A világ leghosszabb folyójának titka, amely még ma is zavarba ejti a tudósokat

A világ leghosszabb folyója, a Nílus, évezredek óta nemcsak életet ad, hanem kérdéseket is felvet. Az ókori egyiptomiak életének középpontjában állt, a rómaiak megszállottan kutatták, és még a modern műholdas technológia korában is maradtak homályos pontok. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen jelentős földrajzi képződmény forrását a mai napig nem sikerült egyértelműen meghatározni?

A Nílus eredetének legegyszerűbb válasza szerint két fő forrásból táplálkozik: a Kék-Nílusból és a Fehér-Nílusból. A Kék-Nílus Etiópiából, a Tana-tóból ered, és a vízhozam kétharmadát biztosítja. A Fehér-Nílus pedig az afrikai Nagy Tavak vidékéről indul, főként a Viktória-tó környékéről. A két ág Kartúmban, Szudán fővárosában találkozik, innen indul közös útjára a Nílus, hogy végül Egyiptomon keresztül a Földközi-tengerbe ömöljön — írja az IFLS.

Ókori megszállottság: Egyiptom és Róma nyomában

A Nílus eredete már az ókori egyiptomiakat is foglalkoztatta. Az életük szó szerint a folyótól függött – termékenysége, közlekedése, istenei mind-mind a Nílus köré épültek. A fáraók alatt több expedíció is indult dél felé, hogy feltárják a forrást, és a legtovább úgy tűnik, Khartoumig jutottak. Ptolemaiosz II. Philadelphosz, az i. e. 3. században uralkodó fáraó, állítólag Etiópia hegyeiig küldött kutatókat – akik a Kék-Nílus eredetét valóban jól lokalizálták.

A rómaiak még tovább mentek. Néró császár Kr. u. 60–61-ben küldött expedíciót délre Etiópiai vezetők segítségével, de nem világos, meddig jutottak. Egyesek szerint a mai Dél-Szudánban, Jubánál lévő szurdokig, mások szerint egészen az ugandai Murchison-vízesésig. A latin közmondás, “Nili caput quaerere” – „a Nílus fejét keresni” – ekkor vált a lehetetlen feladat szinonimájává.

A Viktória-tó: a nyilvánvaló, de megtévesztő válasz

A modern korban sokan a Viktória-tavat tekintik a Nílus forrásának. Ez Afrika legnagyobb tava, és valóban innen ered a Fehér-Nílus legnagyobb vízfolyása, amely Jinja városánál lép ki a tóból. Azonban ez a válasz csak a felszínt karcolja. A Viktória-tó maga is több más folyóból kap vizet, így valójában nem tekinthető „végső” forrásnak.

További mélységek: a Kagera és a Semliki folyók szerepe

Sir Christopher Ondaatje brit felfedező 1996-ban expedíciót szervezett, hogy nyomon kövesse a Fehér-Nílus igazi eredetét. Vizsgálatai szerint a Nílus „legbelsőbb” forrása a Kagera-folyó, amely Tanzánia és Ruanda határvidékéről ered, és vizét a Viktória-tóba önti. Egy másik fontos vízfolyás, a Semliki-folyó a Ruwenzori-hegységből indul, és a Viktória- és Albert-tavakon keresztül táplálja a Nílust. Ondaatje szerint e hegyvidéki eredetű patakok és folyók ugyanolyan jelentőséggel bírnak, mint maga a Viktória-tó.

A természet összetettsége: nincs egyetlen válasz

A Nílus forrásának kérdése tehát nem vezethető vissza egyetlen pontba. Inkább egy összetett, több folyóból és tóból álló rendszerről beszélhetünk, amely különböző éghajlati, geológiai és vízgyűjtő tényezőktől függ. A Nílus forrása inkább metafora lett: egy szimbólum arra, hogy a természet nem mindig ad egyszerű válaszokat az ember kérdéseire.

A rejtély ma is él: miért számít mindez?

A kérdés ma sem csupán elméleti. A Nílus vizének elosztása politikai és gazdasági feszültségek forrása a térségben. Az, hogy ki milyen mértékben használhatja fel a folyó vizét – Etiópia, Szudán, Egyiptom – ma is komoly vitákat szül. A források ismerete segíthet jobban megérteni a víz útját és kezelni az éghajlatváltozás okozta jövőbeli kihívásokat.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Hunyadi János a király törvénytelen gyermeke lehetett
A Hitler elleni merénylet, ami megváltoztathatta volna a történelmet