A „rabul” ejtő Salamon-torony

A 13. századi Salamon-torony és Alsóvár, Fotó: Mayer Jácint

A visegrádi Alsóvár lakótornya a Salamon-torony. Nevét a 11. századi magyar trónviszályokból vesztesen kikerülő Salamon királyról kapta, akit a győztes Szent László vetett Visegrádon fogságba. A Duna-parti torony azonban ekkor még nem létezett, a rabság helyszíne pedig a közeli Sibrik-dombon található ispáni vár lehetett. A néphagyomány viszont Salamon emlékéhez köti.

A Salamon-torony 20. századi kiegészítései, Fotó: Mayer J.

A Salamon-torony építésében, műrészletei kialakításában egy olyan formai akarat működött, amelynek a monumentalitásra és a reprezentativitásra való igénye legalább annyira dominált, mint a védelmi szempontok. Ez már a helyszínválasztásban is megmutatkozott, hiszen a fő közlekedési útvonal mellé épített hatalmas toronynak nemcsak az áthaladó főút és a Duna ellenőrzésében, katonai védelmében szántak fontos szerepet, hanem megépítésében a mesés természeti környezet is szerepet játszott. Már messziről hirdetnie kellett az uralkodó hatalmát és szimbolikus jelenlétét. A Salamon-tornyot a közbeszédben gyakran a teljes visegrádi alsó védelemmel azonosítják.

A Duna és az Alsóvár, Fotó: Mayer Jácint

Magáról a várépítésről a legfontosabb dokumentum az az 1259-ben kelt oklevél, melyben a király tudatja IV. Orbán pápával, hogy a királynénak egy puszta hegyet adományozott a pilisi erdőben abból a célból, hogy a tatárok nap mint nap fenyegető betörései ellen az özvegyek és árvák védelmére itt várat építsen.

Visegrád erődítése egy összetett rendszer. Haditechnikai szempontok szerint nyilván a Fellegvár épült meg először, hiszen a Fellegvár nélkül az Alsóvár nem védhető, ám a Fellegvár építésével párhuzamosan elindulhatott az Alsóvár kiépítése is.

Fellegvárból az Alsóvár, Fotó: Mayer Jácint

A kettős vár védelmi rendszere északról lényegesen jobban erődített, így az északi völgyzáró fal őrtornyokkal, kaputoronnyal megerősítve az egész völgyet átszelte a Fellegvártól a Dunáig. A déli völgyzáró fal ezzel szemben csupán a hegy egyharmadáig emelkedik, így nem zárul a Fellegvárral.

A déli oldal védműveinek gyengeségét még tovább fokozta, hogy a várfalat itt nem erősítették őrtornyok, és úgy tűnik, az országút felett emelt kaput sem védte torony. A védelmi rendszer meglepő kiegyensúlyozatlanságát indokolhatta az, hogy a vár egy újabb tatár támadás ellen épült, és e szerint az építők nem számoltak egy esetleg Esztergom felől érkező ostrommal.

A Salamon-torony udvara, Fotó: Mayer Jácint

Az északi részen a bejutást egy kaputorony kontrollálta, a várfalakhoz képest elforgatott tengellyel, bejárati csapóráccsal. A Dunáig lefutó várfalak a lakótorony védelmének részét képezik. A várfalakat a Duna-parton még egy torony erősítette, az országutat keresztező déli várfalban kialakított kapuval.

A Fellegvárat és az Alsóvárat összekötő völgyzárófal Magyarországon rendkívül ritka és hosszú. Ennek az építészeti megoldásnak köszönhető, hogy a szűk parti sávban haladó, Esztergom és Buda közti középkori úton a Salamon-toronynál vámszedőhely is működhetett.

Az Alsóvár központját alkotó lakótorony (a köznyelvben állandósult nevén a Salamon-torony) öt emelet magas, nyújtott hatszög alaprajzú épület. A torony nyugati oldalához egykor három emelet magasságú, hasábos fióktorony épült.

Az északi kapu, Fotó: Mayer Jácint

1317-ben Károly Róbert hívei ostrommal foglalják el Csák Mátétól Visegrádot. A király 1323-ban helyezte át székhelyét Temesvárról Visegrádra, ahol ekkoriban az ország középső részének legerősebb vára állott, viszonylagos közelségben a Regnum gazdasági, politikai és egyházi központjaihoz.

Az Alsóvár nagy lakótornya kényelmével nagyjából megfelelhetett a királyi udvar pillanatnyi igényeinek. A lakótorony Károly Róbert kori belső átépítése, keresztfalakkal történő felosztása és boltozása a királyi hatalom igényeit tükrözi, hiszen maga az épülettömeg tagolt, széles ikerablakaival olyan toronypalota volt, amely megfelelően reprezentálhatta az Anjou uralkodó nemrég megszilárdult hatalmát is. Az esetleges királyi lakosztályként a torony harmadik emelete jöhet számításba, mely emelet kelet-nyugati keresztfallal kettéosztott termének mindkét helyisége az adott körülmények között kényelmes lakóteret biztosított.

Az Alsóvár Dunát elérő pontja

Valószínű azonban, hogy a lakótorony szállás-jellegét maga Károly Róbert is csak ideiglenesnek tervezte, hiszen 1330-ban már bizonyosan a király birtokában volt a település határában lévő udvarház is. Az 1335-ös visegrádi királytalálkozóra pedig már rendelkezésre álltak a fellegvári palota terei is.

Hunyadi Mátyás egy 1459. március 5-én kiadott oklevelében Also-Wyssegrad néven szerepel az Alsóvár. Erre az időszakra is van legendás történet, de most már világhírű fogvatartottról, aki nem más, mint Vlad Tepes, a Drakula. Visegrád a havasalföldi vajda kényszerű magyarországi tartózkodásának egyik lehetséges helyszíne (1462-1474).

A Salamon-torony és háborús károk

A török korszak harcaiban meglehetősen sok ostromot szenved Visegrád és a vár többször gazdát is cserél. Mikor 1544-ben Mehmet budai pasa Husszein esztergomi bég csapataival elfoglalja, a Salamon-tornyot és a falakat a tüzérség romos állapotúra lövi. A török időkben nem is javítják ki többet teljesen az Alsóvár sérüléseit. További károk érik, amikor a 15 éves háborúban a török elveszíti, a Bocskai-felkelés idején pedig az Alsóvárban hajdúk, a Felsővárban ismét törökök vannak.

Kiállítás a lakótorony belső tereiben, Fotó: Mayer Jácint

Az oszmánok kiűzésekor 1684-ben ugyan ostrommal felszabadítják a keresztények, de megtartani nem tudják. A törökök végül még 1685-ben maguktól kivonulnak Visegrádról, de a vár állapota ekkorra már teljesen romos. Az elnéptelenedett falu betelepítése a 17. század végén kezdődött meg. A betelepülők kőbányának használták a kettős var romjait.

A Salamon-torony helyreállítása

A Salamon-torony mai formáját több megóvási és restaurálási munka eredményezte, melyek számos, véleményes megoldást szültek: lebontották a XIII. századi fióktornyot, eltüntettek XIV. századi válaszfalakat, a kialakított vasbeton födémek és hivalkodó tekintélyes falkiegészítések a hely méltóságához nem illeszkednek mai szemmel, anyagukban pedig mára egy porladozó, beázó, megmentésre szoruló helyzetet teremtenek. Sürgős beavatkozásra szorul.