Beszédért felelős gént ültettek egerekbe, a kutatókat pedig meglepte az eredmény

Az emberi agy egy rendkívül összetett központ, amely a túléléshez szükséges számtalan testi funkciót koordinálja. Bár az agy immunológiailag védett területnek számít, számos immunválasz zajlik a legfontosabb szervünkben. A kutatók az immunológiájának jobb megértése érdekében az immunválaszok és az agy egészsége közötti bonyolult kölcsönhatást vizsgálják.

Azonban az agy működésének megértése nem csak az immunrendszer vizsgálatán keresztül történik. A tudósok egy egészen különleges kísérletben emberi “nyelvi gént” ültettek egerekbe, hogy jobban megértsék a komplex beszéd kialakulását. Ez a genetikai módosítás meglepő módon befolyásolta az egerek hangadási képességét, és lenyűgöző nyomokat tárt fel a vokális kommunikáció evolúciójával kapcsolatban.

Azok az egérkölykök, amelyek az emberi változatot hordozták a szóban forgó nyelvi génből, eltérő hangadási mintázatot mutattak, mint a hagyományos változatot hordozó társaik. Amikor az anyjukat hívták, magasabb hangmagasságú hangokat adtak ki, és a hangok másféle eloszlását mutatták, mint a szokásos. Robert B Darnell, a Rockefeller Egyetem molekuláris neuro-onkológiai laboratóriumának vezetője szerint a módosított egerek által kiadott hangok “betűi” megváltoztak, írja az IFLScience.

Forrás: Pixabay

A felnőtté válás során a genetikailag módosított egerek még érdekesebb változásokat mutattak. Amikor egy potenciális párnak udvaroltak, a hímek komplexebb, magas frekvenciájú hangokat adtak ki, mint a kontrollcsoport. Másképpen “beszéltek” a nőstény egerekkel. Darnell szerint az ilyen hangadásbeli változások mélyreható hatással lehetnek az evolúcióra.

A változások a NOVA1 nevű gén eltolódásával függnek össze, amely a neuro-onkológiai ventrális antigén 1 (NOVA1) nevű fehérjét kódolja. Más gének, valamint egyéb környezeti tényezők is szerepet játszhatnak a komplex vokális kommunikáció kialakulásában. A NOVA1 azonban mindenképpen fontos összetevőnek tűnik a folyamatban. Ez a gén számos állatban megtalálható a madaraktól az emlősökig, de az emberekben kissé eltérő. Az emberi változat egyetlen aminosav-változást eredményez, az izoleucint valinra cseréli a 197-es pozícióban (I197V) a NOVA1 fehérjeláncban.

A The Scientist beszámolója szerint a kutatók először megállapították, hogy az emberi NOVA1 nem változtatta meg a fehérje kötődését az RNS-hez az agy fejlődése vagy a mozgásszabályozás során, vagyis ugyanúgy működött, mint az eredeti egér változat. Azonban valami váratlant fedeztek fel, ugyanis az emberi NOVA1 változat befolyásolta az RNS kötődését a hangadással összefüggő géneknél.

Az eredmények azt mutatják, hogy az afrikai modern emberek egy ősibb populációja fejlesztette ki az emberi I197V változatot, amely aztán dominánssá vált, talán a vokális kommunikációval kapcsolatos előnyei miatt. Ez a populáció aztán elhagyta Afrikát, és elterjedt a világban. Vajon kihalt emberi rokonaink híján voltak a genetikai feltételeknek ahhoz, hogy olyan folyékonyan beszéljenek, mint a Homo sapiens? Ha igen, akkor ez kulcsfontosságú előny lehetett, amely lehetővé tette fajunk számára a virágzást, míg a többiek eltűntek. A legújabb tanulmány ezt sugallja, bár kétségtelenül még sok van hátra a történetből.

Érdemes elolvasni:

• A karni pluviális esemény, amely során 2 millió éven keresztül megállás nélkül esett az eső
• Milyen állatokat láthatott valaki az emberiség hajnalán?
• 2 millió évvel ezelőtt közvetlen őseinkkel együtt egy másik emberféle is két lábon járt