Így mentett meg két Nobel-díjat Hevesy György vegyész a náci megszállás alatt
A második világháború okozta káoszban a tudományos élet soha nem látott kihívásokkal nézett szembe nemcsak a tudás előmozdításában, hanem a szellemi érdemek megőrzésében is. Egy figyelemre méltó történet a korszakból Hevesy György magyar kémikus leleményességéről szól, aki megmentett két Nobel-díjat.
Német megszállás
Az elképesztő történet a megszállt Koppenhágában játszódott. Két zsidó származású Nobel-díjas tudós – Max von Laue (1914 fizikai Nobel-díj) és James Franck (1925 fizikai Nobel-díj) – Niels Bohr elméleti fizikai intézetébe küldte aranyérmeit, hogy megóvják azokat a Gestapótól. A Bohr-féle intézet a német megszállás alá került terület része lett, amely menedéket nyújtott zsidó tudósoknak. Az aranyérmék, amelyekre a díjazott nevek és évszámok is fel voltak vésve, komoly kockázatot jelentettek. A nácik tudtak arról, hogy Bohr támogatta a zsidó értelmiségieket, ezért az intézet célponttá vált.
Illusztráció. Forrás: Wikimedia Commons / Adam Baker
Merész ötlet
Hevesy György magyar kémikus Bohr laboratóriumában dolgozott, és merész tervvel állt elő az érmek megóvására. Bohr először elásni akarta az érmeket, de attól tartva, hogy a németek alapos kutatást végeznek, elvetette az ötletet. Hevesy viszont kihasználta kémiatudását, és szokatlan, ám hatékony megoldáshoz folyamodott, és feloldotta az érmeket. Az arany – stabilitásáról és korrózióállóságáról ismert fém – oldása komoly kihívást jelent. Hevesy egy különleges elegyet választott: a sósav és salétromsav keverékeként ismert „királyvízet”. Ez a maró vegyület képes oldani az aranyat, bár a folyamat lassú és összetett kémiai reakciót igényel. Ebben a videóban látható, hogyan oldja fel a királyvíz az aranyat:
Briliáns álcázás
Hevesy páratlan részletességgel írta le, hogyan oldotta fel a két aranyérmét. Miközben a nácik átvonultak Koppenhágán, ő megállás nélkül dolgozott. Az érmék először színtelenné, majd halvány barack, végül élénk narancssárga oldattá alakultak. Miután az arany teljesen feloldódott, Hevesy egy magas polcra helyezte az oldatot tartalmazó lombikot a laboratóriumban. Amikor a nácik átkutatták Bohr intézetét bizonyítékok és zsákmány után kutatva, nem vették észre a narancssárga királyvízzel teli ártalmatlannak tűnő lombikot. Az NPR Sam Kean The Disappearing Spoon című könyvét idézi:
…Amikor a nácik feldúlták Bohr intézetét, átkutatták az épületet rablás vagy bűncselekmény nyomai után, de a narancssárga királyvizet tartalmazó lombikot érintetlenül hagyták. Hevesy 1943-ban kénytelen volt Stockholmba menekülni, de a háború, és a győzelem napja (V-E Day) után visszatérve, a lerombolt laboratóriumban változatlanul ott találta a polcon az ártalmatlannak tűnő lombikot.
De hogyan lett újra Nobel-díj ebből a folyadékból?
Hevesy visszafordította a kémiai folyamatot és kivonta az aranyat az oldatból. Az így nyert nyersfémet 1950 januárjában elküldte a stockholmi Svéd Akadémiának. A Nobel Alapítvány gondosan újraöntötte a díjakat az eredeti aranyból, így 1952-ben Max von Laue és James Franck ismét megkapták rangos elismeréseiket. Hevesy tehát kémiával védte meg ezeket a rendkívül értékes kitüntetéseket. Egy másik fordulatként Niels Bohr saját Nobel-díját 1940-ben árverésre bocsátotta; az érem végül a dániai Fredriksborgi Történeti Múzeumban kötött ki, ahol ma is látható – egy névtelen vásárló mentette meg, hozzájárulva ezzel a történelem megőrzéséhez.
Ha ezt a cikket angolul is szeretnéd elolvasni vagy megosztani, kattints ide: Daily News Hungary
Érdemes elolvasni:
