fekete lyuk 44 milliárd naptömeget ér el. Azonban az, hogy miként alakulhatott ki a fekete lyuk LRG 3-757-ben, egyelőre rejtély. A kutatócsoport szerint a csillagok mozgása arra utal, hogy az azokat érintő gravitációs hatás eltér a megszokottól, ami arra utalhat, hogy korábban galaxisok összeolvadásai vagy fekete lyukból kiáramló anyagsugarak befolyásolták a környezetét.
A kutatók remélik, hogy az Európai Űrügynökség Euclid űrtávcsövének adatai segítenek megválaszolni a kérdéseket. Az Euclid küldetése során hat éven át térképezi fel az égbolt egyharmadát, és több milliárd galaxist vizsgál meg, amelyek akár 10 milliárd évesek is lehetnek. Az így kapott adatok lehetővé teszik majd az univerzum szerkezetének és a rejtélyes sötét anyag, valamint a gyorsuló tágulást okozó sötét energia pontosabb megértését. A kutatók szerint az Euclid több százezer új gravitációs lencsét fedezhet fel, ami forradalmasíthatja a galaxisok fejlődésének tanulmányozását.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Mitől rémültek meg a régészek egy 20 000 éves barlangrajz láttán?
A térképészet legnagyobb bakijai — a történelem legfurcsább a térképei
Hogyan védenek meg a „nukleáris legyek” a húsevő parazitáktól
A „Végítélet” Magtár: Remény a jövő élelmezésére
39-es szoba: Észak-Korea titkos pénzügyi birodalma
Göbekli Tepe: Az emberiség első temploma?
