Próbáltak menekülni, egymást ölelték, jajgattak, sírtak, de a Vezúv nem kegyelmezett: ma is láthatóak Herculaneum halottai az ókori város kikötőjében

Herculaneum Nápoly mellett a Vezúv tövében fekszik a tengerparton. Hírnevét ugyanúgy ókori pusztulásának köszönheti, mint a mellette fekvő, sokkal inkább népszerű Pompei.

Herculaneum és a Vezúv, Fotó: Mayer Jácint

Herculaneum katasztrófája

A Vezúv 79. augusztus 24-ei kitörését a tudósok sokrétű elemzésén túl egyetlen szemtanú tollából ismerjük mindössze. A szemtanú, ifjabb Plinius 30-km-re tartózkodott a katasztrófa helyszínétől és nagybátyját látogatta Misenumban, aki a flotta parancsnoka volt. Ő írja le, hogy az első kitörés délután 1 órakor történt, aztán a helyzet fokozatos romlásáról tájékoztat.

A Vezúv elég sokat volt mozgásban akkoriban, földrengéseket okozva, amikhez a környék lakói már hozzászoktak. 79 végzetes nyarán sem gondolták, hogy a füstölgő hegy halálos lehet számukra. Mikor pedig végre menekülőre fogták volna, vihar tört ki, s ez a háborgó tenger és a város közé zárta őket. A hirtelen támadt szél feléjük sodorta a mérges gázokat valamint a forró levegőt, és a lehetséges menekülési útvonal, a part irányába rekedt több száz ember egy pillanat alatt szörnyet halt.

Áldozatok egymás karjaiban, Fotó: Mayer Jácint

A tenger felől nem tudott megérkezni a segítség, pedig volt rá szándék, amiről az ifjabb Plinius be is számol. A sikertelen mentési kísérletben veszti az életét az idősebb Plinius, akit mérges gázok ölnek meg, melyek az egész térséget hullámokban öntik el.

Herculaneum példátlan leletanyaga

Herculaneumban sokáig nem találtak számottevő emberi leletet, így elfogadott álláspont volt, hogy lakossága el tudott menekülni és sikeresen evakuálhatták a várost. A tengerparti csónakházak 1982-ben történt feltárásakor azonban többszáz egymást karoló, láthatóan kínhalálban elpusztult emberi maradványra bukkantak. A váratlan kitörés idején nyilván úgy gondolták, hogy a csónakház lesz a legalkalmasabb menekülési helyszín, ahova esetleg odaérhet a külső segítség, és ami a város alatti kazamata-szerű építményének köszönhetően elég biztonságos és erős a túléléshez.

Két kamra az áldozatokkal, Fotó: Mayer Jácint

A piroklasztikus hullámok okozta extrém hő ellen azonban nem védett semmi. Másodpercek alatt leégette az emberi szöveteket, a koponyák megrepedtek a nyomás és a hőség miatt, lyukakat hagyva a fejcsontozaton. A csónakház sok kamrával rendelkezik, és mindegyik boltozata alatt nagyjából 20 embert találtak, ami összesen 300 csontvázat jelent.

A Herculaneumban talált csontvázak egyedülállóak, mivel ritka az ilyen jó állapotban megőrzött, az ókori Róma 1900 évnél régebbi társadalmára vonatkoztatható emberi lelet. Rengeteg információ nyerhető ki belőlük az adott korszakra vonatkoztathatóan, mert az akkoriban elterjedt hamvasztásos temetkezés miatt a tudósoknak kevesebb lehetőségük van emberi csontokat vizsgálni.

Kamra az áldozatokkal, Fotó: Mayer Jácint

A maradványokat még egyedibbé teszi, hogy Herculaneum lakói életre is kelnek egy részletes vizsgálat alapján. A DNS-, csontok és fogak elemzésével, valamint azáltal, hogy látjuk, milyen tárgyakat vittek magukkal, meglehetősen jó képet kapunk az életükről és arról, hogy kik is voltak ők valójában.

Megfigyelhetjük, hogy a társadalmi státusz hogyan befolyásolja az egészséget és a tápláltságot. Ez segít pontosan megérteni, milyen volt az ókori Rómában élni, és hogyan volt jelen a hierarchia az élet minden aspektusában. Láthatjuk a társadalom rétegeinek fizikumát, anyagi lehetőségeit, vagy egészségi állapotát.

A csónakház, Fotó: Mayer Jácint

Érdekes korképet kapunk a betegségekről. Kimutatható a mellhártyagyulladás, ami az ókori városokban is létezett és megmutatja, hogy a légszennyezés közel 2000 évvel ezelőtt is egészségügyi problémát jelentett. Más betegségek, mint például a brucellózis vagy a tetvek nagyfokú jelenléte, rávilágítanak, hogy a római embereknek nem volt minden téren elég fejlett orvosi ellátásuk, vagy a társadalom tekintélyes részének hiányozhatott az anyagi lehetősége ezek kezelésére.

Megismerhetjük a rómaiak változatos étrendjét is. Kimutatható, hogy ezen belül egy tengerparti település repertoárjában elsősorban a tenger gyümölcsei és zöldségek szerepeltek.

Részlet a csónakházból, Fotó: Mayer Jácint

79. augusztus 25-én éjjel 1 órakor Herculaneumot elérte az első hamugörgeteg, melyet még öt másik követett. A Vezúvról 100 km/órás sebességgel hatalmas, forró hamuból, izzó törmelékből és mérgező gázokból álló, 800 °C-os hőmérsékletű lavina zúdult le.

Emberek százai töltötték az éjszakát a parton abban reménykedve, hogy a tenger felől segítség érkezik. A csónakházban maradt áldozatok között találtak egy kamaszlányt, szorosan mellette egy csecsemővel, akit védelmezni próbált. Mások összebújtak és egymásba próbáltak kapaszkodni.

Nem lehetett túlélni. A várost és a tengerpartot aztán lassan befedte toronymagasan a vulkáni iszap.

A fájdalom tanúja, Fotó: Mayer Jácint

Ma másolatokkal rekonstruálva mutatják be a csontok eredeti elhelyezkedését, ami a legendás város tenger felőli oldalán tekinthető meg.