Városszéli mocsárból lett Budapest legkedveltebb parkja

A mai Városliget helyén még 250 évvel ezelőtt is mocsár és ökörlegelő húzódott, de egy hosszú és kitartó folyamat eredményeképp az egykori városszéli terület mára Budapest egyik legértékesebb közparkjává vált. A fejlődés kulcslépése 1818-ban történt, Pest városa adománygyűjtést indított, hogy a liget rendezését megvalósíthassák.

Már a 18. század végén felismerték, hogy a mocsaras területet hasznosítani kell. Mária Terézia fásítást rendelt el, de az ültetett fákat az itt legeltetett ökrök rendre lelegelték. II. József már szigorúbb szabályokat hozott, és Lechner Tóbiás polgármester közreműködésével megindultak a mocsárlecsapolási és fásítási munkák. Eper- és akácfákat telepítettek, sétányokat alakítottak ki — írja a PestBuda.

Batthyány érsek és a mulatóhely terve

Boráros János városbíró kezdeményezésére Pest városa szórakozóhellyel kombinált parkot álmodott meg a Városerdőként ismertté vált területen. 1794-ben Batthyány József érsek 24 évre bérbe vette a területet, hogy ott mulatóhelyet alakítson ki. Megkezdődött a vízrendezés, kialakítottak egy tavat két szigettel, de az érsek halála után a munka félbemaradt, és 1805-ben a város visszavette a birtokot.

Nebbien terve: népkert mindenki számára

A fordulópont 1808-ban érkezett el, amikor József nádor megalapította a Szépítő Bizottmányt, amely céljául tűzte ki a Városliget végleges rendezését. 1813-ban pályázatot írtak ki, melyet Christian Heinrich Nebbien kertépítő nyert meg. Az ő elképzelése egy önfenntartó népkert volt, amely egyszerre szolgálta volna a pihenést és termelte volna ki saját fenntartási költségeit.

Adománygyűjtés és építkezések

A kivitelezés 1817-ben elindult, ám a pénz hiányzott. Ezért 1818 januárjában adománygyűjtést indítottak, amely során 45 ezer forint gyűlt össze, köztük József nádor és több arisztokrata támogatásával. Bár ez az összeg nem volt elegendő az eredeti 691 ezer forintos tervhez, a projektet átdolgozták, és körülbelül 300 ezer forintra szorították le a költségeket.

A park formálódása: utak, hidak, fasorok

Megkezdődtek az építkezések: új sétányok, a Páva-szigetre vezető Dróthíd, fasorok létesültek. A fákat részben az alcsúti kastély kertészetéből, részben helyi faiskolából biztosították. Érdekesség, hogy az 1830-as kemény tél idején József nádor kivágatta a ligetbe vezető fasort, hogy a fákat tüzelőként elosszák a szegények között.

A Városliget a 19. század közepén

Az 1830-as évekre a Városliget már kialakult parkjelleget öltött. A Hazai ‘s Külföldi Tudósítások 1835-ben így számolt be a fejlődésről: tavakat tisztítottak, halmokat emeltek, ligeteket ültettek, amelyek nemcsak esztétikai, de társadalmi szempontból is fontos szerepet játszottak. 1832-ben megindult az első omnibuszjárat, amelynek egyik végállomása a liget lett.

A sikeres átalakulás eredménye

A következő évtizedek során a Városliget egyre inkább a városi élet központjává vált. A Vasárnapi Ujság 1860-as cikke már így írta le: csónakázás a tavon, vendéglő a Pávaszigeten, séták a lombos fák alatt, a háttérben a budai hegyek látványa. A valaha mocsaras legelő így vált Budapest első közparkjává – és a főváros egyik legszebb arcává.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Karahan Tepe a Göbekli Tepe testvérhelye, amely átírhatja az őstörténelmet
Legalább 650 éves pincét tártak fel a Budavári Palotában