Itt az Antarktisz rejtett felszínének eddigi legrészletesebb térképét

Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet a British Antarctic Survey (BAS) vezet, kiadta az Antarktisz hatalmas jégtakarója alatti terep eddigi legteljesebb térképét. A Bedmap3 néven ismert adatállomány több mint hat évtized kutatási eredményeit foglalja magában, amelyeket repülőgépekről, műholdakról, hajókról és még kutyaszánokról is gyűjtöttek. 

Az Antarktisz új szemszögből

Az új térkép úgy jeleníti meg a „fehér kontinenst,” mintha eltávolítanánk róla a 27 millió köbkilométernyi jeget, feltárva a jég alatt rejtőző legmagasabb hegyláncokat és legmélyebb szurdokokat. Az egyik különösen jelentős felfedezés az a hely, ahol a legvastagabb jégréteg található: míg korábbi felmérések szerint az Adélie-földi Astrolabe-medencében volt a legvastagabb a jégtakaró, az új elemzések azt mutatják, hogy a Wilkes-földön, a 76,052° déli szélesség, 118,378° keleti hosszúság koordinátáknál fekvő, névtelen kanyonban valójában még vastagabb a jég – 4757 méter. Ez a magasság több mint tizenötszöröse az Egyesült Királyság legmagasabb felhőkarcolójának, a Shardnak.

A Bedmap3 létfontosságú eszköz az Antarktisz éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának vizsgálatában, hiszen segítségével a tudósok pontosabban elemezhetik, hogyan hat kölcsön egymásra a jégtakaró és az alatta lévő kőzet, írja a BAS közleményében.

Alapvető fontosságú a klímakutatásban

A projektet vezető Dr. Hamish Pritchard, a BAS gleccserkutatója hangsúlyozza, hogy a kontinens felszín alatti kőzetvilágának feltérképezése létfontosságú annak megértéséhez, miként fog elmozdulni és változni a jég a globális felmelegedés hatására. A szakember egy sziklás süteményre öntött sziruphoz hasonlítja a folyamatot: az érdességek, kiemelkedések lassítják a jég mozgását, míg a mélyedések és simább részek gyorsíthatják azt.

A Bedmap3 a 2001 óta készülő sorozat harmadik kiadása, és jóval részletesebb a korábbi verzióknál. Több mint 82 millió adatpontot tartalmaz – kétszer annyit, mint az előző változatok – és 500 méteres raszterfelbontással készült. Az elmúlt években végzett felmérések, különösen Kelet-Antarktisz, az Antarktiszi-félsziget, Nyugat-Antarktisz partvidéke és a Transzantarktiszi-hegység területein, nagymértékben kiterjesztették a térkép pontosságát. Emellett az új műholdas felvételek segítségével a kutatók még precízebben meghatározhatták a jégtakaró felszínét és a peremvidéken lebegő jégselfek vastagságát.

Új felismerések a jég alatt

A kutatók a jég földrajzi kiterjedését és vastagságát „kivonták” a kőzetfelszín topográfiájából, így érdekes statisztikákat kaptak az Antarktisszal kapcsolatban:

• A teljes antarktiszi jég térfogata (beleértve a jégselfeket is): 27,17 millió köbkilométer
• A jégtakaróval borított terület (jégselfekkel együtt): 13,63 millió négyzetkilométer
• A jég átlagos vastagsága (jégselfekkel együtt): 1948 méter; jégselfek nélkül: 2148 méter
• A globális tengerszint esetleges emelkedése, ha minden jég elolvadna: 58 méter

A térkép a földelési vonalakról is új, átfogó képet ad – ezek azok a helyek, ahol a szárazföldi jég eléri a tengert, és úszó jégselfé alakul. A Bedmap3 révén a mély völgyek vonulatai és a jég alól kiemelkedő sziklaszirtek helyzete is pontosabban kirajzolódik.

Nagyobb sebezhetőség a melegebb óceánnal szemben

Peter Fretwell, a BAS térképész szakértője és a Bedmap3 tanulmány társszerzője megállapította, hogy az Antarktiszi-jégtakaró a korábban gondoltnál nagyobb területen nyugszik a tengerszint alatti kőzetágynál. Ezáltal a jég érzékenyebb a kontinens pereménél egyre jobban felmelegedő óceánvíz hatásaira. A Bedmap3 térkép ezzel egy kicsivel „sebezhetőbb” Antarktiszt mutat, mint ahogyan azt korábban hitték, és fontos adatokat szolgáltat a klímaváltozás és a tengerszint-emelkedés összefüggéseinek megértéséhez. Az eredményekről szóló tanulmányt március 12-én publikálták a Scientific Data folyóiratban, itt olvasható teljes terjedelmében.

ez is érdekes lehet:

• Döbbenetes felfedezés az Antarktiszon: rejtélyes ajtót találtak
• Laposföldhívők az Antarktiszra utaztak, hogy bizonyítsák igazukat, de csúfos kudarcot vallottak – részletek itt
• Az Antarktiszon talált 80 millió éves borostyán bizonyítja az ottani esőerdők létezését – részletek itt