Majdnem kihalt az emberiség körülbelül egymillió évvel ezelőtt?
Egy 2023-ban megjelent, vitatott tanulmány szerint az emberiség közel egymillió évvel ezelőtt nagyon közel volt ahhoz, hogy végleg eltűnjön a Földről.
A Science című, neves folyóiratban publikált kutatás nagy visszhangot keltett a tudományos világban, ugyanakkor a legújabb adatelemzések arra utalnak, hogy őseink talán soha nem táncoltak pengeélen. Az eredeti tanulmány szerzői egy FitCoal nevű számítógépes modellt fejlesztettek ki, amelyet több mint 3 ezer önkéntes genetikai történetének elemzésére használtak. Ennek segítségével nyomon követték mutációikat és meghatározták azokat a populációdinamikai tényezőket, amelyek a jelenlegi genetikai variánsok eloszlását eredményezték.
A kutatás során az afrikai genomok között jeleket észleltek egy populációs „szűk keresztmetszet” – más néven bottleneck, vagy üvegnyak effektus – körülbelül 900 ezer évvel ezelőtt. Az eredmények alapján az ősibb emberi közösség körülbelül 98,7%-a kihalt ebben az időszakban, így a globális népesség mindössze 1280 főre csökkent. Azonban azt a tényt, hogy ugyanezt a szűk keresztmetszetet nem észlelték a nem afrikai genomokban, soha nem magyarázták meg kielégítően, emiatt pedig sok szakértő megkérdőjelezte a feltételezett népességcsökkenés valódiságát, derül ki az IFLScience beszámolójából.
Az egyik szkeptikus Dr. Aylwyn Scally a Cambridge Egyetemről, aki szerint bár a szimuláció jelezhetett egy ősi populációs összeomlást, más modellek ezt nem reprodukálták. „Mindezek a módszerek a mai emberek közötti különbségekre és az őseik közötti eltérésekre támaszkodnak ahhoz, hogy következtetéseket vonjanak le a múltról, de valójában amikor visszamegyünk több százezer évet, ezek a különbségek többsége egy közös ősbe olvad.”
A múltbeli populáció méretének rekonstruálására számos változatos statisztikai eszközt hoztak létre. Bár mindegyik kissé eltérő, ezek mindegyike nagymértékben feltételezésekre és leegyszerűsítésekre támaszkodik. Scally szerint ezek az elkerülhetetlen feltételezések korlátozzák az összes ilyen eszköz megbízhatóságát.
Több tudós is saját elemzéseket végzett az utóbbi hónapokban, amelyek elítélő eredményeket hoztak. Például egy tanulmány felfedte, hogy a javasolt szűk keresztmetszet valójában lehetetlen észlelni mushi segítségével, míg egy másik tanulmány megállapította, hogy más bevett modellek is képtelenek ezt a népességcsökkenést kimutatni. Jelenleg nem világos, hogy miért van ez így; az első tanulmány szerzői szerint ennek oka lehet, hogy a modelljük más koaleszcens rátát használ más eszközökhöz képest.
Egy újabb tanulmányban pedig arra jutottak, hogy a FitCoal túl egyszerű ahhoz, hogy pontosan modellezze az emberiség ősi populációdinamikáját. A kutatók azt szerint a modell mesterségesen hajlamos arra, hogy szűk keresztmetszetet véljen felfedezni ott is, ahol valójában nincs. Úgy gondolják, hogy ha őseink valóban ennyire közel kerültek volna a kihaláshoz, akkor hasonló nyomokat kellene találniuk minden modern, nem afrikai populáció genomjában. Az pedig, hogy ezt a FitCoal nem észlelte, csak fokozza annak gyanúját, hogy az általa kalkulált becslések tévesek lehetnek.
Scally hangsúlyozta, hogy ha csak egy módszer képes észlelni egy adott jelet, akkor szükség van magyarázatra arra vonatkozóan, hogy miért lehet ez így. Meg kell magyarázniuk azt is, hogy miért egyedül az ő módszerük jutott erre a következetésre és senki másé nem. Sok kutató kételkedik a FitCoal modelljének megbízhatóságában és ezért gyanítják, hogy a feltételezett népességi szűk keresztmetszet egyszerűen statisztikai anomália, vagy hiba. Scally szerint „a legtöbb kutató számára valószínűbb az a magyarázat, hogy módszerük valamilyen szempontból máshogy reagál az adatokra”.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
